2018. szeptember archívum

2018. július 17., Sárkeresztúr

2018. július 16., Sárkeresztúr, Sárkány-tó: Molnár Márton és Hazafi Dorottya a tavon észrevesznek egy lilét a tavon… Nem ezüst-, és nem is aranylile… Ez valamelyik pettyeslile… Minden bizonnyal egy amerikai pettyeslile! Ha ez igaz, akkor ez a madár a harmadik észlelés hazánkban…!

Rá egy nappal a család lement a Velencei-tóra, engem pedig Apukám ledobott a tóra, igaz az elején a Google Térkép miatt sikeresen bekalandoztunk egy magánterületre…
Majd én kiszálltam, Apukám pedig visszament Agárdra.
Én pedig elindultam a tó partjára, de már időközben elsétáltam néhány gulipán és gólyatöcs revír mellett, így a 2019-es Év Madara kb. 1 km-en át üldözött.
Majd találkoztam még néhány madarásszal, és velük együtt értük el a tópartot, ahol partimadarak százai vártak ránk: bíbicek, réti-, billegető-, füstös-, pajzsoscankók keresgéltek csapatokban, sőt feltűnt egy számomra új tavi cankó is. Sőt kis keresgélés után feltűnt a nagy sirályok (nem különítem el a sztyeppi-, és sárgalábú sirályt, mivel ez terepen nagyon nehéz) közt az ékfarkú halfarkas is. A halfarkas Amerika és Eurázsia északi tengerpartjain, tundrai tavak partján, szigetein költ, akár telepesen is. A madár táplálékparazita, azaz a sirályokat, cséreket addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékukat – innen ered a neve is. Ugyanakkor rovarokat, dögöket is eszik, emellett halászik is. Bár kirabolja a madárfészkeket is – legnagyobb rokona a nagy halfarkas, más néven szkula sokaknak ismerős lehet a császárpingvines természetfilmekből (ő az a sirályszerű madár, aki elvisz a pingvinfiókákat – nagyon lebutítva…). Magyarországon ritka kóborló, általában késő nyártól őszig, ugyanis ekkor vonulnak a madarak a trópusi telelőterületeikre. Amúgy a madarakból sötét és világos színárnyalatúak is vannak.
A madarakon érezhető volt, hogy nem feltétlen ismerik a halfarkast, hiszen ahol ismernék, ott már rég megtámadták volna.
Majd átmentünk a tó másik részére: útközben pár parlagi galamb, egy csapat füsti fecske, dolmányos varjak, egy seregély-csapat, és néhány mezei veréb volt a “termés”, de igazán a másik oldal robbantott…
A túlparton először egy hím fácánt hallottunk, majd berepült pár vadgerle, és megjelent egy barázdabillegető, és fehér gólya is.
A tavon nyüzsögtek a már említett partimadarak, de láttunk pár szárcsát, és nagy pólingot is.
De ekkor felrepült egy hatalmas bíbic-csapat, melyben az egyik srác kiszúrta az AMERIKAI PETTYESLILÉT! A madár a tundraövben fészkel, fészkét puha mohán, vagy talajmélyedésben alakítja ki, ide rakja 4 tojását, melyek 25-28 nap alatt kelnek ki. A fészekhagyó fiókák maguk keresik a rovarokból férgekből, gerinctelenekből álló táplálékát. Egy hónap után önállósodnak, jövőre pedig fészkelésbe kezdhetnek.
A madár először beült a pólingok elé, majd beállt a halfarkas elé, ezután pedig 25 m-es közelségbe repült, ahonnan simán lehetett fotózni (már akinek volt fényképezője): fantasztikus volt!
Majd még mi két apró partfutót néztünk, addig hatalmas riadalommal felrepült a partimadár-csapat… És meg is láttuk mi miatt: a halfarkas felrepült, és beszállt egy gólyatöcs fészekhez, ahonnan kirepült egy fiókával a csőrében! A töcsök ugyan üldözték, de a madarat nem nagyon érdekelte: leült egy homokpadra, és elkezdte megkajálni a töcsikét… (most közellenséggé tettem az egyik kedvenc madaramat… ;))
Így ez volt a végszó, és megkértem a srácokat, hogy dobjanak ki Keresztúron, plusz az úton még láthattunk 5 tojó fácánt.

