2018. június 18.-22.

2017. októberében indult az I. Beretzk Péter Madarászverseny, amely 7 kérdésből állt – melyekre a válaszokat meglehetett találni az MME Tudástárában, vagy az előző évi Madártávlatokban – valamint plusz 3 képből, nem túl jó szemszögből, melyeket meg kellett határozni.
A verseny 6 fordulós volt, melynek végén 6. lettem, ezzel megnyerve az első 10-nek járó ingyenes táborlehetőséget a Fehér-tó mellett.

Június 18.: A tábor 18.-án kezdődött, mikor délelőtt megismerkedtünk a táborszervezőkkel, Bálint Dénessel, és Csibrány Balázzsal, valamint egymással is.
A szállás 4 fős kempingházakból állt, melyben mi hárman aludtunk. Mellettem e házat képviselte Kovács Patrik (akit már tavalyról a Madarak és Fák Napja Verseny Táborából ismertem, és vérbeli madarász), valamint Koncz-Bisztricz Tomi (aki az új Máté Bencét fogja jelenteni Magyarországnak pár év múlva…) is. Na igen, ha nem a hajnali 4-kor való kelés miatt álomkómában vergődtünk, akkor mi is egy “érdekes” társaság voltunk (pl.: éjszaka Tomi arra ébred, hogy Patrik az ágyamnál veri a falat, mert nem tud kimenni, mire visszaér, arra már én alszom teljes önkívületben az ágyában… ;)).

Majd a bemutatkozás, és az ebéd után kimentünk a szállástól 200 méterre található Székaljra, melyről azt kell tudni, hogy ez egy szikes gyep, időszakos vízállásokkal, mely így elég sok vízimadarat bevonzhat. A területen elég jó volt a madártömeg, és már a Székalj “kapujából” láttunk két szalakótát, valamint az időszakos vízállásokon 6 gémféle (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, és vörös gém), valamint néhány kanalasgém is megfigyelhető volt. Egy nagyobb vizes részen danka-, és szerecsensirályok gyülekeztek, valamint beszállt egy nagy sirály is, valamint beszállt egy küszvágó csér is. Innen mentünk át Lóállásra, ahol a tocsogósokon partimadarak nyüzsögtek (gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, füstös cankó, valamint átszállt egy sárszalonka, – amely nekem idén új volt – és a Székaljon láttunk még két erdei cankót is), mi pedig ebből a rövid túrából 39 fajjal tértünk vissza a szállásra, hogy 4 búbosbanka, és egy karvaly tovább folytassák a műsort.

Június 19.: Másnap reggeli után egy kis madarászkvízt tartottunk, amelyben sokan majdnem 100%-os eredményt értek el (köztük én is!).
Majd megérkezett Balázs, és Szántó Bence is, és elindulhattunk a pusztaszeri Büdös-székre.
Útközben a szalakóták alkották a legnagyobb látványosságot, és mivel a Büdös-széken, és a Vesszős-széken is költ a “kékszarka”, így összesen 8 madarat csodálhattunk meg.
A szikes tavon nagyon jó madártömeg volt: már a récék 5 fajából (tőkés-, kendermagos-, kanalas-, barát-, csörgő réce) is kitűnt az ilyenkor ritka csörgő réce 2 példánya, de ez csak a kezdet volt…
A ragadozók is felvonultattak 4 fajt: a pusztában egerészölyvek, és vörös vércsék vadásztak, majd berepült egy öreg hím kék vércse is, valamint ránézhettünk parlagi sasból egy öreg és egy fiatal madárra is.
A tó túloldalán néhány átnyaraló daru keresgélt élelmet, a tavon a danka-, és nagy sirályok között feltűnt egy fiatal feketenyakú vöcsök is, míg a tó közepén álló szigeten szerecsensirályok és küszvágó csérek költöttek.
De a legnagyobb szenzáció (legalábbis számomra) az a 6 partimadár faj (gólyatöcs, kis lile, bíbic, füstös cankó, nagy goda, nagy póling) volt, köztük is a gólyatöcs kb. 50 példánya.
Majd átmentünk a Vesszős-székre Patriknak kis őrgébicset keresni, és a madár szerencsére meg is lett, 3 példánnyal képviseltetve magát. Visszafele, a földúton pedig összetalálkoztunk egy kicsit zizi búbosbankával, amely mindig bevárt minket kb. 1,5 méterre, így telefonnal is simán lehetett fotózni. Sőt, a szalakótaalkatúakból beszállt a harmadik fajt jelentő gyurgyalag is a búbosbanka, és a szalakóta mellé, így csak jégmadár kellett volna a teljes képhez.
Így 50 fajjal, és 1 ritka fajjal (parlagi sas) térhettünk haza, ahol a korai lefekvés után Tomi a már említett, finoman szólva is fura dolgokra ébredhetett… 😉

