Nos igen, ez az epizód kicsit a félév összefoglalása lesz… (Nem kicsit, nagyon…)

Ennek a kihagyásnak több oka is volt, tehát lássuk őket:
1. A blog több hónapig nem is működött (értsd:lefagyott a blog)
2. Nem volt rá időm, mivel vagy a sulira, vagy a versenyekre kellett készülni, vagy táborokban voltam.
3. Eltört a kulccsontom, így 8 hétig nem csinálhattam (volna…) semmit.
4. Nem volt kedvem, mivel vagy madarásztam, vagy VB-t néztem, vagy fociztam, vagy csak simán élveztem a nyári szünetet (értsd:döglöttem otthon…)
Na de akkor kezdjük is el:

Február: A hónap legvégén kilátogattam a Veresegyház mellett található Álom-hegyi tározóra. A tavon nem volt túl sok érdekes faj, mindössze egy-egy kanalas réce és kis vöcsök úszkált a tőkés récék és bütykös hattyúk mellett. Viszont a parton már volt néhány érdekesebb madár: egy nádszálon hím barkóscinege ugrált, a tó melletti mező felett 2 héja siklott, és még egy adult nagy őrgébics is berepült. Viszont aminek nagyon megörültem az a vidra ürülék volt, amit a parton találtam. Így összesen 18 fajt találtam a területen.

Március: A március egy az egyben a versenyekre való készülések jegyében telt, így csak kétszer tudtam kimenni madarászni.
Egyszer Ócsán voltam (ez is a Madarak és Fák Napja Verseny területi fordulójának szünetében volt…), de itt a legritkább madár is csak két fenyőpinty volt,
A másik madarászatomnak egy kis storyja is van: tehát felkeltem 8 körül és ránéztem a birding.hu-ra. És ekkor megláttam, hogy Budapesten a Lánchídnál van 3 heringsirály. Na mire kiértem a Kossuth térre, és kinéztem a Dunára – amellett, hogy itt fél perc alatt meglettek a madarak – ez a szám már 6-ra emelkedett ;P. Persze ezt a 6 öreg sirályt, meg a másik 9 fajt is csak addig nézhettem amíg el nem kezdett zuhogni az eső…

