2018. Január 20. Siófok-Fonyód-Zamárdi

Hát a mai nap nem volt semmi! Mivel múlt hét pénteken Siófokon keleti gerlét, hétfőn Fonyódon halászsirályt, hétközben pedig Zamárdin sok más mellett füstös récét, örvös bukót, sarki búvárt, és hegyi récét észleltek, ezért értelemszerű volt a leutazás.

5-kor keltem, demivel lekéstem a vonatot, ezért Apukám levitt Kelenföldre. Mielőtt felszálltam volna a vonatra egy nagyobb vetési varjú csapatot figyelhettem meg, majd elindultam a Balaton felé.

Útközben a ragadozók domináltak. Ezek közül ugyan az egerészölyv és a vörös vércse volt többségben, de Tárnok után már láttam egy pusztai ölyvet is.

Siófokon kiszálltam és úgy számoltam, hogy  szűk 2 órám van a területen lenni. Igaz, azért a madár már jó ideje ugyanabban az utcában mozgott, így jó esélyekkel indultam.
Gyorsan eljutottam a Bajcsy-Zsilinszky utcába, ahol a jelölt hely felé minden ígéretesebb fát átvizsgáltam, de a gerle nem lett meg. Az út alatt parlagi galamb, balkáni gerle, feketerigó, 100 fenyőrigó, széncinege, és egy tengelic csapat került a szemem elé. Egy ígéretesebb üzem mellett elszórakoztam egy vetési varjú csapattal, ahol megint rádöbbenhettem, hogy milyen okosak is ezek a madarak: mikor be akartam cserkészni a madarat, és elbújtam egy fa mögött a madár addig ugrált arrébb a kerítésen, amíg meg nem látott újra. 🙂
Sióvölgy után egy hegyi fakusz örvendeztetett meg. És ekkor nem messze megláttam egy csoport madarászt, akik már nagyon bámultak valamit…
Odaértem és megláttam a keleti gerlét! Ez a madár Tószegen átverte a fejem, tehát most nagyon örültem neki. Ezután gyors bemutatkozás következett, megismertem a csoport tagjait, Juhász Ádámot, Dezső Pétert, Laposa Dávidot, Schrodt Olivért, és Kókay Bencét. Hát ezért már most megérte lejönni. 🙂 Gyorsan belenéztem és fotóztam egy spektívbe, így egész jó képeket készítettem. Majd láttam egy erdei pintyet, és egy fenyőpintyet, valamint szarkát, dolmányos varjút, és egy átrepülő sztyeppi,- vagy sárgalábú sirályt. 
De térjünk vissza a gerléhez: Kókay Bence meghatározta hogy ez egy meena alfajú madár, tehát a keleti gerle Közép-Ázsiából érkezett, és ez a 3. adata hazánkból. Amúgy  már nyáron láttak egy furcsább vadgerlét, tehát fennáll a veszélye, hogy ez egy szökevény, így ha marad nyárig, akkor minden bizonnyal a madár egy repdéből szökött állat…
A keleti gerle annyira jófej volt, hogy konkrétan 3 méterről lehetett vele szelfizni.
Visszafele sajnos nem nézelődhettem, mivel futnom kellett, hogy elérjem a vonatot, így már csak házi verebeket láttam, és az utcát ahol le kellett fordulni is majdnem eltévesztettem. Ezután vonatra fel, és irány Fonyód!

