2017. november archívum

 

Sziasztok,

ez az én blogom, az aquila. Az én nevem Horváth Levente.

Ez a blog a terepmadarászatról szól. A madarászatról szerintem mindenkinek van valamilyen elképzelése (távcsővel a kézben séta a pusztában, tavaknál, erdőben vagy lessátorban várjuk a tollasokat), ami mind igaz.

A madarászat legfontosabb eszköze a távcső. A terepmadarászattal kapcsolatban azonban felmerülnek bizonyos költségek. Ilyen a jó távcső is: ezek kb. 25.000-30.000 Ft körül kezdődnek. Nekem Nikon 8×42-es távcsövem van, ami nagyon jó. Fontos emellett a spektív, amely a távcsővel nem/ alig látható madarak megfigyelésére alkalmas. Igaz, ez drága mulatság, mivel a jó spektívek 100.000 Ft-tól kezdődnek. Nagyon fontos a madárhatározó is. Én a Lars Svensson féle Madárhatározó című kötetet ajánlom. Emellett jó, ha van nálunk terepnapló, amibe a látott fajokat (esetleg számát) írhatjuk be.

A madarászathoz a következő terepeket ajánlom:
-halastavak
-puszta
-erdő
-folyók, tavak mente
-cserjés területek
A legjobb kezdés tavasszal vagy ősszel halastavakon való túra. Ugyanis ekkor zajlik a madárvonulás (mikor egy faj valamilyen tényező miatt (pl.: hideg miatt kialakuló élelemhiány) e tekintetben jobb területre vándorol). Ekkor rengeteg madárfaj tartózkodik a területen, de ide muszáj határozó, mert sok partimadár nagyon hasonlít. A pusztai kalandozás célpontja főleg a ragadozók. Igaz, van, hogy semmi érdekes nincs. Az erdei túra közben a határozó megint csak fontos, mivel legtöbbször a madarak hangját halljuk.

Persze nyáron érdekes a költő madarakat, télen a telelőket figyelni. Teleléskor a madarak megállnak hazánkban, és nem mennek tovább.

Ez a blog egyfajta terepnapló lesz, amely arról fog szólni, hogy hol, milyen fajt, mikor láttam.
A blog neve ugye aquila, amely a sas latin neve. A kedvenc madaram, a  parlagi sas miatt neveztem el így az oldalt.
A parlagi sas hazánk második legnagyobb sasa (az első a szirti sas), a maga 80 cm-ével és több, mint 2 m-es szárnyfesztávolságával.
Fő tápláléka az ürge, de mivel az ürge a kihalás szélére került, ezért áttért a mezei nyúlra, és a varjúfélékre. Magyarországon kb. 150-200 pár él. A párok tavasszal kezdenek el költeni gallyfészkeikbe. A tojó 2-3 tojást rak, általában csak a legidősebb, legerősebb fióka éli túl. A fiatalok 3 éves korukban vállnak ivaréretté. A hazai állományból az öregek állandóak, a fiatalok kóborlók.
A parlagi sast Magyarországon a 2000-es évek elején mérgezték (azzal az indokkal, hogy árt a vadgazdálkodásnak), ezért az Alföldről, hegységeinkbe vonult. Mikor a helyzetet stabilizáltak, tehát 1.000.000.000 Ft-tal büntetik a mérgezést, emellett többször találták meg a megmérgezett, de még élő madarakat, valamint őrizék a fészkeiket, visszakerült az Alföld fasoraiba. Sajnos a mérgezés még most is működik, igaz, kisebb mértékben.
A parlagi sast először a Tisza-tónál láttam. Legemlékezetesebb találkozásom a madárral Vértesbogláron, a Boglártanyán volt, ahol 2 percig körözött felettem 10 m-rel, majd lecsapott egy dolmányos varjúra. Azóta 21-szer találkoztam ezzel a csodaszép ragadozóval.
Ez a madár a magyar madárvilág egyik jelképe (a túzok, a daru, a kerecsensólyom, a kék vércse, és a szalakóta mellett).

Nyáron állt madarászásom középpontjába az új fajok “gyűjtése”.
Az eddig általam látott madarak száma 217, melyből a 3 legritkább a keleti gerle, a jeges búvár, és a vándorfüzike.
A keleti gerle ázsiai faj, eddig mindössze háromszor észlelték nálunk. Én Siófokon láttam.
A jeges búvár Észak-Amerikai faj, de Izlandon is költ. Az Európában rendszeresen előforduló búvárok közül a legnagyobb. Erdős területen, mély tavakon a tundrán költ. Gárdonyban láttam. Eddig 21 volt hazánkban belőle.
A vándorfüzikét Gödöllőn láttam, egy fasorban. Eddig kb. 60 volt belőle nálunk, bár idén nagyon sok volt belőle.

Most pedig következzen 3 kedvenc madárfajom. Kedvencem a parlagi sas, őt követi az uráli bagoly, és a szirti sas.
Az uráli bagoly az Urál hegységből terjeszkedve jutott el hazánk hegységeibe. Madarakat, kisemlősöket és nála kisebb baglyokat fogyaszt (ami nem nehéz, mivel hazánk 2. legnagyobb baglya 🙂 ), “kedvence” a macskabagoly. Fészkét védve akár az embernek is neki támad.
Utóbbi Magyarország legnagyobb sasa, akár egy őzgidát is elemelhet. Sajnos csak 4-5 pár él nálunk belőle.

Most pedig irány a terep…

 

(a képek forrásai: Dr. Kiss Zsolt, Extreme Digital,  Leskó Gábor fotónaplója, BirdPhotograpfy. hu, Pánczél Mátyás, Kovács András)

 

a

Keresés
Kategóriák