Április: Április 3.-án lementem a Hortobágy-Halastóra. A tavakon fantasztikus madártömeg volt: például 10 récefaj (tőkés-, kendermagos-, nyílfarkú-, kanalas-, fütyülő-, csörgő-, barát-, cigány-, kontyos-, kerceréce (utóbbiból 3 hím és 1 tojót találtam)) úszkált több ezres tömegekben, találtam egy kis bukó párt, ami egy telelő madártól ilyenkor nem szokványos, és láttam 3 vöcsökfajt is (feketenyakú-(7 hím), kis-, búbos vöcsök (rengeteg, már fészkeltek is)). A területen 6 gémféle (bölömbika (Hú, de rég láttam őt is, ráadásul most volt belőle öt is!), kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös gém, bakcsó (kb. 55)), és 32 kanalasgém volt található! Ragadozókból 5 faj képviseltette magát a barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse trión kívül befáradt 3 rétisas, sőt egy immatur parlagi sas is! Ugyan most nem volt egetrengetően sok partimadár, az a 8 faj legalább kitett magáért: 26 gulipán, gólyatöcs, bíbic, füstös cankó, rengeteg havasi partfutó, kb. 500 pajzsoscankó, amely csapatban volt 4 ritkábbnak mondható, fehér nászruhás hím is (ezek általában a kis nyomik, mivel a tojók a minél feketébb színváltozatú hímeket részesítik előnyben a párválasztáskor), valamint kb. 1000(!) nagy goda (bár ez a szám főleg az átvonulókat jelenti, mivel nálunk a nagy goda fészkelőállománya drasztikusan lecsökkent, köszönhetően a szikes rétek, tavak, vizenyős gyepek folyamatos beszántásának, lecsapolásának), és 4 aranylile, mely számomra új faj! A sirályok nyújtották a kötelezőt, plusz egy fajt, mivel a danka-, viharsirály, nagy sirályok által felbolygatott csapoláson megjelent egy világoshátú heringsirály! Az énekesek 24 fajt vonultattak fel ebből nekem a kékbegy és a nádi tücsökmadár számított újnak. Végül 75(!, ez személyes rekord) fajjal, 3 új fajjal (aranylile, kékbegy, nádi tücsökmadár), és 2 ritka fajjal (parlagi sas, világoshátú heringsirály) tértem haza. 🙂 Bár azt nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam megírni önálló blogként. 🙁
A hónap közepén kimentem az Álom-hegyi tározóra: az érdekesebb fajok egy tojó böjti réce, egy bölömbika, egy kis vöcsök pár, a sok barna rétihéja közt egy sötét színváltozatú hím, sok nádi tücsökmadár, és egy barkóscinege. Amúgy összesen 21 fajt láttam vagy hallottam.
19.-én a Budapesti Kopaszi-gátra mentem ki csigaforgatót keresni. Na, az nem lett meg viszont belefutottam a számomra új kormos légykapóba, valamint találtam egy hím fácánt (Budapest belvárosában!), és 3 billegetőcankót. Összesen láttam 11 fajt, melyből a kormos légykapó új.
28.-án Esztergomnál a Holt-Dunán kenuztunk, de azért nézelődni is volt időm. Érdemlegesnek számított 5 jégmadár, egy billegetőcankó, valamint egy fekete gólya-gyanús madár. Összesen 13 fajt láttam, de nem baj jön egy újabb Hortobágy…
Április 30.-án mentem ki a Hortobágy-Halastóra. A halastavakon rengeteg barátréce költött, valamint a gémfélékből is feltűnt 5 faj (bakcsó (ugyanannyi mint múltkor), kis-, nagy kócsag, szürke-, és vörös gém), valamint rengeteg kanalasgém – melynek az állománya nagyon jól áll a Hortobágyon – is. A Kondás-tóig vezető úton az énekesek domináltak, ebből a rendből 24 faj képviseltette magát, ebből érdemegesnek számított a sárgarigó, rozsdás csuk (mely nekem hazánkban új faj volt, mivel eddig csak a Fertő-tó ausztriai részén találkoztam vele), és a kékbegy, mely most 5 öreg hímet vonultatott fel a nádszálak közt. A Kondás-tavon viszont hatalmas volt a madársokadalom: az az egy öreg rétisas, aki befáradt a tóra, csak beharangozó volt, de az igazi sztárok a partimadarak több ezres tömegei voltak: 12 faj (gulipán, gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, szürke-,  füstös cankó (7 öreg nászruhás hím), nagy goda, nagy póling, pajzsoscankó, havasi-, apró partfutó (ebből a számomra új madárfajból 5 hím tartózkodott a területen, és ezüslile (ebből a fajból 2 madarat találtam, ebből egy nászruhás öreg hímet is!) tocsogott a csapoláson. Na persze itt kaptam egy “kis” segítséget ezekhez, ugyanis találkoztam 3 német madarásszal, akikkel jól el tudtam beszélgetni (szerencsére az egyikőjük tudott valamelyest magyarul, és ha valamit nem tudtam németül ő kisegített), és nem mellesleg volt egy nagyon jó spektívjük, plusz megmutatták az ezüstlilét, 3 apró partfutót, meg 4 bütykös ásóludat, és ezek után még én is nézelődhettem a spektívvel, így találtam meg az immatur ezüslilét, meg a másik 2 apró partfutót. Ezután elbúcsúztunk és visszaindultam, de a végére maradt a csattanó, amely egy üstökösrécéből állt. A Debrecenbe haladó vonaton pedig jött a csattanó csattanója, ezt pedig egy a vonattól 10 méterre repülő adult, nászruhás fakó rétihéja jelentett. Összegzés: 65+a vonatból 4 faj, 3 új (ezüslile, apró partfutó, üstökös réce), 2+1 ritka (ezüstlile, bütykös ásólúd, fakó rétihéja), soha rosszabbat! 😉