Összegzés: 24 faj, 3 új (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó), 3 ritka (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó)

Köszönöm az utaztatást Apukámnak, valamint a madarat a találóknak: Varga Tamásnak, Molnár Mártonnak, és Hazafi Dorottyának! 🙂

 

Források: www.mme.hu, Hegedűs Sándor, én, BirdPhotography.Hu

a

2018. Július 2.-július 6.

A történet 7 éve kezdődött, amikor 2.-os voltam, és először indultam a Madarak és Fák Napján a csapatommal, ahol a területi fordulón 2.-ok lettünk, így nem tudtunk bejutni a döntőbe. Ezután 3.-ok lettünk, majd megnyertük a területit, és a döntőt is Kertész Boróval és Bányász Ádámmal, amely után jött az ingyenes táborlehetőség Vértesbogláron, a Pro Vértes, azon belül Balázsi Péter szervezésével, amely fantasztikus volt. A következő évben Kertész Boróval és Kertész Matyival az 5. helyet értük el, amely után újra jött a Péter-féle tábor, majd következő évben Matyival és Fülöp Dorottyával megint nyertünk, sajnos itt Dorottya nem tudott jönni a táborba. 🙁 A következő évben Unyi Petivel és Élő Sárával másodikok lettünk, ezután újra tábor következett, például itt ismertem meg Patrikot is. A táborok fantasztikusak voltak, itt szeretném megköszönni őket Péternek! 🙂
Idén viszont a Pro Vértes átadta a szervezés jogát az MME-nek, és ezt a versenyt is Csibrány Balázsék szervezték.
Idén is indultunk Berecz Mártival és Borbáth Andrissal, ahol – mint mindig – idén is Bodó Bendegúzék voltak a legnagyobb ellenfeleink, sőt idén mindkét csapat 100/97 pontot ért el, így jött egy “szétlövés”, amely 16 ragadozó fotójából állt, ahol mi tökéletes eredményt értünk el, míg Bendiék egyet rontottak, így megint mi győztünk!
A tábor idén sem maradt el, a szervezők pedig megint Bálint Dénes és Csibrány Balázs lettek!
Így aztán irány Szatymaz!

Július 2.: Ma Mártival Zuglón vonatra szálltunk, és elindultunk Szatymazra, ahova 2 óra alatt le is értünk, majd rögtön elfoglaltunk egy kempingházat Bendivel és Nyisztor Álmossal. Mármint csak foglaltuk volna, ha a tulaj át nem telepít minket egy “fantasztikus” ötszobás házba (fantasztikus alatt értsd.: pl. nem volt a fürdőszobának ajtaja, bár ezt egy jelzésértékű törülközővel meg tudtuk oldani ;)).
Majd gyors kaja, bemutatkozás, és irány a Székalj!
Hát igen, a Székalj ezalatt a 10 nap alatt alaposan megváltozott: ugyan a tocsogók még éltek, de a legkiterjedtebb vizes területek teljesen ki voltak száradva…
A kapuból már láttunk 2 szalakótát, valamint 3 gémfélét (nagy kócsag, vörös-, üstökösgém). Majd egy tocsogóról felrepült egy öreg erdei cankó, majd később találtam egy kis őrgébicset, valamint egy szerecsensirályt is. Majd kimentünk a terület végére, de itt pár bíbicen, egy kabasólymon, és egy fürge gyíkon kívül nem láttunk szinte semmit.
Majd visszamentünk a szállásra, ahol még elszórakoztatott minket 4 szalakóta, de ezután – egy kis focizáson kívül – nem történt semmi.
Így éjfélkor nyugovóra tértünk, hogy holnap majd a Büdös-szék robbantson egyet…