Június 20.: Az éjszaka fáradalmait cseppet sem kipihenve keltünk 4:30-kor, hogy Bence kocsijával (sötétített 10 személyes furgon…) kimenjünk a szegedi Fehér-tóra – amely Sándorfalva határában, minimum 10 km-re fekszik Szegedtől -, azon belül is a FOT-ra (Fehér-tavi Ornitológiai Tábor), ahol Bence segítségével bekapcsolódhattunk a CES-be – Állandó Ráfordítású Gyűrűzés. Ezt a tevékenységet hetente egyszer, 6 órán át, a költési időszakban végzik, hogy felmérjék az állományok nagyságát, változását – amely leginkább abból állt, hogy 6 órakor belement egy 60-70 fős barkóscinege csapat a hálóba, így Dénes és Patrik még 8-kor is a 6 órás csapatot szedték…
Bence addig persze legyűrűzte a többi madarat, és berepült a FOT közelébe egy fürj és egy kuvik is, míg a mezőn 2 szalakóta és egy kis őrgébics repkedett. A szedett madarak nagy részét a barkósok és a cserregő-, foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár hármas jelentette, de volt köztük egy fiatal cigánycsuk, néhány fülemülesitke, sőt egy fiatal jégmadár hím is. De az igazi meglepetést az utolsó kör jelentette, mikor is Patrik felkiáltott, hogy valami nagy – itt még réce volt – belement a hálóba… 15 méter futás után a réce átváltozott egy öreg törpegém hímmé!
Ennek a körnek a “megpatkolása” után kimentünk a stég végén helyezkedő lesre, hogy ránézzünk a Fehér-tóra: a récék nem hoztak fel túl sok fajt, de a tőkés-, kendermagos-, barát-, cigányréce négyes legalább kitett magáért. Viszont a gémfélék odatették magukat: a törpegémmel együtt 7 fajt láttunk a leskunyhóból (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint hozzájuk társult egy rakat kanalasgém is.
Innen visszamentünk az épülethez (ami amúgy most nehezen volt épületnek nevezhető, mivel a felújítás miatt nem volt teteje…), majd 10 óra tájt hazaindultunk, hogy kipihenjük a reggel fáradalmait, ami persze nem sikerült, mivel el sem aludtunk, hanem összeírtuk a területen megfigyelt 49 fajt.
De a napnek ekkor még nem volt vége, mivel Dénestől kikönyörögtem, hogy nézzünk rá egy kerecsensólymos helyre… A folytatásban szigorú államtitkok következnek!!!

És a jó hírek csak érkeztek, mikor felnéztem kora délután a birding.hu-ra, és láttam, hogy Szatymaz határában pásztorgémek császkálnak!
Így elindultunk a meg nem nevezett helyre, ahol a kerecsensólyom fészekláda állt. Az úton egy szalakóta jelentette a legérdekesebb madarat, de a területen már ez a szám 2-vel növekedett. Majd kis keresgélés után megtaláltuk a költőládában a két fiatal kerecsent, és kis idő után beszállt az egyik öreg madár is! Ez a nap viszont a gémekről szólt, mivel most is előhuzakodtak 6 fajjal (bakcsó, kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös-, üstökösgém)valamint a kihagyhatatlan kanalasgémekkel. De a madarászat szereti a csattanókat, mivel mikor beszálltunk a kocsiba, megjelent 3 viszonylag kicsi, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gém, amelyre én meg mertem volna esküdni, hogy a pásztorgémek, de rajtam kívül senki nem látta őket… (ez meg a csattanó csattanója…), így ez meghatározatlan maradt…
Így 18 fajjal – ebből 1 ritka (kerecsensólyom) – tértünk haza, amihez egy faluban, és a Lóálláson csatlakozott plusz 9 faj, köztük a szerecsensirály, a réti cankó, a nagy póling, és a karvaly is.
És a napnak még mindig nem volt vége, mivel még meghallgathattuk Szabad János professzor genetikával (belső óránkkal) kapcsolatos, fantasztikus előadását is. 🙂