Május: A hónapban először 13.-án mentem ki madarászni, méghozzá nem is akármilyen fajt szerettem volna megnézni, hanem magát -a hazánkban csak Drégelypalánk mellett költő- az énekes hattyú családot! 8 órakor indultam Veresegyházról vonattal, ami elvitt Vácig, onnan pedig egy “kis piros” vonattal mentem Magyarország – szerintem – egyik legszebb vasútvonalán (mindenhol csak hegyek és erdő…) Drégelypalánkig, ahol egy 20 perces sétával kiértem a Csadó-rétre, mely a hattyúcsalád egyik kedvenc tartózkodási helye (Hopsza, ez egy államtitok…) (Nem, amúgy nem…) (De az! Valaki segítsen ki fognak nyírni!) (Na, ezzel azt a nem létező embertömeget is elvesztettem aki eddig olvasott… ;)). És a fürdőző, nyakgyűrűs tojó villámgyorsan meg is lett. Majd feltűnt apuci is a fiókákkal- belőlük ötöt számoltam, de minden bizonnyal hatan vannak, mivel mások képein ennyi lurkó volt a nyakgyűrűs tojóval. A hattyúk 2005 óta költenek az Ipoly-völgyében, eddig csak egy párról tudtunk, viszont idén költésbe kezdett egy másik pár is, melyből valamelyik tag nagy valószínűséggel az egyik volt fióka lehet. Bár az is nagyon érdekes, hogy hogy nem zavarja őket a közvetlen a völgy mellett elzúgó vonatok zaja? Majd 20 perc múlva eltűntek a madarak én meg ott maradtam még 5 óráig mivel annyi idő múlva indult a következő vonat visszafelé. De addig is olvasgattam, nézegettem a többi madarat, valamint a háromszor is becsapongó nagyon ritka kis apollólepkét. Sőt az állomásra menet, egy patakparton még egy szintúgy viszonylag ritka farkasalmalepkébe is belebotlottam. Összegzés: 27 faj, 1 új (énekes hattyú), 1 ritka (énekes hattyú), kis apolló-, farkasalmalepke, ráadásul az egész kijött 1300 forintból. 🙂

Május közepén elmentünk családilag pünkösdölni Füzérre. Mivel Anyukám nagymamámat vitte haza Debrecenbe, így a család többi része vonattal utazott Sátoraljaújhelyre, hogy Anyukám majd ott szedjen össze minket. Vagyis csak Apukámat meg a két öcsémet, mivel én, ha már kaptam békászó sasra pár jó helyet, akkor leszálltam Szegilongon megnézni a sast, hogy a – remélhetőleg – sikeres madarászat után majd Anyukám, összeszedjen, és így együtt induljunk Sátoraljaújhelyre. Na, aki ezt tudja még követni annak a kedvéért folytatom… 🙂 A falu határában lévő területen 8 faj mutatta magát, ebből a legritkább a darázsölyv volt. Majd mivel a másik ajánlott terület sem volt messze (3 km), elindultam oda – egy főút mellett… Nos ebből az lett, hogy míg én az út mellett épp egy vízisiklóval foglalkoztam, addig egy nagyon jóakaró család kihívta rám a RENDŐRÖKET Mivel azt hitték, hogy világgá megyek… Így aztán kijöttek a rendőrök és – miután elmagyaráztam a helyzetemet- bevittek egy benzinkútra Vámosújfalu mellett. Itt a tiszttel, aki rám “vigyázott” nagyon jót beszélgettem, kihasználtam a helyzetemet is, és madarásztam kicsit, amelynek eredménye 8 faj lett, köztük egy öreg kabasólyom is. Na, de mivel a csattanó az utóbbi időben sokszor megmutatta magát, most sem akart elmaradni: A benzinkút közelében volt egy szőlőshegy, amely felett megérkezésem után kb. 1 órával megjelent egy békászó sas! Majd ettől számítva 1 órára, megérkezett Anyukám, én kaptam magamnak egy aktát a rendőrségnél, és elindultunk Sátoraljaújhelyre… De a történet ilyenkor még nem szeret abbamaradni, és inkább ad még egy csattanót, amely most Sárospatak előtt jött el… Ugyanis a kocsitól 50 méterre megpillantottam egy repülő békászó sast (amely könnyen lehet, hogy az előző madár, de nem biztos)! Összesen 15 fajt láttam aznap, ebből 1 új faj (békászó sas), és 1 ritka faj (békászó sas) adatott meg nekem.

