2018. június 25.-július 1., Szögliget

Eljött tehát az éves biosztábor, amelyet a sulim – fent olvashatjátok a nevét -, azon belül is Apukám szervez.
Idén Szögligeten voltunk, az Aggteleki-karsztban, Szád-vártól néhány km-re.
Mivel itt leginkább az ökológiával, és a növénytannal foglalkoztunk, így itt nem lesznek mindennapos bejegyzések (a hét napból csak három bejegyzés lesz, plusz a 25.-ei ízelítő).

Június 25.: Ma vonattal indultunk Miskolcra, ahonnan busszal indultunk tovább Szád-várra, ahol elfoglaltuk Rólik Petivel és Bán Botival a szobánkat.
Persze az első dolog rögtön az volt, hogy az összes lány Grőb Lili és Uszkai Eszter vezetésével leszedte a fejemet, amiért nem hoztam el a Bang!-et (társasjáték)… ;P
Majd még este körülnéztünk a Vár-hegyen, ahol Szőke Balázs tanár úr néhány sziklából összerakta, hogy, hogy nézhetett ki a vár egyik kapuja!
Majd hazatértünk, ahol vb-t néztünk, valamint kb. éjfélig hülyéskedtünk.

Június 27.: Ma Bódvaszilasra kirándultunk át, annak okán, hogy a területre jellemző társulásokat, és növényeket megnézhessük.
Állatokból ez Bódvaszilasig pár sárgahasú unkát, fürge gyíkot, valamint kb. 20 madarat jelentett (ebből a legérdekesebb pár rikoltozó macskabagoly fióka volt), de aztán jött az áttörés: történt ugyanis, hogy mielőtt felszálltunk a vonatra, megláttam két nagy madarat, akik a falu felé közeledtek, de ekkor már fel kellett szállnunk, így nem tudtam őket megnézni. Gondoltam, ez elúszott, de ekkor beszállt a vonat fölé a két nagy madár… Két nagyon jól látható békászó sas! A békászó sas hazánk kis számú fészkelője, melynek állománya régen a természetes élőhelyek folyamatos kiirtása miatt rohamosan csökkent, de szerencsére ezt a folyamatot le lehetett csökkenteni. A sas a telet a Szaharán túl tölti, ide a Boszporuszon át vonul le szinte az egész európai állomány, amely fantasztikus látvány. Keleten testvérfaja, a fekete sas helyettesíti. A párok több évig használják ugyanazt a fészket, amely így hatalmas lehet, emellett lombos ágakkal is díszíti a fészket. A tojó két tojást rak, viszont nem egy időben, így a két fióka között hatalmas kor-, és méretkülönbség lehet, amely azt jelenti, hogy az idősebb fióka megöli a fiatalabbat. mivel viszont a fiókakori káinizmus csak a pelyheskorig tart, így a természetvédelmi szakemberek megmenthetik a fiatalabb fiókát.

Június 29.: Ma a Baradla-cseppkőbarlangba mentünk, amely egyszerűen fantasztikus látvány volt a “Csillagvizsgálóval”, a “Sárkányfejjel”, és a többi gyönyörű cseppkőszobrával!
Innen 2-3 óra túra után keveredtünk ki, viszont Jósvafőről csak még 2-3 óra múlva jutottunk haza, mivel sikeresen lekéstük a buszt…

Majd szürkületkor kimentünk Apukámmal a Szád-várra baglyozni. Mikor felmentünk a hegyre, már hallottam egy uráli baglyot, a hegytől induló völgyben, a vártól kb. 5 km-re.
Majd lemásztunk a csillebércen, ahol majdnem belefutottunk egy vaddisznóba, majd pedig egy gímszarvasba is – igaz a jelzésbe ennél nehezebben futottunk bele, de azért valahogy csak meglett…
Majd hatalmas robajjal kirepült egy erdei fülesbagoly, melyet 200 méter múlva egy óriási uhu követett! Az uhu hazánk, és a világ legnagyobb baglya, mely a rágcsálóktól akár a rókáig mindent megeszik, beleértve ebbe az összes hazai baglyunkat is. Állománya egy időben nagyon lecsökkent, ám mára újra növekedik ez az állomány. Dr. Bubo általában kőbányákban, sziklafalakon, vagy ragadozók és fekete gólya fészkében költ. Ugyanakkor a visszatelepülése egy másik visszatelepült madárnak árt, mivel kifosztja a 2018-as Év Madarának, a vándorsólyomnak a fészkét, valamint ugyanezt megteheti a ritka kerecsensólyommal is.
Majd pedig pár perc múlva megszólalt egy másik uhu is.
Végül pedig este még gyújtottunk egy “kis” tábortüzet is, amely éjfélig elszórakoztatott mindenkit.

Június 30.: Ma Jósvafő-Aggtelekről indultunk vonattal Tornanádaskára, ahonnan kocsi vitt minket Tornára, mivel a Szádelői-völgybe mentünk túrázni.
Már a vonaton megindultak az izgalmak ugyanis egy békászó sast beért a vonat, de ez csak a kezdet volt…
Leszálltunk a vonatról, és elindultunk a főút mellett, amikor két ragadozó tűnt fel. Először nem foglalkoztam velük, de aztán olyan közel értek, hogy már szabad szemmel is lehetett látni, a hím barna rétihéját, és azt akit szekált, egy békászó sast! A sast igazából nem zavarta, a rétihéja, nyugodtan körözgetett 5 percig, majd továbbálltunk, de szerencsére a túloldalon egy másik sas éppen ekkor csinált egy zuhanórepülést, így ezt is elcsíptem!
Majd Houránszki Tomi felvett minket, így mentünk el Tornára, ahol megnéztünk egy Árpád-kori freskókkal díszített templomot (plusz én egy kabasólymot), és továbbindultunk a tornai vár felé.
A vár nagyon jól nézett ki, emellett fantasztikus volt a kilátás is, meg beszállt egy adult tojó darázsölyv, és láttunk egy csomó ritka tornai vértövet.
Majd 2 óra múlva elértünk a Szádelői-völgybe: fantasztikus látvány volt, sőt a szél miatt olyan hideg volt, hogy gyakorlatilag pulcsiban és kabátban nézelődtünk, de szerintem a képek beszélnek magukért…(bocs, nem erre gondoltam! ;P)
Majd lemásztunk a völgybe, ahol találtunk többek közt (a látvány mellett) BKK jegyet…
Végül kiértünk a völgyből, majd Mácsai Tamás bácsiék hazavittek minket, így megnézhettük a Portugália-Uruguay meccset, ahol mindenki örömére Uruguay kiütötte Ronaldóékat! És szerintem ez jó végszó is volt a végére, mivel az utolsó nap már nem is történt semmi.

Köszönjük a tábort Apukámnak, Szőke Balázs tanár úrnak, Mácsai Tamás bácsinak és Gerényi Péter bácsinak a kajáért!

 

Források: www.mme.hu, www.termeszettar.hu, én

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.