Fonyódra menet a vonatból láttam egy házi rozsdafarkút. 
Mikor leszálltam a vasútállomáson először a kikötőhöz menten ki. Itt kezdetben tőkés récéket találtam, amelyekből az egyik hím épp akkor vedlett át a nászruhájába. Ezután dankasirályt, és 1-1 nyak,- illetve lábgyűrűs bütykös hattyút. Folytatva utamat egy madarásszal találkoztam, aki mutatott egy csapat kercerécét. Ezután pár kis kárókatonát vettem észre, valamint sárgalábú sirályokat, majd indultam Bélatelep felé.
Egy földúton battyogtam egy darabig, majd észrevettem a járdát… 😛 Az út további részében vetési,- és dolmányos varjú került a szemem elé, utóbbiból két madár egy löszfalból igyekezett ásványi anyagokat felvenni. Az egyik bokorból fekete rigó csettegett, felettem egy holló repült el. És ekkor megláttam a Balatonon egy hatalmas récecsapatot…
Spektívet elő és nézzük: ami először szemet szúrt az egy 5-ös feketenyakú vöcsök csapat volt. Ez a faj télen viszonylag ritka, bár idén jóval több madár tartózkodik hazánkban. Végignéztem a vöcsköket, de nem találtam köztük a ritka  füles vöcsköt. Na akkor jöhet a récecsapat: a kisebb csapatokkal kezdtem, melyek egy csomó kercerécét hoztak. Beljebb egyfajta sorminta következett: 3 kerceréce, 2 barátréce, kontyos réce, majd újra 3 kerce, 2 barát, 1 kontyos. Kb. 3000 récét számoltam, ebből 1500 volt kerceréce (eddig mindössze 20-at láttam, tehát óriási élmény volt), 1000 barátréce (nagy részük hím volt), és 500 kontyos réce. A csapatban emellett viharsirályok úszkáltak, valamint felfedeztem egy ezüstsirály gyanús nagyobb sirályt-aki amúgy folyamatosan nekiment a viharsirályoknak-, és egy átrepülő kárókatonát. Ami még nyújtott némi izgalmat az egy kontyos réce tojó volt, akinél a csőrtő fehér része nagy mértékben kiterjedt, ezért első ránézésre hegyi récének, vagy a két faj hibridjének gondoltam, és csak a madárhatározó átnézése után jöttem rá hibámra. De nem baj mivel pár perc múlva meglett egy szép hím hegyi réce is. 🙂
Majd észrevettem egy jó nagy sirályt a tavon, egy bólyán… Azonkívül, hogy messze volt minden határozóbélyege megfelelt, és ez csak egyet jelenthetett: HALÁSZSIRÁLYT! Huhú! Régen örültem ennyire új fajnak, bár az új fajoktól mindig fel vagyok spannolva. Ez a gyönyörű madár a kedvenc sirályom, így ejtek most róla néhány szót. Ez a faj nálunk ritka vendég, évente egy-két sirály vetődik el felénk Fekete-tengeri, illetve sztyeppövezeti költőterületeiről. Tápláléka változatos: halakat, más kisebb gerinceseket, rovarokat, rákokat, tojásokat, magvakat eszik, de a kisebb sirályoktól is elveheti a táplálékukat (ami nem nehéz, mert Európa 3. legnagyobb sirálya (az első a dolmányos,- a második a jeges sirály) :)).
Visszafelé bandukolva már nem láttam semmi érdemlegeset, így aztán vonatra fel, és irány Zamárdi!

Zamárdiban először is vettem egy Gödöllőbe menő jegyet egy “munkájában teljesen elhivatott, és lelkes” kasszásnőtől, és indulhattam a partra.
Miközben sétáltam mindössze egy balkáni gerlét, néhány széncinegét és egy csapat parlagi galambot láttam, de a parton jobb lett a folytatás…
Szabad szemmel, illetve távcsővel tőkés récéket, vihar,-danka,- sárgalábú,- és sztyeppi sirályokat láttam, majd szkópot elő, és lássuk a medvét! Igazából itt már lényegtelennek gondoltam, hogy mit látok, de ez csöppet sem volt az…
Tihanyra át lehetett látni, a kikötő közelében 3 kercerécét észleltem, majd rábukkantam egy 9 fős vegyes csapatra, melyben 4 faj úszkált: egy kis bukó hímet, mely lebukott, és utána már nem láttam, 2 hím és 2 tojó nagy bukót, 3 tojó hegyi récét, és egy örvös bukót. Sőt, a csapat mögött egy sarki búvár vadászott. 🙂 Na jó, ez a nap túl szép, hogy igaz legyen! 🙂 Amúgy így már láttam mindhárom rendszeresen előforduló búvárunkat. Furcsa, hogy a leggyakoribb lett meg legkésőbb.
Majd az egyik utcában egy tengelic csapatot, illetve egy azt elijesztő tojó karvalyt láttam.
A part menti sétányról búbos vöcsköt, kis kárókatonát, és kárókatonát láttam, és egy nyári ludat hallottam. A parton visszafelé egy csomó víz felett repülő vetési varjat, feketerigót, és 50 fenyőrigót láttam. Egy nádfolt mellett két bütykös hattyú úszkált, a nádban ökörszem bujkált. A szürkületi etetésre a récéken és sirályokon kívül bejött, egy ilyenkor ritka, nászruhás dankasirály, és egy “nagyravágyó ” dolmányos varjú, aki megpróbálta elcsenni a kenyérdarabokat, sőt megpróbálta vízre is leszállni, de rá kellett jönnie, hogy erre nem képes. Jó volt látni, hogy egy ilyen szépen szólva “élelmes” madár is megszívhatja. 🙂

Majd felszálltam a vonatra, és elindultam haza. Szerintem ez volt “madarászkarrierem” egyik legjobb napja!

Összegzés: 40 faj, 5 új (keleti gerle, halászsirály, örvös bukó, sarki búvár, hegyi réce), 7 ritka (keleti gerle, halászsirály, örvös bukó, sarki búvár, hegyi réce, feketenyakú vöcsök, pusztai ölyv)

 

A képek forrásai: www.mme.hu, Bajor Zoltán, Pánczél Mátyás, én

 

11 hozzászólás ehhez “Balatoni óriástviccs”

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.