2018. július 17., Sárkeresztúr

2018. július 16., Sárkeresztúr, Sárkány-tó: Molnár Márton és Hazafi Dorottya a tavon észrevesznek egy lilét a tavon… Nem ezüst-, és nem is aranylile… Ez valamelyik pettyeslile… Minden bizonnyal egy amerikai pettyeslile! Ha ez igaz, akkor ez a madár a harmadik észlelés hazánkban…!

Rá egy nappal a család lement a Velencei-tóra, engem pedig Apukám ledobott a tóra, igaz az elején a Google Térkép miatt sikeresen bekalandoztunk egy magánterületre…
Majd én kiszálltam, Apukám pedig visszament Agárdra.
Én pedig elindultam a tó partjára, de már időközben elsétáltam néhány gulipán és gólyatöcs revír mellett, így a 2019-es Év Madara kb. 1 km-en át üldözött.
Majd találkoztam még néhány madarásszal, és velük együtt értük el a tópartot, ahol partimadarak százai vártak ránk: bíbicek, réti-, billegető-, füstös-, pajzsoscankók keresgéltek csapatokban, sőt feltűnt egy számomra új tavi cankó is. Sőt kis keresgélés után feltűnt a nagy sirályok (nem különítem el a sztyeppi-, és sárgalábú sirályt, mivel ez terepen nagyon nehéz) közt az ékfarkú halfarkas is. A halfarkas Amerika és Eurázsia északi tengerpartjain, tundrai tavak partján, szigetein költ, akár telepesen is. A madár táplálékparazita, azaz a sirályokat, cséreket addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékukat – innen ered a neve is. Ugyanakkor rovarokat, dögöket is eszik, emellett halászik is. Bár kirabolja a madárfészkeket is – legnagyobb rokona a nagy halfarkas, más néven szkula sokaknak ismerős lehet a császárpingvines természetfilmekből (ő az a sirályszerű madár, aki elvisz a pingvinfiókákat – nagyon lebutítva…). Magyarországon ritka kóborló, általában késő nyártól őszig, ugyanis ekkor vonulnak a madarak a trópusi telelőterületeikre. Amúgy a madarakból sötét és világos színárnyalatúak is vannak.
A madarakon érezhető volt, hogy nem feltétlen ismerik a halfarkast, hiszen ahol ismernék, ott már rég megtámadták volna.
Majd átmentünk a tó másik részére: útközben pár parlagi galamb, egy csapat füsti fecske, dolmányos varjak, egy seregély-csapat, és néhány mezei veréb volt a “termés”, de igazán a másik oldal robbantott…
A túlparton először egy hím fácánt hallottunk, majd berepült pár vadgerle, és megjelent egy barázdabillegető, és fehér gólya is.
A tavon nyüzsögtek a már említett partimadarak, de láttunk pár szárcsát, és nagy pólingot is.
De ekkor felrepült egy hatalmas bíbic-csapat, melyben az egyik srác kiszúrta az AMERIKAI PETTYESLILÉT! A madár a tundraövben fészkel, fészkét puha mohán, vagy talajmélyedésben alakítja ki, ide rakja 4 tojását, melyek 25-28 nap alatt kelnek ki. A fészekhagyó fiókák maguk keresik a rovarokból férgekből, gerinctelenekből álló táplálékát. Egy hónap után önállósodnak, jövőre pedig fészkelésbe kezdhetnek.
A madár először beült a pólingok elé, majd beállt a halfarkas elé, ezután pedig 25 m-es közelségbe repült, ahonnan simán lehetett fotózni (már akinek volt fényképezője): fantasztikus volt!
Majd még mi két apró partfutót néztünk, addig hatalmas riadalommal felrepült a partimadár-csapat… És meg is láttuk mi miatt: a halfarkas felrepült, és beszállt egy gólyatöcs fészekhez, ahonnan kirepült egy fiókával a csőrében! A töcsök ugyan üldözték, de a madarat nem nagyon érdekelte: leült egy homokpadra, és elkezdte megkajálni a töcsikét… (most közellenséggé tettem az egyik kedvenc madaramat… ;))
Így ez volt a végszó, és megkértem a srácokat, hogy dobjanak ki Keresztúron, plusz az úton még láthattunk 5 tojó fácánt.

Összegzés: 24 faj, 3 új (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó), 3 ritka (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó)

Köszönöm az utaztatást Apukámnak, valamint a madarat a találóknak: Varga Tamásnak, Molnár Mártonnak, és Hazafi Dorottyának! 🙂

 

Források: www.mme.hu, Hegedűs Sándor, én, BirdPhotography.Hu

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.