2018. január archívum

2018. Január 13. Jászberény, Jászárokszállás

Mára sasszinkron volt meghirdetve a Sasközpontban, amire “természetesen” én is jelentkeztem.

Apukám szerencsére levitt a Sasközpontba, ahonnan az eligazítás után kb. háromnegyed 9-kor indultunk, és 9-re értünk a számunkra kijelölt területre. A kocsizás közben láttam egy érdekesebb ölyvet, amelyik eléggé hasonlított a fiatal pusztai ölyvre, de mivel csak 5 másodpercig láttam ez nem mondható biztosra, lehet, hogy egy fiatal gatyás ölyv volt.
Mikor kiértünk már érződött, hogy nem lesz a túra egy leányálom, mivel nagyon fújt a szél, és egy-két percig néhány hópihe is szállingózott. Míg az 5-fős csapat másik felére vártunk nem láttunk semmi különöst, csak néhány szarka, dolmányos varjú és egerészölyv nyújtott valami látnivalót. Aztán megérkezett a csapat másik fele is, és indulhatott a túra!
Utunk egy kisebb-nagyobb erdőt került meg és kb. fél km-el az indulási ponttól É-ra ért véget. Az erdőig vezető úton egy nagy valószínűséggel karvaly által megcsócsált nyúllábat, sok egerészölyvet, vörös vércsét, néhány mezei nyulat, vetési varjút, parlagi galambot, és a tarlón egy csapat őzet láttunk.
Az erdőnél megtaláltuk a karvaly által elejtett nyúl szőrét. Egy kisebb csapat tengelic szállt el felettünk, egy nagy fakopáncs repült fel egy fára, akit azután egy kis fakopáncs követett, majd egy rétisas által kifordított keleti sün bőrét találtuk meg. Az erdő melletti mezőn pedig folyamatosan látni lehetett a szűnni nem akaró egerészölyv, vörös vércse, szarka triót.
Ezután az erdő és a szántó közé értünk, ahol 2-3 egerészölyvet láttunk, és egy csapat zöldikét, és észrevettünk egy kb. 50-es őz rudlit. Ekkor láttam meg egy érdekesebb ölyvet, és mikor ránéztem észrevettem, hogy ez egy gatyás ölyv. Majd egy fehér színváltozatú egerészölyvet észleltem. Az út további részében az egerészölyvek mellett láttunk  16 fenyőrigót, őzeket, és egy fácán kakast is.
É-i irányba mentünk tovább és egyből szembevágott minket a szél. Ezen az útrészen alig láttunk valamit, érdekesebb mindössze egy avarban telelő bodobács volt.
Fél óra után szélvédett helyre jutottunk, ahol volt szerencsém megmártóztatni a lábamat egy zsombékosban. 🙁 A sasok meg még mindig sehol… 🙁
Ráfordultunk egy parlagra, ahol a parlagi sas helyett csak egy szép hím vörös vércse szórakoztatott minket. 🙁 Majd egy tojó fácánt ugrasztottam fel vagy inkább ő ugrasztott fel engem a merengésemből. Továbbmenve széncinegét, és mezei verebeket láttunk, meg kb. 40 őzet.  Ezután már az út végénél találtuk magunk.
Miközben az autót vártuk, az egyik lány észrevett egy parlagi sast. Legalább a végén láttunk egyet…

Irány a Sasközpont, sár vakarás a cipőnkről 10 percig, majd a Helicon Life projektről filmnézés, és kaja. A többi csapattal beszélgetve kiderült, hogy egy csapategyedül látott 3 parlagi sast, 2 rétisast, réti fülesbaglyot, és kerecsensólymot is.

Majd elvittek Aszódra, ahol sikeresen lekéstem a vonatot, így Apukám vitt haza, igaz, legalább egy kb 3000-es vetési varjú csapatot sikerült látni Jászberény határában. Másnap láttam a birding-en, hogy Molnár Marciék sok parlagi sas közt láttak egy szirti sast is ugyanott, ahol mi voltunk. Hát erre mondják, hogy egy sas nem sas…

Összegzés: 16 faj, 1 ritka (parlagi sas) +mezei nyúl, őz

 

A képek forrásai: Dr. Kiss Zsolt, én

a

2018. Január 1. Királyháza

BUÉK!

