2017. december 31. Királyháza

Hát a mai nap nem volt túl rózsás…
Mint már mondtam a Börzsönyben, Királyházán szilvesztereztünk. Természetesen szerettem volna egy óévbúcsúztató madarászatot. A legfőbb célom világosban az uráli bagoly hanggal behívására alkalmas terület keresése volt.
Sajnos egy elég zajos kisgyerekes csoporttal mentünk, amely szinte mindent elriasztott… Plusz későn, szürkületben indultunk.
Először a hegygerinc fölött átszálló hollót láttam. Európa legnagyobb varjúféléjének állománya az 1900-as években lecsökkent, de mára a természetvédelem miatt helyzete stabilizálódott. Hogy miért csökkent le az állománya? Nos, ez a vadászattal, és a mérgezéssel magyarázható, mivel ráfogták az apróvadállomány, és a vadászható madarak fészekaljainak dézsmálását. Melyben ugyan van igazság is, de meg kell érteni, hogy nem minden az emberé! Amúgy több tojást fogyaszt a szajkó vagy a szarka. Emellett persze a dögevés sem hozhatta jó fénybe, pedig ekkor csak “eltakarította” a dögöket. És mindezek mellett szerepet játszhatott állománya csökkenésében a mezőgazdaság kemizálása is. Ugyanis mezőgazdaságban használt rovarölő és gyomirtószerek, nagyon gyakran az állati sejtek szabályozásában szerepet kapó hormonokkal hasonlós szerkezetűek. Ezek a táplálékpiramis csúcsán levő hollókban feldúsulnak, hiszen egy holló rengeteg rágcsálót eszik meg dögként, vagy vadászat útján. A madár testében jelen levő hormonanalógok megakadályozzák a tojásképzést, annak megtermékenyülését, beleszólnak a költéssel kapcsolatos folyamatokba. A mezőgazdasági kemizálás a rendszerváltozást követő válság következtében visszaszorult, így a demokráciával együtt újra elterjedhettek a dögevők, csúcsragadozók, és a hollók, akik jótékonyan hatnak az erdők mezők tápanyagkörforgására takarításik során. De a hollónak fontos szerepe van egy-két fokozottan védett madarunk költésében. Például a Vértesben már láttam, hogy egy vándorsólyom pár hollófészekben neveli három pelyhes fiókáját… 🙂
Ezután megszólalt egy kék cinege. Elértünk egy fenyvest, mely felett egy héja repült el. Erről a madárfajról (Accipiter gentilis) kapta a nevét a vágómadarak rendje (Accipitriformes). Tökéletes vadász: jól manőverezik, vakmerő, kitartó, kíméletlen, ha kell lesből támad, és gyors. Főleg az erdőkben él, és leginkább madarakat, és emlősöket fogyaszt. A jóval nagyobb tojó szinte mindent elkap a fácánig (a zárt kertekben nevelt fácán fiókák elkapása miatt sokszor van összetűzés a vadászok és a természetvédők között), de akár a vele azonos nagyságú ragadozókat is (itt viszont elejtheti a fokozottan védett kék vércsét is, ezért a héját több kék vércsés varjútelepen is riasztják). Emlősök között a mókus a “kedvence”, de itt a fajskála a nyestig terjed. Pl.: én is láttam egy összecsócsált nyestlábat egy erdei galagonyában.
Az úton már csak csuszka látszódott, meg két patak összefolyása, melyből az egyiket az olvadt hó által levitt hordalék barnára festett.
Visszaérve máris indultunk Apukámmal, és bluetoothról nyomattuk a macskabagoly hangot, melyet viszont volt, hogy a patak elnyomott. 🙁 Az uráli bagoly így nem lett meg, de legalább épen megúsztuk. 🙂

Összegzés: 4 faj

Azért rendkívül jó év volt 2017: 214. madárfajom is meglett az év végén, 2017-ben 196 fajt láttam, 54 új fajt, 36 ritka fajt láttam már így. Soha ennél rosszabb évet!

 

Képek forrásai: www.mme.hu (Lóki Csaba), www.termeszettar.hu, én

a

Egy hozzászólás ehhez “Óévbúcsúztatók, avagy a vadászok ellenségei”