Május 21.-én Füzérről hazafelé, megálltunk Mogyoróskán, ahol a szirti sasra kaptam egy helyet. A területen 2,5 órát bolyongtam, 11 fajt láttam, de ezek közt semmi érdemlegeset nem találtam, csak 3 tő kétlevelű sarkvirágot.
Május 20.-tól megindult a pásztormadár-invázió, így én is kimentem keresni néhányat a Hortobágy-Halastavon. Az indulás okát az a rengeteg ritka faj is sürgette, köztük a ritka sárjáróval, és a nagyon ritka vándorpartfutóval. Már az úton meglehettek volna a pásztormadarak, de ezek helyett Poroszló mellett 2 szalakótát láttam a vonatból. A szalakótának nagyon megörültem, mivel utoljára 6 éve láttam egyet a Mátraalján. A halastavakon már sok fészekhagyó faj fiókáit vezetett, ezek közül kiemelkedően sok volt a nyári lúd, de láttam cigányrécét is fiókáival, viszont a búbos vöcskök még fészkükön ültek. Viszont láttam 4 feketenyakú vöcsköt, és 7 gémfélét (bölömbika, bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint sok kanalasgémet is. A Kondás-tóra vezető úton megint az énekesek domináltak: 30 faj, köztük a számomra új berki tücsökmadár, de az egyik mocsaras részen láttam 2 mocsári teknőst is. De még mindig sehol a pásztormadár… Az egyik tó felett már láttam egy rétisast, majd a Kondáson láttam egy másikat. Viszont ezenkívül a Kondás lehangoló volt: 4 partimadárfaj, de ők is nagyon messze, valamint kb. 25 daru… Másoktól hallottam, hogy reggel volt néhány bütykös ásólúd, de ők sem láttak sem pásztormadarat, sem vándorpartfutót, sem sárjárót… Az állomáson még láttam egy kis őrgébics párt, majd elindultam a pásztormadarak egyik fő koncentrálódási-központjába, Balmazújvárosba, hátha ott látom őket, de itt sem volt semmi, csak 3 szalakóta. Így elég fanyar szájízzel értem haza, hiába a 68+vonatból 3 faj, melyben volt 1 új faj (berki tücsökmadár) is… :/

Június: 2.-án az MME Gödöllői Helyi Csoportja partifecske-gyűrűzést tartott a Veresegyházi Álom-hegyi tározón, így nekem is ott volt a helyem. Kerényi Zoltánnal, a helyi csoport titkárával mentünk ki pénteken este, hogy felállítsuk a hálókat, majd felvertük a sátrakat, és elaludtunk. (Hát igen, nem volt túl eseménydús ez a nap ;P) Másnap fél 5-kor keltem (persze, hogy a búbosbanka, sárgarigó duó keltett fel ;)), és indultam én is (Zoli bácsi már elment körülnézni) körülnézni a tavon, meg a hálók körül. A tavon 4 gémfélé tartózkodott (nagy kócsag, bakcsó, törpe-, szürke gém), valamint fiókáit vezető tőkésrécék, és kis vöcskök úszkáltak a vízen, valamint átrepült fölöttem két parti lile is. Több hálót is felállítottunk, és ezekben elég jó tömeg mozgott, fogtunk jégmadarat, fülemülét, csigánycsukot, mezei poszátát, nádi tücsökmadarat, énekes nádiposzátát, nádirigót, és a számomra új réti tücsökmadarat is. De a számomra legnagyobb élményt a partifecskeköltőfal előtt felállított háló jelentett, ahol rengeteg partifecskét fogtunk, és 5-öt én is szedhettem! 🙂 Sőt, köztük volt egy SZERB GYŰRŰS partifecske is! Összegzés: 37 faj, 1 új (réti tücsökmadár) Köszönet a gyűrűzésért Kerényi Zoltánnak! 🙂

Szerintem ez volt az eddigi egyik legjobb félévem, de a táboros különkiadások még érkeznek… (drámai hang) 2018-ban…

 

Források: www.mme.hu, Wikipédia, Birding, én, Macrolepidopterajasius.hu, audubon.org, Madártávlat 2018./2.: Végveszélyben: a nagy goda

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.