Na tehát, ha tegnap óévbúcsúztatók voltak, akkor ma jönnek az újévköszöntők, és egy jó kis újévi madarászat!

Sajnos, a december 30.-i (tavalyi) hó teljesen elolvadt, így a turistautakat nem tudtam használni a nagy sár miatt.
Emiatt úgy tűnt, hogy az egész elmarad (amúgyis csak egy hollót láttam meg egy kékcinegét), és már épp a szállás felé tartottam vissza, mikor a patak melletti dzsindzsásban motozásra lettem figyelmes… Odanéztem és két kis erdei pockot láttam. Sajnos, az egyik gyorsan eltűnt, de a másik még eszegetett, futkorászott egy 5 percig, ezután viszont ő is követte társát.
Ezután 10 perccel megint kinéztem a területre, ekkor egy csuszka szórakoztatott majd máris egy vegyes cinke csapat érkezett. Na máskor is ilyen csapatot szeretnék látni: ugyanis a széncinegék közt érkezett néhány kékcinege is. De a csapatban látszódott kettő fekete fejű, hosszú farkú barátcinege is (legalábbis így tűnt…). Ezt a két madarat viszont nem nézegethettem túl sokáig, ugyanis az egyik bokorban valami mozgott… Egy sárgafejű királyka volt az, mégpedig egy tojó. Hát én még ilyen aranyos és barátságos madarat nem láttam! 2 méterre tőlem eszegetett, szökdécselt az ágak közt, aztán átrepült mellettem fél m-re, és bevárt az út másik oldalán 1 méterre! 🙂 Aztán jött egy autó, és az elzavarta… 🙁 Amúgy a királyka tűlevelű, illetve elegyes erdők lakója, ahol tetvekkel, és kisebb rovarokkal táplálkozik. Magyarország legkisebb madara, mindössze 8,5-9,5 cm, sokszor az 5 g-ot sem éri el. Félig vonuló állományából a telelő madarak még télen is pókokat, rovarmaradványokat esznek, mivel csőrük nem alkalmas a magok feltörésére. Táplálékát főleg fenyvesekben keresi.
Mikor visszanéztem már több időm volt a cinkékkel pepecselni. Ugyanígy a cinkékkel jött a cinegefélék rokona a hegyi fakusz. A szintén cinkerokon csuszka mellett megint megjelent az egyik furcsa barátcinege. Gyanús volt, így alaposan megvizsgáltam és láttam, hogy a barátcinege közeli rokonát, a kormosfejű cinegét látom. Meglepett ez a faj, mivel eddig csak a Naszályon láttam két madarat. Elkülönítése a barátcinegétől nehéz, leginkább a kiterjedt torokfoltja alapján lehet különbséget tenni. Nálunk 2 alfaja él Nyugat-Magyarországon, illetve az Északi-középhegységben. Érdekes, hogy eddig a területen még nem látták a fajt. A szülők maguk is készíthetnek a korhadt fákba odút, de a harkályok által vájt odút is elfoglalják. 
Ezután még újra láttam a barátcinegét és a többi cinkét is, de új faj már nem érkezett.

Hát ma ennyi volt a napban, nem baj, én élveztem! Nem is olyan rossz évkezdet!

Összegzés: 8 madárfaj (a 8-ból 6 faj cinke vagy a cinkék rokona!), 1 ritka (kormosfejű cinege) + erdei pocok

 

A képek forrásai: www.mme.hu (Balla Dániel)

 

 