Július 3.: Ma megtartottuk a szokásos madarászkvízt, majd délután Bence és Balázs kocsijával elmentünk a pusztaszeri Büdös-székre. A tóra velünk tartott Tokody Béla is, akitől szintén sokat tanultunk.
Útközben leginkább a gyurgyalagok, és a szalakóták domináltak, majd Bence kitett minket, hogy ő elmenjen legyűrűzni 2 pásztorgém fiókát… (Ez azért nem volt jó pont nálam… :))
A szikes tavon nagyon jó madármozgás volt, a 4 récefajból a tőkés-, a kanalas-, és a böjti réce mellett feltűntek az ilyenkor ritka csörgő récék is. Emellett megjelent 5 gémféle is (bakcsó, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), igaz, a kanalasgémek csak sokkal később kerültek elő.
A partimadarak 11 fajt hoztak elő, gulipánokból 1 adult, és 3 pullus (fióka) madár volt, amelyeknél viszont sokkal több volt a gólyatöcsökből, amelyekből leginkább öregeket láttunk, viszont kb. lehetett tudni, hogy hol lehetnek a fiókák, hisz egyes helyeken a 2019-es Év Madarai még az átrepülő réti cankókra is rátámadtak. A szerecsen-, danka-, nagy sirályoktól, valamint a küszvágó csérektől nyüzsgő sirályszigeten feltűnt néhány kis lile is, majd megnéztünk egy kb. 70 fős nagy goda-csapatot, melyben voltak bíbicek, nászruhás hím és tojó füstös-, és pajzsoscankók is. Majd átnéztünk egy nyári lúd-kanalasgém csapatra, melyben találtunk füstös-, réti-, billegető-, és nagy val. szin. egy piroslábú cankót, nagy pólingokat, és bíbiceket is. Majd megláttunk egy adult parlagi sast, de az igazi attrakció csak ez után jött…
Ekkor ugyanis egy töcs elkezdett riasztani, és rögtön megláttuk a tettest: egy öreg hím barna rétihéját, amely éppen egy gólyatöcs fiókát vitt el. De míg mi ezt figyeltük, Balázs meglátott egy ilyenkor nagyon ritka kígyászölyvet, melyet rá 5 percre a 2018-as Év Madara, a vándorsólyom követett!
Majd levezetésképp találtunk 4 szalakótát, 9 darvat, pár vörös vércsét és pár zöld levelibékát.
Így összesen 50 fajt láttunk, melyből 3 ritka faj (kígyászölyv, vándorsólyom, parlagi sas) volt.

Ezután hazamentünk Szatymazra, itt viszont egyből mentünk tovább Bencével a Fehér-tóra, hogy felállítsuk a hálókat a FOT-on, miközben hallgattunk egy macska-, és 2 erdei fülesbaglyot.
Majd visszaindultunk Bence kocsijával a szállásra, amelyet elértünk 2 perc alatt, mivel Bence kb. 90-100-zal hajtott végig, max. hangerőn a zenével… 😉
Ezután fél 12-ig saslikoztunk, de a buli ezután sem ért véget, mivel Bendivel, és Álmossal hajnali 1-ig hallgattuk a tábor 3 slágerét: a Salsa Tequilát, a Kovbojt, és a Mulatóst. Na persze másnap fél 5-kor keltünk… ;P

