1. December 30. Szénpataki-kulcsosház,-Fultán kereszt,-Diósjenő

 

Azért az a havasi szürkebegy nem hagyott nyugodni, és mivel úgyis a Börzsönynél szilvesztereztünk, no meg a birdingen Selmeczi Kovács Ádám jelentette a madarat ezért gondoltam elmegyek megnézni.
Gödöllőről indultunk kocsival (tudni kell, hogy itt nem volt semmi hó), de már a Naszályon fehérlett a hegyoldal. Később jött Királyrét nyomokban hóval, meg fenyőrigóval. De a kulcsosháznál már összefüggő hóréteg volt. Amúgy nyáron nem szeretek annyira a  Börzsönyben túrázni, mert nem látok érdekesebb madarakat (igaz már volt itt kígyászölyv is), de télen kevesebb a rejtekhely, tehát hajrá!
A Szénpataki-kulcsosháztól indult a család, és mentek velünk negyed órát, ez időn át csak egy csipkebogyót csipkedő kék cinege volt látható. A hóban jól látszódott egy elvadult házi macska nyoma, ami azért is probléma mert a macska hibridizálódhat a fokozottan védett vadmacskával, emellett több védett madárfajt is elkaphat, no meg a gazdi sem lehet boldog 🙂 Részletesebben a problémáról: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1764
Viszont egy túraút csomópontnál találtam 2 nyest csapást, meg egy nagyobb macska nyomot… Lehet, hogy vadmacska? Sajnos ezt nem lehet tudni. A Csóványos fele vezető turistaútnál Anyukám és két öcsém visszafordult és már csak hárman mentünk a Szénpataki úton: Apukám, én meg a GPS.
Elhagytuk a Szénpatakot ahol apukám figyelt fel egy süvöltő párra. Az út egyik érdekessége a sziklákon való fagy, és jégcsapok voltak. Az egyik rönkön megint láttam a nyestvagy nyuszt nyomát, valamint a házi-, vagy a vadmacska csapását. A nyestet és nyusztot ezen bélyegek alapján lehet elkülöníteni: Méretben, színben hasonlóak, viszont a nyuszt torokfoltja többnyire sárgás, és nem húzódik le villaszerűen a mellső végtagokra. Orra fekete – a nyesté hússzínű. Fülszegélye sárgás – a nyesté fehér; a nyuszt talppárnái közötti szőrzet jóval dúsabb, ez néha a friss talplenyomatok elkülönítő bélyege lehet. Továbbá a nyuszt kifejezetten az erdőségekhez kötődik, többnyire nappal aktív, míg a nyest a nyíltabb, sík területeken, erdőszegélyekben otthonosabb és természetes élőhelyén többnyire éjszaka aktív. Egy közép fakopáncs, valamint egy szajkó is szólt.
A szerpentin néhány fordulója után egy fekete harkály repült át előttünk. Érdekes látvány volt a szemközti hegyoldalon, ahogy a vörhenyes fiatal fákat, felváltják az öreg bükkök. A hóban őzek, és szarvasok nyomai látszódtak, bár ahogy láttam szinte muflon módjára manőverezek a hegyoldalon. A muflon nyomot is megtaláltuk kb. 400 m múlva, és mikor felpillantottam egy fakopáncsot láttam. Mivel a nagy fakopáncs  hangját hallottam elkönyveltem annak, és inkább egy csuszkát figyeltem, amikor is Apukám szólt, hogy a fakopáncsnak fehér a háta. Tehát ez egy tojó fehérhátú fakopáncs! Legnagyobb fakopáncsunk a zavartalan lombelegyes erdőket, bükkösöket kedveli, olyanokat, ahol sok a korhadt fa. A fa kérgét lehántja, mikor a lárvák, rovarok után kutat, ezzel jól jelzi hol él, milyen háborítatlan az erdő. Szinte alig hittem el, hogy kedvenc harkályom itt van előttem, mivel eddig csak Királyréten láttam egy hímet átrepülőben. 5 perc “élvezethalmozás” után otthagytuk a táplálkozó madarat, és továbbindultunk.
Egy fekete rigó repült át az úton. egyszerre viszont hihetetlen motorzúgás hallatszódott… A természetvédelmi területen, ahol még tiltják is a járművel való járkálást, hát csak nem quadosok randalíroznak. A motorbőgés köztudottan nem tesz jót se a szürkebegynek, se a fakopáncsnak, se az uráli bagolynak. Nade mint tudjuk “minden rosszban van valami jó”, ugyanis a quadok felkeltettek egy sziesztázó hím uráli baglyot aki rákezdett az izgalmi hangjára, a “pu-pu-pu-pu”-ra. Hazánk 2. legnagyobb baglya Oroszországból indult el NY-felé, és mára növekvő számban él Magyarország zárt zavartalan erdőiben. Kisemlősöket, madarakat fogyaszt. Odúban költ, de elfoglalja ragadozók fészkeit is, ide rakja le 3-4 tojását. A fészek védelme közben akár az embernek is nekitámad (tarkóra és arcra megy :-))! A fiókák fészekhagyók, röpképességükig egy ágon ücsörögnek. Egyébként ez a madár nagy valószínűséggel az itt költő pár egyike, vagy fiókája. Én most láttam először a 2. kedvenc madaramat.

A szürkebegyet a motorzúgás úgy tűnt elriasztotta, de az egyik hajtűkanyarból nézve láttam, ahogy beszáll egy sziklára a havasi szürkebegy! Bizalmas madár létére most nagyon elbújt. A szürkebegy a magashegységek költőfaja, mely ősszel alacsonyabban fekvő területekre húzódik. Nálunk főleg telelő madár, kőfejtőkben, bányafalakon, várromokon találkozhatunk vele, sokszor csapatosan is. Télen magvakkal, termésekkel táplálkozik.
Visszafele egy léprigót figyelhettem meg. Átvágtunk egy susnyáson, és negyed óra alatt elértünk a Fultán-kereszthez. Az út alatt ugyan lejátszottam többször is a macskabagoly hangját, hátha bejön táplálékára az uráli, de ez sikertelen lett. 
Diósjenő közelében már sötétben mentünk, amikor egyszercsak lövés dörrent… Gyorsan felkapcsoltuk a zseblámpáinkat mielőtt meglőnek minket. 🙂 Míg a család autóval rendelkező részére vártunk egy macskabagoly szólt. Ez a közepes termetű bagoly viszonylag gyakori, kisemlősöket, madarakat fogyaszt. Odúban, ragadozó madarak fészkében költ. Két színváltozata van: a gyakori szürke, és a ritka vörhenyes (mint a képen). Én először 2010-ben láttam a kertünkben átrepülni. 

Összegzés:13 faj, 2 új (uráli bagoly, havasi szürkebegy), 3 ritka (uráli bagoly, fehérhátú fakopáncs, havasi szürkebegy; októberen volt ennél több ritka, akkor a Hortobágyon)

Köszönet Selmeczi Kovács Ádámnak a madárért, és Apukámnak a navigálásért!

 

A képek forrásai: Selmeczi Kovács Ádám (http://www.fotoska.hu), Wikipédia, BirdPhotograpfy. hu, én

 

a

Egy hozzászólás ehhez “A hófödte Börzsöny”