a

2017. december 31. Királyháza

Hát a mai nap nem volt túl rózsás…
Mint már mondtam a Börzsönyben, Királyházán szilvesztereztünk. Természetesen szerettem volna egy óévbúcsúztató madarászatot. A legfőbb célom világosban az uráli bagoly hanggal behívására alkalmas terület keresése volt.
Sajnos egy elég zajos kisgyerekes csoporttal mentünk, amely szinte mindent elriasztott… Plusz későn, szürkületben indultunk.
Először a hegygerinc fölött átszálló hollót láttam. Európa legnagyobb varjúféléjének állománya az 1900-as években lecsökkent, de mára a természetvédelem miatt helyzete stabilizálódott. Hogy miért csökkent le az állománya? Nos, ez a vadászattal, és a mérgezéssel magyarázható, mivel ráfogták az apróvadállomány, és a vadászható madarak fészekaljainak dézsmálását. Melyben ugyan van igazság is, de meg kell érteni, hogy nem minden az emberé! Amúgy több tojást fogyaszt a szajkó vagy a szarka. Emellett persze a dögevés sem hozhatta jó fénybe, pedig ekkor csak “eltakarította” a dögöket. És mindezek mellett szerepet játszhatott állománya csökkenésében a mezőgazdaság kemizálása is. Ugyanis mezőgazdaságban használt rovarölő és gyomirtószerek, nagyon gyakran az állati sejtek szabályozásában szerepet kapó hormonokkal hasonlós szerkezetűek. Ezek a táplálékpiramis csúcsán levő hollókban feldúsulnak, hiszen egy holló rengeteg rágcsálót eszik meg dögként, vagy vadászat útján. A madár testében jelen levő hormonanalógok megakadályozzák a tojásképzést, annak megtermékenyülését, beleszólnak a költéssel kapcsolatos folyamatokba. A mezőgazdasági kemizálás a rendszerváltozást követő válság következtében visszaszorult, így a demokráciával együtt újra elterjedhettek a dögevők, csúcsragadozók, és a hollók, akik jótékonyan hatnak az erdők mezők tápanyagkörforgására takarításik során. De a hollónak fontos szerepe van egy-két fokozottan védett madarunk költésében. Például a Vértesben már láttam, hogy egy vándorsólyom pár hollófészekben neveli három pelyhes fiókáját… 🙂
Ezután megszólalt egy kék cinege. Elértünk egy fenyvest, mely felett egy héja repült el. Erről a madárfajról (Accipiter gentilis) kapta a nevét a vágómadarak rendje (Accipitriformes). Tökéletes vadász: jól manőverezik, vakmerő, kitartó, kíméletlen, ha kell lesből támad, és gyors. Főleg az erdőkben él, és leginkább madarakat, és emlősöket fogyaszt. A jóval nagyobb tojó szinte mindent elkap a fácánig (a zárt kertekben nevelt fácán fiókák elkapása miatt sokszor van összetűzés a vadászok és a természetvédők között), de akár a vele azonos nagyságú ragadozókat is (itt viszont elejtheti a fokozottan védett kék vércsét is, ezért a héját több kék vércsés varjútelepen is riasztják). Emlősök között a mókus a “kedvence”, de itt a fajskála a nyestig terjed. Pl.: én is láttam egy összecsócsált nyestlábat egy erdei galagonyában.
Az úton már csak csuszka látszódott, meg két patak összefolyása, melyből az egyiket az olvadt hó által levitt hordalék barnára festett.
Visszaérve máris indultunk Apukámmal, és bluetoothról nyomattuk a macskabagoly hangot, melyet viszont volt, hogy a patak elnyomott. 🙁 Az uráli bagoly így nem lett meg, de legalább épen megúsztuk. 🙂

Összegzés: 4 faj

Azért rendkívül jó év volt 2017: 214. madárfajom is meglett az év végén, 2017-ben 196 fajt láttam, 54 új fajt, 36 ritka fajt láttam már így. Soha ennél rosszabb évet!

 

Képek forrásai: www.mme.hu (Lóki Csaba), www.termeszettar.hu, én

a
  1. December 30. Szénpataki-kulcsosház,-Fultán kereszt,-Diósjenő

 