Július 4.: Mikor kitett minket Bence a FOT-on, Dénes egyből előrement a cuccokért, míg én láttam egy pásztorgémet… “Természetesen” most is csak én láttam… 😉
Majd elkezdtük a gyűrűzéseket, amik most egy szerényebb számot hoztak, mivel a 2 szedővel nem lett volna szerencsés kifogni megint egy barkóscinege-csapatot… A fogott madarakat amúgy a fülemüle, a fülemülesitke, a foltos-, a cserregő-, és az énekes nádiposzáta, a nádi tücsökmadár, és a nádirigó jelentette.
Közben az állomáson sem unatkoztunk: a mezőn láttunk pár vörös vércsét, szalakótát, a nádas fölött átrepült pár barna rétihéja, és dankasirály, a FOT-on találtunk egy kuvikot, én pedig megint láttam egy pásztorgémet… (megint nem látta senki)
Majd megérkezett Balázs, és pár nagy póling. Majd felfigyeltem a pólingok után érkező kisebb, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gémekre, viszont Balázsnak már nem tudtam időben megmutatni, de annyira azért láthatta ő is, a madarakat, elmondhassuk, hogy ezek szinte biztos pásztorgémek voltak!
Majd elrepült az állomás fölött néhány dankasirály, nyomukban 3 pásztorgémmel, és ezt már mindenki látta! Majd utánuk rögtön észrevettem a 4. öreg nászruhás madarat! A pásztorgém nevét onnan kapta, hogy a növényevők csordáit kíséri, és a felvert rovarokat kapdossa el. Ez a kozmopolita (minden kontinensen él, kivéve az Antarktiszt) faj hazánk egyik új költő faja, melynek első leírt fészke 2011-ben a Hortobágyon volt. Mára költ 2-3 pár a Fehér-tavon, 1-2 Polgáron és a Hortobágy-Berettyó mellett, de minden bizonnyal a Hortobágy-Halastavon, valamint Aba környékén is él a faj. A pásztorgém általában más gémekhez csatlakozik költéskor, de léteznek hatalmas, homogén telepei is. Viszont a betelepülésének vannak hátrányai is, például, hogy hosszútávon kitúrhatja a kis kócsagot.
Ezután kimentünk a tóhoz, amely leginkább gémeket, és récéket eredményezett: a récék 4 fajjal huzakodtak elő (tőkés-, kanalas-, barát-, cigányréce), míg a gémeknél ez a szám 7 volt (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, törpe-, pásztorgém), de nem maradtak el a kanalasgémek sem a tóról.
Így összesen 41 fajt láttunk, amelyből 1 ritka (pásztorgém) és egy új (pásztorgém) faj volt.

Délután Dénessel kimentünk a Lóállásra, amely többeközt 5 gémfélét (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, vörös gém), pár bíbicet, búbosbankát, és 2 szalakótát eredményezett.
Majd átballagtunk a Munkástelep melletti erdőbe: a fülledt időben nem volt sok izgalmas madár, a fajok közül csak pár sárgarigót, zöld küllőt, szürke légykapót, valamint egy őz bakot tudnék kiemelni.
Ezután visszamentünk a szállásra és meghallgattuk Szabad János professzor előadását, amely másodszorra is fantasztikus volt! 🙂

Július 5.: Ma megint ellátogattunk Dénes hazájába, a “barna kányák hazájába”, Mártélyre.
Sajnos Balázs és Bence ma sem tarthattak velünk, helyettük viszont csatlakozott hozzánk Réka, Niki és Eszter.
A túra elején szerencsésen megmentettem a járókelők lába alól egy  kis mocsári teknőst, majd folytattuk az utunkat az erdőn keresztül (nem kis meglepetésünkre egy szúnyog sem cseszegetett minket – na, persze abba nem gondoltunk bele, hogy amiatt, mert kiszáradt az összes pocsolya). Ezután kiértünk egy tisztásra, ahol feltűnt az első barna kánya. A villásfarkúak hazai állománya az 1960-80-as években drasztikusan lecsökkent, de azóta stabilizálódott az állománya, most kb. 160 pár költ a magyarországi ártéri erdőkben. Feltételezik, hogy fő táplálékában, a döglött halakban lehetett mérgező anyag, mely elvékonyította a tojáshéjat, és összetört kotló madár alatt, emellett az öreg madarakat is veszélyeztette. Táplálékát dögök, kisemlősök és madárfiókák jelentik. A barna kánya a Földközi-tenger partján telel, de van egy-két madár, aki áttelel a Dráva mentén a vörös kánya csapatokban. A kánya emellett igazi “gyűjtögető”: ahol tömeges madár, ott a városok közelében keresgél a szeméttelepeken, míg nálunk a fészkét rongyokkal, és hulladékkal “díszíti”.
Majd elértük a motorcsónakot, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr. Itt beszálltunk a csónakba (most kivételesen működött), és elindultunk: a túra “termése” pár kánya, egy fekete gólya, jégmadár és billegetőcankó.
Majd a partról láttunk még néhány kányát, majd továbbindultunk az “ártér szívébe”.
Az úton még láttunk néhány kányát, egy-két gólyát, és egy immatur rétisast.
Majd egy kis caplatás után elértük az ártér legnagyobb fáját, egy hatalmas fekete nyarat, amelyet csak 5-en tudtunk átérni!
Visszafelé egy imm. rétisas, egy-két barna kánya, 4-5 fekete gólya, és egy sisakos sáska volt a termés. (Összesen 11 kánya és 9 gólya volt a területen!)
Majd visszaértünk a faluba, megkajáltunk, ezután pedig megérkezett Bence is, és elindultunk íjászkodni. Az egész fantasztikus volt, igaz, most nem nyulat akartunk lőni, hanem Bendiék próbálták rábeszélni Bencét, hogy kólintsa már fejbe a kedvükért az előlünk felugró őzet… 😉
Majd hazatértünk (útközben láttam egy kerecsensólyom-gyanús madarat), és meghallgattunk egy nagyon jó előadást a délvidéki földikutyáról.

