2018. Február 18. Kuncsorba-Túrkeve-Karcag-Kisújszállás

Szombaton indultam vonattal Kisújszállásra, hogy másnap egy jót madarásszak rokonommal, Horváth Viktorral.

Viktorral az állomáson találkoztam, és bevásárlás után mentünk el hozzájuk.
Itt nagyon kellemes hangulatban töltöttük az estét Viktorral, Andival, és a kislányukkal Mártával.

Másnap reggeli közben az etetőt figyeltük, ahol a mezei-, házi veréb, széncinege trión kívül befutott a kék cinege, zöldike, fenyőpinty hármas is.

Első megállónk a Túrkevéről Kuncsorbára vezető út melletti szántó és facsoport volt, ahol a ritka téli vendég kis sólymot szerettük volna megtalálni.
A csupa sár területen először egy mezei nyúl tűnt fel. Őt követte több egerészölyv és pár balkáni gerle, valamint egy őz-rudli.
Ezután egy facsoportban láttunk pár szarkát, míg végül kiértünk egy “dögtemető” mellé, ahonnan jó kilátás tárult egy szeméttelepre. Itt először egy kék cinege, valamint néhány vörös vércse tűnt fel. Majd 2 dolmányos varjú repült keresztül az égen, és ezután megérkezett 2 immatur rétisas.
10 perc nézelődés után visszaindultunk, és az egerészölyvek mellett feltűnt egy gatyás ölyv is.

Innen indultunk vissza Túrkevére, ahol a város egyik fás csoportjában néztünk körbe “erdei fülesbagoly ügyben”. Egészen fantasztikus volt: a fákon 43 erdei fülesbagoly “nappalozott”.
A fülesbaglyok télen nagy számban húzódnak be a városokba. Ez a folyamat a XX. században jelent meg, mivel ekkor kezdődött meg a városok parkosítása, mely sok örökzöld fát eredményezett, ahol nappal el tudnak bújni.
Emellett a városi környezet a hőkibocsátása, valamint a magas falak között a hőháztartás intenzívebb mivolta melegebb mikroklímát eredményez.
Valamint a városban a ragadozók támadása is valószínűtlenebb, mivel a nyuszt nem merészkedik be, a betévedő héját pedig lekötik a csapatosan mozgó parlagi galambok.
Az erdei fülesbaglyokkal együtt nappalozhatnak kuvikok, gyöngybaglyok, macskabaglyok (bár a fülesbagoly levadászhatja kuvikot, a macskabagoly pedig az erdei fülesbaglyot, tehát ez érdekes, hogy hogy élnek ezek meg együtt…), de a leggyakoribb “nappalozótárs” mégiscsak a réti fülesbagoly. Ez a faj is tömegesen nappalozhat a városokban.
Télen a fülesbaglyok leginkább a denevérekre, madarakra vadásznak, majd kijárnak a szántóföldekre is, ahol rágcsálókra vadásznak.
Egy-egy fa alatt hatalmas köpetkupac “virított”, amelyben rengeteg rágcsáló csontját találtuk meg.

Majd továbbindultunk a Kecskeri-víztározóra.
Az úton láttunk 1 rétisast is.
Mikor megérkeztünk rögtön láttunk jó néhány kékes rétihéját. Először csak néhány tojó, vagy immatur (terepen nagyon nehéz ezt elkülöníteni) madár tűnt fel. Majd feltűnt egy hím madár! Gyönyörű volt ahogy belibegett a kocsi elé. A 6 madár között mintha egy fakó rétihéja tűnt volna fel.
A tanya tetején parlagi galambok ücsörögtek, nádteteje aljában mezei verebek csipogtak.
Továbbhaladva a rétihéjákat felváltották az egerészölyvek, és feltűntek az első nagy lilikek is.
Majd megláttuk az első nagyobb nagy lilik csapatot. Viszont a lilikek közt volt elég sok nyári lúd, sőt bíbic is.
Mikor kiértünk a tóhoz hatalmas madártömeg ringatózott a vízen. A tó közepén egy tőkés réce csapat libegett, míg a tó végében egy hatalmas nagy lilik csapat lebegett, “természetesen” nyári ludakkal keverve. A víztározó szélén álló fákon kárókatonák szárítkoztak, egy másik fán 3 immatur rétisas csücsült. A nádasban nagy kócsagok és szürke gémek vadásztak, pár nádi sármány repkedett, az égen nagy sirályok, és dankasirályok repkedtek. A másik oldalon pedig egy barna rétihéja repkedett.
Majd ránéztünk a récecsapatra is, melyben észrevettünk egy viszonylag nagy kontyos-, illetve nyílfarkú réce csapatot keverve barátrécékkel, és egy fütyülő récével.
Ekkor szállt be még 2 immatur rétisas.
Kb. 1/1.5 óra múlva indultunk vissza, ahol a hatalmas szélben még elcsíptünk pár egerész-, és egy gatyás ölyvet, valamint még 4 kékes rétihéját, köztük egy hímet.

Még Kisújszálláson megnéztünk egy erdei fülesbaglyos helyet, ahol a zöldike, fenyőpinty, tengelic trión kívül 64 fülesbaglyot számoltam össze.

Ezután már csak a búcsú hiányzott, de Viktor még előbb megajándékozott egy csomó Madártávlattal. 🙂
Majd hazaindultam vonattal, és még a visszaúton kiolvastam a Harry Potter és a Bölcsek Kövét. 🙂

Összesítés: 31 faj, talán 1 ritka (fakó rétihéja) +őz, mezei nyúl

Külön köszönet Viktornak, Andinak és Mártának, amiért kivittek a terepre, és amiért jó hangulatban tölthettük az ott létemet (meg azért, mert elviseltek… ;P)!

 

Források: www.mme.hu, Madártávlat 2017/4.: Telelő erdei fülesbaglyok, én, TermészetBolond

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.