Azért az a havasi szürkebegy nem hagyott nyugodni, és mivel úgyis a Börzsönynél szilvesztereztünk, no meg a birdingen Selmeczi Kovács Ádám jelentette a madarat ezért gondoltam elmegyek megnézni.
Gödöllőről indultunk kocsival (tudni kell, hogy itt nem volt semmi hó), de már a Naszályon fehérlett a hegyoldal. Később jött Királyrét nyomokban hóval, meg fenyőrigóval. De a kulcsosháznál már összefüggő hóréteg volt. Amúgy nyáron nem szeretek annyira a  Börzsönyben túrázni, mert nem látok érdekesebb madarakat (igaz már volt itt kígyászölyv is), de télen kevesebb a rejtekhely, tehát hajrá!
A Szénpataki-kulcsosháztól indult a család, és mentek velünk negyed órát, ez időn át csak egy csipkebogyót csipkedő kék cinege volt látható. A hóban jól látszódott egy elvadult házi macska nyoma, ami azért is probléma mert a macska hibridizálódhat a fokozottan védett vadmacskával, emellett több védett madárfajt is elkaphat, no meg a gazdi sem lehet boldog 🙂 Részletesebben a problémáról: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1764
Viszont egy túraút csomópontnál találtam 2 nyest csapást, meg egy nagyobb macska nyomot… Lehet, hogy vadmacska? Sajnos ezt nem lehet tudni. A Csóványos fele vezető turistaútnál Anyukám és két öcsém visszafordult és már csak hárman mentünk a Szénpataki úton: Apukám, én meg a GPS.
Elhagytuk a Szénpatakot ahol apukám figyelt fel egy süvöltő párra. Az út egyik érdekessége a sziklákon való fagy, és jégcsapok voltak. Az egyik rönkön megint láttam a nyestvagy nyuszt nyomát, valamint a házi-, vagy a vadmacska csapását. A nyestet és nyusztot ezen bélyegek alapján lehet elkülöníteni: Méretben, színben hasonlóak, viszont a nyuszt torokfoltja többnyire sárgás, és nem húzódik le villaszerűen a mellső végtagokra. Orra fekete – a nyesté hússzínű. Fülszegélye sárgás – a nyesté fehér; a nyuszt talppárnái közötti szőrzet jóval dúsabb, ez néha a friss talplenyomatok elkülönítő bélyege lehet. Továbbá a nyuszt kifejezetten az erdőségekhez kötődik, többnyire nappal aktív, míg a nyest a nyíltabb, sík területeken, erdőszegélyekben otthonosabb és természetes élőhelyén többnyire éjszaka aktív. Egy közép fakopáncs, valamint egy szajkó is szólt.
A szerpentin néhány fordulója után egy fekete harkály repült át előttünk. Érdekes látvány volt a szemközti hegyoldalon, ahogy a vörhenyes fiatal fákat, felváltják az öreg bükkök. A hóban őzek, és szarvasok nyomai látszódtak, bár ahogy láttam szinte muflon módjára manőverezek a hegyoldalon. A muflon nyomot is megtaláltuk kb. 400 m múlva, és mikor felpillantottam egy fakopáncsot láttam. Mivel a nagy fakopáncs  hangját hallottam elkönyveltem annak, és inkább egy csuszkát figyeltem, amikor is Apukám szólt, hogy a fakopáncsnak fehér a háta. Tehát ez egy tojó fehérhátú fakopáncs! Legnagyobb fakopáncsunk a zavartalan lombelegyes erdőket, bükkösöket kedveli, olyanokat, ahol sok a korhadt fa. A fa kérgét lehántja, mikor a lárvák, rovarok után kutat, ezzel jól jelzi hol él, milyen háborítatlan az erdő. Szinte alig hittem el, hogy kedvenc harkályom itt van előttem, mivel eddig csak Királyréten láttam egy hímet átrepülőben. 5 perc “élvezethalmozás” után otthagytuk a táplálkozó madarat, és továbbindultunk.
Egy fekete rigó repült át az úton. egyszerre viszont hihetetlen motorzúgás hallatszódott… A természetvédelmi területen, ahol még tiltják is a járművel való járkálást, hát csak nem quadosok randalíroznak. A motorbőgés köztudottan nem tesz jót se a szürkebegynek, se a fakopáncsnak, se az uráli bagolynak. Nade mint tudjuk “minden rosszban van valami jó”, ugyanis a quadok felkeltettek egy sziesztázó hím uráli baglyot aki rákezdett az izgalmi hangjára, a “pu-pu-pu-pu”-ra. Hazánk 2. legnagyobb baglya Oroszországból indult el NY-felé, és mára növekvő számban él Magyarország zárt zavartalan erdőiben. Kisemlősöket, madarakat fogyaszt. Odúban költ, de elfoglalja ragadozók fészkeit is, ide rakja le 3-4 tojását. A fészek védelme közben akár az embernek is nekitámad (tarkóra és arcra megy :-))! A fiókák fészekhagyók, röpképességükig egy ágon ücsörögnek. Egyébként ez a madár nagy valószínűséggel az itt költő pár egyike, vagy fiókája. Én most láttam először a 2. kedvenc madaramat.

