2017. December 23. Budapest

Ma nem utaztam 100 km-eket, nem költöttem 2500 forintokat, ma egy nyugis karácsonyi madarászaton voltam, Budapesten. Persze célom ma is volt, méghozzá a havasi szürkebegy.
A tervezésbe bele kellett vennem a vonatot (bár most csak háromnegyed 9-kor indult a vonat), a metrót, a buszt, meg az el classicót, ami 1-kor indult 🙂
A túra nem indult túl jól, egy balkáni fakopáncs miatt majdnem lekéstem a vonatot. Ez a faj szinte teljesen ugyanakkora, és ugyanolyan mint a nagy fakopáncs. Mindössze halványpirosabb faroktöve, és a tarkó és a bajuszsáv közötti  összeköttetés hiánya különbözteti meg testvérfajától. Mint ahogy a balkáni gerle, ő is az elmúlt évtizedekben költözött be a hazánkba a Balkán-félszigetről. Állományváltozását http://mmm.mme.hu/charts/trends linken lehet követni. Az 1999-es adatokat 100%-nak tekintve a 2002-ben (192%) és 2007-ben (201%) érte el maximumát a hazai populáció, azonban manapság az állomány az 1999-es értékre esett vissza. A fészkelő párok számát valószínűleg sok tényező befolyásolja, visszaszorulásuk örvendetes a hazai őshonos nagy fakopáncsok szempontjából, mivel ez a két faj egymással erősen verseng. Én a saját utcámban láttam először, de csak ritkán találkozom vele.
Na tehát vonaton… Egy hete Esztergomban voltam egy hajnalmadár küldetésen, de ez sikertelenül végződött, és ezt nem is részletezném.
Az M2-es metróval, és a 11-es busszal folytattam utamat a Nagybányai út-végállomásig. Egy 10 perces út után már az Apáthy-sziklánál voltam.
A terület a szikla alatt elterülő erdő felső nyúlványával kezdődött, majd egy hatalmas sziklára lehetett kimenni, mikor tovább folytattam az utam folyosóra értem. Az egyik oldalon sziklafal, a másik oldalon korlát fogott közre mely a sziklagyepeken élő növényeket hivatott megvédeni. Végül egy tölgyerdőbe értem, ahol még egy-két szikla tanyázott.
Először a nagy sziklára mentem ki, ahol ugyan hallottam egy csettegést, ami akár a havasi szürkebegy is lehetett volna, de ez nem volt biztos. Itt ugyan nézelődtem még egy ideig, de a szél szép lassan elviselhetetlen lett. A “folyosón” sem láttam semmit. Viszont az erdőben már hallatszódott a szén,- és kék cinegék csettegései. A kiépített tanösvényen olvastam, hogy pl. él itt a bennszülött budai nyúlfarkfű, vagy állatokból a szintúgy endemikus pannon gyík. Madarakból macskabagoly és bajszos sármány költ a területen. Visszafordulva gyönyörű jelenségnek lehettem szemtanúja. Egy vetési varjú kergetett, és vágott rá többször is egy egerészölyvre. Az ösvény felett egy fekete harkály repült át. Magyarország legnagyobb harkálya főleg tölgyesekben, bükkösökben él, bár ez nem zár ki más élőhelyeket, pl. én idén a Hortobágy-halastavon követtem egy madarat. Először Debrecenben, a Nagyerdőben láttam, azóta sokszor találkoztam a fajjal, mondjuk idén, mikor a gödöllői Pap-Miska forrásnál párosodó madarakat figyeltem meg.
Kimentem újra a sziklára, ahol kijjebb merészkedtem, de a szél már majdhogynem levitt a lábamról. Ugye a szürkebegy a sziklaoldalakat szereti, itt táplálkozik a repedésekben élő gerinctelenekkel, de még mindig nem volt sehol. Az erdőbe visszafele egy zöldike csapat repült át, és tisztán hallatszódott a tölgyesből a szajkó hangja is. Az egyik fán nagy fakopáncs kereste betevőjét, én pedig a szürkebegyet, mivel az erdőben is találtam egy sziklát. Sajnos itt sem találtam meg, csak egy tengelic csapat repült el, amely az év madara. Visszafele pedig legnagyobb pintyfélénk, a meggyvágó csattogott.
Végső reményemként megpróbáltam lemenni a szikla alá, hátha onnan jobban látok. Egy lépcső vezetett le ahol belebotlottam 2 hím süvöltőbe. A hím teste, és pohája piros, a tojóé barna, emiatt a hímet régen kalitkamadárként tartották. Nálunk telelő, igaz, ritka költő is. Főleg fenyvesekben fészkel, mikor telel leginkább a kőris termését fogyasztja.
Letértem egy ponton az erdőbe, és észrevettem a terület két veszélyeztető tényezőjét: a vaddisznót (szerencsére csak ürülékét), és az illegális hulladéklerakást. Később vettem észre az ösvényt, amely a sziklához vitt volna. A sziklánál egy-két perc várakozás után felrepült egy madár a szikláról… Magamban mondtam “jól van ez a havasi szürkebegy”, de mikor leszállt láttam, hogy a szárnyán piros szín is van… Hajnalmadár. Kedvenc telelőmet most láttam először, és gyönyörű látvány volt. Ő is a repedésekben megbúvó gerincteleneket eszi, és ezek felkutatása során többször el is tűnt. A madár főleg az Alpokból jön, ahol 700 m-től a hóhatárig költ. Nálunk leginkább sziklafalakon, felhagyott kőfejtőkben tűnik fel, de láthatjuk várakon, vagy akár az Esztergomi Bazilikán is.
Úgy voltam vele, hogy max. 10 percet nézem a madarat,leellenőrzöm a sziklákat, ahol megint nem volt a havasi szürkebegy, csak egy fiatal karvaly repült el. Ez a faj gyakorlatilag egy miniatűr héja: gyors, jól manőverezik, ha kell lesből támad, és kíméletlen. Hazánkban költ, de vannak telelő példányai is. A tojó nagyobb a hímnél, a galambig mindent elejt, a hím inkább kisénekeseket fogyaszt. Többször is láttam zsákmányolni: volt, hogy egy fekete rigót tepert le a földre néhány manőver után, volt, hogy egy tojót majdnem lehúzta az általa összetépett szajkó. Ekkor kb. 3 m-re repült el tőlem.
A buszállomás fele dolmányos varjút, vörösbegyet, és egy házi veréb csapatot láttam.
A buszt lekéstem, így a vonatot is majdnem lekéstem, de végül mindkettő meglett, és a Barcelona-Real Madridot is meg tudtam nézni 🙂

Összegzés: 16 faj, 1 új (hajnalmadár), 1 ritka (hajnalmadár) Real Madrid-Barcelona 0-3 🙂

 

A képek forrásai: Wikipédia, www.mme.hu, www.termeszettar.hu

a

Egy hozzászólás ehhez “Az örök szél szirtje: Apáthy-szikla”