Június 21.: Ma a barna kányák birodalmában, a Mártélyi Tisza-ártéren barangoltunk: az ártérre Bence és Balázs kocsijával jutottunk ki, ahonnan Balázs nélkül indultunk tovább gyalog, de előtte ránéztünk a tündérrózsán járkáló vízityúk csonkacsaládra.
Az ártéri erdőben leginkább csak a szúnyogok követtek minket, meg néhány erdei pinty és széncinege, de mikor kiértünk egy irtásra rögtön feltűnt egy melankolikus barna rétihéja, melyet fél percre rá egy barna kánya, és egy fekete gólya követett.
Ezután leértünk a Tisza partjára, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr, ráadásul a hírrel, hogy egy nyuszt éppen itt volt, míg mi a ricsajunkkal el nem zavartuk…
Itt egy gyors területről tartott előadás után beszálltunk a motorcsónakba Patrikkal, Csongorral, és Andrással, valamint András kutyájával (aki mindenkit a lehető legmagasabb módon sarazott össze mindenkit), azért, hogy 10 méter múlva a csónak lefulladjon, majd pedig egy igen összetett sorozat kezdődjön: András próbálja beindítani a csónakot, közben szidja a ladik édesanyját, mi nézegetjük a billegetőcankókat, és próbálunk nem hangosan röhögni, hogy 10 perc múlva visszakapaszkodjunk a partra, pont a barna kánya showra: a 6 kánya fantasztikus műsort adott: pörögtek, összekapaszkodtak, zuhantak, csak, hogy a víztől 10 méterre megálljanak!
Majd berepült egy immatur rétisas, de ő ahogy jött, úgy ment: a kányák pillanatok alatt elüldözték a fészkük közeléből!
Majd visszatértünk a holtághoz, ahol csónakáztunk egy kicsit, melynek eredménye egy barna kánya, egy törpegém, és egy őz lett, de a valódi izgalom a parton történt…
Történt ugyanis, hogy Gina lelocsolt engem, emiatt én lelocsoltam őt, ekkor ő megtöltötte a kulacsát egy kis Tisza-vízzel, és elkezdett üldözni a vízzel, de nem járt sikerrel. Ekkor elment vizet tölteni, én pedig elbújtam (ezalatt Patrik lelocsolta Ivettet). Kb. 3 perc múlva megjelent Bence, kezében két 2 literes kulaccsal, mivel ekkor már ő is vérmes bosszút esküdött a másik segítő, Nagy Dóri ellen… Mikor visszatértünk a már rég eluralkodott káosz a tetőfokára hágott: én locsoltam Ginát, Patrik Ivettet, Bence pedig Dórit. 😉
Majd pedig kimentünk Bence vezetésével ijászkodni, melynek eredménye – a sok szép találaton kívül – egy idő után az lett, hogy „csak meg kéne lőni azt a szomszédban ugráló nyulat”…
Majd a nap végén sütögettünk egy kicsit, és elmentünk aludni, hogy lehetőleg fel tudjunk kelni a holnapi „fakultatív” Székalji túrára.
(Összegzés: 39 faj, 1 új (barna kánya), 1 ritka (barna kánya))

Június 22.: Keltünk, láttunk, mentünk: a napot a Székaljon kezdte a keménymagunk, Dénes vezetésével: a napot a gémek indították (vörös-, szürke-, üstökösgém, kis-, és nagy kócsag), a kanalasgémekkel együtt, majd az erdei cankók folytatták, a megfogyatkozott vízen tocsogó bíbicekkel, danka-, és szerecsensirályokkal megspékelve.
Itt még megnéztünk egy szalakóta-odút, valamint a benne csücsülő 3 fiókát, plusz egy záptojást (amit Dénes nekem adott :)).
Majd átmentünk a Lóállásra, ahol a legérdekesebb madár egy nagy goda volt.
Így összesen 22 fajjal tértünk vissza, ahol még megnéztünk egy tetem,- és méregkereső kutyás előadást, valamint Csongorral még palacsintáztunk egy jót, és elindultam vonattal Gödöllőre…

A tábor alatt összesen 109 fajt láttunk, melyből számomra 1 új (barna kánya), és 3 ritka (parlagi sas, kerecsensólyom, barna kánya) faj volt.

Köszönjük a tábort Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, és Nagy Dórinak! 🙂

 

A képek forrásai: www.mme.hu, dr. Kiss Zsolt, Brainman pictures – Piwigo.comSokszínű vidékFertő-Hanság Nemzeti Park, én

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.