A szürkebegyet a motorzúgás úgy tűnt elriasztotta, de az egyik hajtűkanyarból nézve láttam, ahogy beszáll egy sziklára a havasi szürkebegy! Bizalmas madár létére most nagyon elbújt. A szürkebegy a magashegységek költőfaja, mely ősszel alacsonyabban fekvő területekre húzódik. Nálunk főleg telelő madár, kőfejtőkben, bányafalakon, várromokon találkozhatunk vele, sokszor csapatosan is. Télen magvakkal, termésekkel táplálkozik.
Visszafele egy léprigót figyelhettem meg. Átvágtunk egy susnyáson, és negyed óra alatt elértünk a Fultán-kereszthez. Az út alatt ugyan lejátszottam többször is a macskabagoly hangját, hátha bejön táplálékára az uráli, de ez sikertelen lett. 
Diósjenő közelében már sötétben mentünk, amikor egyszercsak lövés dörrent… Gyorsan felkapcsoltuk a zseblámpáinkat mielőtt meglőnek minket. 🙂 Míg a család autóval rendelkező részére vártunk egy macskabagoly szólt. Ez a közepes termetű bagoly viszonylag gyakori, kisemlősöket, madarakat fogyaszt. Odúban, ragadozó madarak fészkében költ. Két színváltozata van: a gyakori szürke, és a ritka vörhenyes (mint a képen). Én először 2010-ben láttam a kertünkben átrepülni. 

Összegzés:13 faj, 2 új (uráli bagoly, havasi szürkebegy), 3 ritka (uráli bagoly, fehérhátú fakopáncs, havasi szürkebegy; októberen volt ennél több ritka, akkor a Hortobágyon)

Köszönet Selmeczi Kovács Ádámnak a madárért, és Apukámnak a navigálásért!

 

A képek forrásai: Selmeczi Kovács Ádám (http://www.fotoska.hu), Wikipédia, BirdPhotograpfy. hu, én

 

