2018. Január 13. Jászberény, Jászárokszállás

Mára sasszinkron volt meghirdetve a Sasközpontban, amire “természetesen” én is jelentkeztem.

Apukám szerencsére levitt a Sasközpontba, ahonnan az eligazítás után kb. háromnegyed 9-kor indultunk, és 9-re értünk a számunkra kijelölt területre. A kocsizás közben láttam egy érdekesebb ölyvet, amelyik eléggé hasonlított a fiatal pusztai ölyvre, de mivel csak 5 másodpercig láttam ez nem mondható biztosra, lehet, hogy egy fiatal gatyás ölyv volt.
Mikor kiértünk már érződött, hogy nem lesz a túra egy leányálom, mivel nagyon fújt a szél, és egy-két percig néhány hópihe is szállingózott. Míg az 5-fős csapat másik felére vártunk nem láttunk semmi különöst, csak néhány szarka, dolmányos varjú és egerészölyv nyújtott valami látnivalót. Aztán megérkezett a csapat másik fele is, és indulhatott a túra!
Utunk egy kisebb-nagyobb erdőt került meg és kb. fél km-el az indulási ponttól É-ra ért véget. Az erdőig vezető úton egy nagy valószínűséggel karvaly által megcsócsált nyúllábat, sok egerészölyvet, vörös vércsét, néhány mezei nyulat, vetési varjút, parlagi galambot, és a tarlón egy csapat őzet láttunk.
Az erdőnél megtaláltuk a karvaly által elejtett nyúl szőrét. Egy kisebb csapat tengelic szállt el felettünk, egy nagy fakopáncs repült fel egy fára, akit azután egy kis fakopáncs követett, majd egy rétisas által kifordított keleti sün bőrét találtuk meg. Az erdő melletti mezőn pedig folyamatosan látni lehetett a szűnni nem akaró egerészölyv, vörös vércse, szarka triót.
Ezután az erdő és a szántó közé értünk, ahol 2-3 egerészölyvet láttunk, és egy csapat zöldikét, és észrevettünk egy kb. 50-es őz rudlit. Ekkor láttam meg egy érdekesebb ölyvet, és mikor ránéztem észrevettem, hogy ez egy gatyás ölyv. Majd egy fehér színváltozatú egerészölyvet észleltem. Az út további részében az egerészölyvek mellett láttunk  16 fenyőrigót, őzeket, és egy fácán kakast is.
É-i irányba mentünk tovább és egyből szembevágott minket a szél. Ezen az útrészen alig láttunk valamit, érdekesebb mindössze egy avarban telelő bodobács volt.
Fél óra után szélvédett helyre jutottunk, ahol volt szerencsém megmártóztatni a lábamat egy zsombékosban. 🙁 A sasok meg még mindig sehol… 🙁
Ráfordultunk egy parlagra, ahol a parlagi sas helyett csak egy szép hím vörös vércse szórakoztatott minket. 🙁 Majd egy tojó fácánt ugrasztottam fel vagy inkább ő ugrasztott fel engem a merengésemből. Továbbmenve széncinegét, és mezei verebeket láttunk, meg kb. 40 őzet.  Ezután már az út végénél találtuk magunk.
Miközben az autót vártuk, az egyik lány észrevett egy parlagi sast. Legalább a végén láttunk egyet…

Irány a Sasközpont, sár vakarás a cipőnkről 10 percig, majd a Helicon Life projektről filmnézés, és kaja. A többi csapattal beszélgetve kiderült, hogy egy csapategyedül látott 3 parlagi sast, 2 rétisast, réti fülesbaglyot, és kerecsensólymot is.

Majd elvittek Aszódra, ahol sikeresen lekéstem a vonatot, így Apukám vitt haza, igaz, legalább egy kb 3000-es vetési varjú csapatot sikerült látni Jászberény határában. Másnap láttam a birding-en, hogy Molnár Marciék sok parlagi sas közt láttak egy szirti sast is ugyanott, ahol mi voltunk. Hát erre mondják, hogy egy sas nem sas…

Összegzés: 16 faj, 1 ritka (parlagi sas) +mezei nyúl, őz

 

A képek forrásai: Dr. Kiss Zsolt, én

Egy hozzászólás ehhez “Egy sas nem sas…”