Másnap nem volt már semmi érdekes, csak egy átrepülő parti lile, amit sikeresen átaludtunk…
Majd számháborúztunk, megebédeltünk, majd könnyes búcsút vettünk egymástól, Bendivel és Álmossal megbeszéltünk egy későbbi találkát, Dénes és Balázs pedig megpendítette egy őszi tábor lehetőségét…
Így egy csomó élménnyel indultam haza!

Köszönet a táborért Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, Pónya Nikinek, Vígh Rékának, és Csikós Eszternek!

 

Források: www.mme.hu, Brainman pictures-Piwigo.com, én, Sokszínű vidék, dr. Kiss Zsolt

a

2018. június 25.-július 1., Szögliget

Eljött tehát az éves biosztábor, amelyet a sulim – fent olvashatjátok a nevét -, azon belül is Apukám szervez.
Idén Szögligeten voltunk, az Aggteleki-karsztban, Szád-vártól néhány km-re.
Mivel itt leginkább az ökológiával, és a növénytannal foglalkoztunk, így itt nem lesznek mindennapos bejegyzések (a hét napból csak három bejegyzés lesz, plusz a 25.-ei ízelítő).

Június 25.: Ma vonattal indultunk Miskolcra, ahonnan busszal indultunk tovább Szád-várra, ahol elfoglaltuk Rólik Petivel és Bán Botival a szobánkat.
Persze az első dolog rögtön az volt, hogy az összes lány Grőb Lili és Uszkai Eszter vezetésével leszedte a fejemet, amiért nem hoztam el a Bang!-et (társasjáték)… ;P
Majd még este körülnéztünk a Vár-hegyen, ahol Szőke Balázs tanár úr néhány sziklából összerakta, hogy, hogy nézhetett ki a vár egyik kapuja!
Majd hazatértünk, ahol vb-t néztünk, valamint kb. éjfélig hülyéskedtünk.

Június 27.: Ma Bódvaszilasra kirándultunk át, annak okán, hogy a területre jellemző társulásokat, és növényeket megnézhessük.
Állatokból ez Bódvaszilasig pár sárgahasú unkát, fürge gyíkot, valamint kb. 20 madarat jelentett (ebből a legérdekesebb pár rikoltozó macskabagoly fióka volt), de aztán jött az áttörés: történt ugyanis, hogy mielőtt felszálltunk a vonatra, megláttam két nagy madarat, akik a falu felé közeledtek, de ekkor már fel kellett szállnunk, így nem tudtam őket megnézni. Gondoltam, ez elúszott, de ekkor beszállt a vonat fölé a két nagy madár… Két nagyon jól látható békászó sas! A békászó sas hazánk kis számú fészkelője, melynek állománya régen a természetes élőhelyek folyamatos kiirtása miatt rohamosan csökkent, de szerencsére ezt a folyamatot le lehetett csökkenteni. A sas a telet a Szaharán túl tölti, ide a Boszporuszon át vonul le szinte az egész európai állomány, amely fantasztikus látvány. Keleten testvérfaja, a fekete sas helyettesíti. A párok több évig használják ugyanazt a fészket, amely így hatalmas lehet, emellett lombos ágakkal is díszíti a fészket. A tojó két tojást rak, viszont nem egy időben, így a két fióka között hatalmas kor-, és méretkülönbség lehet, amely azt jelenti, hogy az idősebb fióka megöli a fiatalabbat. mivel viszont a fiókakori káinizmus csak a pelyheskorig tart, így a természetvédelmi szakemberek megmenthetik a fiatalabb fiókát.