2017. December 23. Budapest

Ma nem utaztam 100 km-eket, nem költöttem 2500 forintokat, ma egy nyugis karácsonyi madarászaton voltam, Budapesten. Persze célom ma is volt, méghozzá a havasi szürkebegy.
A tervezésbe bele kellett vennem a vonatot (bár most csak háromnegyed 9-kor indult a vonat), a metrót, a buszt, meg az el classicót, ami 1-kor indult 🙂
A túra nem indult túl jól, egy balkáni fakopáncs miatt majdnem lekéstem a vonatot. Ez a faj szinte teljesen ugyanakkora, és ugyanolyan mint a nagy fakopáncs. Mindössze halványpirosabb faroktöve, és a tarkó és a bajuszsáv közötti  összeköttetés hiánya különbözteti meg testvérfajától. Mint ahogy a balkáni gerle, ő is az elmúlt évtizedekben költözött be a hazánkba a Balkán-félszigetről. Állományváltozását http://mmm.mme.hu/charts/trends linken lehet követni. Az 1999-es adatokat 100%-nak tekintve a 2002-ben (192%) és 2007-ben (201%) érte el maximumát a hazai populáció, azonban manapság az állomány az 1999-es értékre esett vissza. A fészkelő párok számát valószínűleg sok tényező befolyásolja, visszaszorulásuk örvendetes a hazai őshonos nagy fakopáncsok szempontjából, mivel ez a két faj egymással erősen verseng. Én a saját utcámban láttam először, de csak ritkán találkozom vele.
Na tehát vonaton… Egy hete Esztergomban voltam egy hajnalmadár küldetésen, de ez sikertelenül végződött, és ezt nem is részletezném.
Az M2-es metróval, és a 11-es busszal folytattam utamat a Nagybányai út-végállomásig. Egy 10 perces út után már az Apáthy-sziklánál voltam.
A terület a szikla alatt elterülő erdő felső nyúlványával kezdődött, majd egy hatalmas sziklára lehetett kimenni, mikor tovább folytattam az utam folyosóra értem. Az egyik oldalon sziklafal, a másik oldalon korlát fogott közre mely a sziklagyepeken élő növényeket hivatott megvédeni. Végül egy tölgyerdőbe értem, ahol még egy-két szikla tanyázott.
Először a nagy sziklára mentem ki, ahol ugyan hallottam egy csettegést, ami akár a havasi szürkebegy is lehetett volna, de ez nem volt biztos. Itt ugyan nézelődtem még egy ideig, de a szél szép lassan elviselhetetlen lett. A “folyosón” sem láttam semmit. Viszont az erdőben már hallatszódott a szén,- és kék cinegék csettegései. A kiépített tanösvényen olvastam, hogy pl. él itt a bennszülött budai nyúlfarkfű, vagy állatokból a szintúgy endemikus pannon gyík. Madarakból macskabagoly és bajszos sármány költ a területen. Visszafordulva gyönyörű jelenségnek lehettem szemtanúja. Egy vetési varjú kergetett, és vágott rá többször is egy egerészölyvre. Az ösvény felett egy fekete harkály repült át. Magyarország legnagyobb harkálya főleg tölgyesekben, bükkösökben él, bár ez nem zár ki más élőhelyeket, pl. én idén a Hortobágy-halastavon követtem egy madarat. Először Debrecenben, a Nagyerdőben láttam, azóta sokszor találkoztam a fajjal, mondjuk idén, mikor a gödöllői Pap-Miska forrásnál párosodó madarakat figyeltem meg.
Kimentem újra a sziklára, ahol kijjebb merészkedtem, de a szél már majdhogynem levitt a lábamról. Ugye a szürkebegy a sziklaoldalakat szereti, itt táplálkozik a repedésekben élő gerinctelenekkel, de még mindig nem volt sehol. Az erdőbe visszafele egy zöldike csapat repült át, és tisztán hallatszódott a tölgyesből a szajkó hangja is. Az egyik fán nagy fakopáncs kereste betevőjét, én pedig a szürkebegyet, mivel az erdőben is találtam egy sziklát. Sajnos itt sem találtam meg, csak egy tengelic csapat repült el, amely az év madara. Visszafele pedig legnagyobb pintyfélénk, a meggyvágó csattogott.
Végső reményemként megpróbáltam lemenni a szikla alá, hátha onnan jobban látok. Egy lépcső vezetett le ahol belebotlottam 2 hím süvöltőbe. A hím teste, és pohája piros, a tojóé barna, emiatt a hímet régen kalitkamadárként tartották. Nálunk telelő, igaz, ritka költő is. Főleg fenyvesekben fészkel, mikor telel leginkább a kőris termését fogyasztja.
Letértem egy ponton az erdőbe, és észrevettem a terület két veszélyeztető tényezőjét: a vaddisznót (szerencsére csak ürülékét), és az illegális hulladéklerakást. Később vettem észre az ösvényt, amely a sziklához vitt volna. A sziklánál egy-két perc várakozás után felrepült egy madár a szikláról… Magamban mondtam “jól van ez a havasi szürkebegy”, de mikor leszállt láttam, hogy a szárnyán piros szín is van… Hajnalmadár. Kedvenc telelőmet most láttam először, és gyönyörű látvány volt. Ő is a repedésekben megbúvó gerincteleneket eszi, és ezek felkutatása során többször el is tűnt. A madár főleg az Alpokból jön, ahol 700 m-től a hóhatárig költ. Nálunk leginkább sziklafalakon, felhagyott kőfejtőkben tűnik fel, de láthatjuk várakon, vagy akár az Esztergomi Bazilikán is.
Úgy voltam vele, hogy max. 10 percet nézem a madarat,leellenőrzöm a sziklákat, ahol megint nem volt a havasi szürkebegy, csak egy fiatal karvaly repült el. Ez a faj gyakorlatilag egy miniatűr héja: gyors, jól manőverezik, ha kell lesből támad, és kíméletlen. Hazánkban költ, de vannak telelő példányai is. A tojó nagyobb a hímnél, a galambig mindent elejt, a hím inkább kisénekeseket fogyaszt. Többször is láttam zsákmányolni: volt, hogy egy fekete rigót tepert le a földre néhány manőver után, volt, hogy egy tojót majdnem lehúzta az általa összetépett szajkó. Ekkor kb. 3 m-re repült el tőlem.
A buszállomás fele dolmányos varjút, vörösbegyet, és egy házi veréb csapatot láttam.
A buszt lekéstem, így a vonatot is majdnem lekéstem, de végül mindkettő meglett, és a Barcelona-Real Madridot is meg tudtam nézni 🙂

Összegzés: 16 faj, 1 új (hajnalmadár), 1 ritka (hajnalmadár) Real Madrid-Barcelona 0-3 🙂

 

A képek forrásai: Wikipédia, www.mme.hu, www.termeszettar.hu


Keresés
Kategóriák