Június 29.: Ma a Baradla-cseppkőbarlangba mentünk, amely egyszerűen fantasztikus látvány volt a “Csillagvizsgálóval”, a “Sárkányfejjel”, és a többi gyönyörű cseppkőszobrával!
Innen 2-3 óra túra után keveredtünk ki, viszont Jósvafőről csak még 2-3 óra múlva jutottunk haza, mivel sikeresen lekéstük a buszt…

Majd szürkületkor kimentünk Apukámmal a Szád-várra baglyozni. Mikor felmentünk a hegyre, már hallottam egy uráli baglyot, a hegytől induló völgyben, a vártól kb. 5 km-re.
Majd lemásztunk a csillebércen, ahol majdnem belefutottunk egy vaddisznóba, majd pedig egy gímszarvasba is – igaz a jelzésbe ennél nehezebben futottunk bele, de azért valahogy csak meglett…
Majd hatalmas robajjal kirepült egy erdei fülesbagoly, melyet 200 méter múlva egy óriási uhu követett! Az uhu hazánk, és a világ legnagyobb baglya, mely a rágcsálóktól akár a rókáig mindent megeszik, beleértve ebbe az összes hazai baglyunkat is. Állománya egy időben nagyon lecsökkent, ám mára újra növekedik ez az állomány. Dr. Bubo általában kőbányákban, sziklafalakon, vagy ragadozók és fekete gólya fészkében költ. Ugyanakkor a visszatelepülése egy másik visszatelepült madárnak árt, mivel kifosztja a 2018-as Év Madarának, a vándorsólyomnak a fészkét, valamint ugyanezt megteheti a ritka kerecsensólyommal is.
Majd pedig pár perc múlva megszólalt egy másik uhu is.
Végül pedig este még gyújtottunk egy “kis” tábortüzet is, amely éjfélig elszórakoztatott mindenkit.

Június 30.: Ma Jósvafő-Aggtelekről indultunk vonattal Tornanádaskára, ahonnan kocsi vitt minket Tornára, mivel a Szádelői-völgybe mentünk túrázni.
Már a vonaton megindultak az izgalmak ugyanis egy békászó sast beért a vonat, de ez csak a kezdet volt…
Leszálltunk a vonatról, és elindultunk a főút mellett, amikor két ragadozó tűnt fel. Először nem foglalkoztam velük, de aztán olyan közel értek, hogy már szabad szemmel is lehetett látni, a hím barna rétihéját, és azt akit szekált, egy békászó sast! A sast igazából nem zavarta, a rétihéja, nyugodtan körözgetett 5 percig, majd továbbálltunk, de szerencsére a túloldalon egy másik sas éppen ekkor csinált egy zuhanórepülést, így ezt is elcsíptem!
Majd Houránszki Tomi felvett minket, így mentünk el Tornára, ahol megnéztünk egy Árpád-kori freskókkal díszített templomot (plusz én egy kabasólymot), és továbbindultunk a tornai vár felé.
A vár nagyon jól nézett ki, emellett fantasztikus volt a kilátás is, meg beszállt egy adult tojó darázsölyv, és láttunk egy csomó ritka tornai vértövet.
Majd 2 óra múlva elértünk a Szádelői-völgybe: fantasztikus látvány volt, sőt a szél miatt olyan hideg volt, hogy gyakorlatilag pulcsiban és kabátban nézelődtünk, de szerintem a képek beszélnek magukért…(bocs, nem erre gondoltam! ;P)
Majd lemásztunk a völgybe, ahol találtunk többek közt (a látvány mellett) BKK jegyet…
Végül kiértünk a völgyből, majd Mácsai Tamás bácsiék hazavittek minket, így megnézhettük a Portugália-Uruguay meccset, ahol mindenki örömére Uruguay kiütötte Ronaldóékat! És szerintem ez jó végszó is volt a végére, mivel az utolsó nap már nem is történt semmi.

Köszönjük a tábort Apukámnak, Szőke Balázs tanár úrnak, Mácsai Tamás bácsinak és Gerényi Péter bácsinak a kajáért!

 

Források: www.mme.hu, www.termeszettar.hu, én

a

Keresés
Kategóriák