2018. Augusztus 18.-19., Budapest

A sztori a Hortobágyi Gyűrűzőtáborban kezdődött egy Hazafi Dóri által elejtett egy infómorzsát a Naplás-tavi Gyűrűzőakcióról, melyet Lendvai Csabáék rendeztek. Így szerintem egyértelmű volt, hogy ma délután hova megyek…

…igaz csak délután 5-re értem ki a Naplásra, ahol rövid idő alatt megismerkedtem az ottaniakkal, például Lendvai Csabival, és Kocsi Attilával.
Ekkor már az akció legritkább madara, a nagy fülemüle már meg lett fogva hajnalban, réti-, és nádi tücsökmadarak mellett, viszont kanyarodjunk vissza a délutánra: először egy tojó karvaly tűnt fel, majd felszínre került, hogy tudok szedni madarat, így az első körben (7 órakor) szedtem egy foltos nádiposzátát, míg közben hálóba került 2 kerti poszáta és sok kerti geze. Közben a tavon megjelent egy jégmadár, sok tőkés réce, és pár szürke gém.
A második kör elején megérkezett a Birding egyik alapítója, Horváth Gábor. Itt sajna nem szedhettem madarat, mivel pár csilpcsalpfüzikén kívül nem nagyon volt más madár.
Majd sötétedés után elkezdtek pitypalattyolni a fürjek, és kurjongatni a macskabaglyok. A fürj Eurázsia jelentős részén elterjedt. Mezőgazdasági területeken, száraz gyepeken bárhol előfordulhat, leginkább a parlagokat, gyomos szántókat, gyümölcsösöket is kedveli. Évente általában kétszer költ. A kakas territóriumot tart, ahol több tyúkkal is párosodhat. A tyúk a földön kialakított fészkébe 9-13 tojást rak. A csibék 18 nap kotlás után kelnek ki. Csak a tojó vezeti őket, eleinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak, majd folyamatosan térnek át a magevésre. Kifejlett madarak táplálékában különféle gyommagvak dominálnak. A fürj egyetlen vonuló tyúkfélénk, a telet Európa déli, afrika északi részén tölti, itt viszont sok madarat levadásznak étkezési célokból.
Majd kinyitottuk a fürj-hálót, és 9-kor megkezdtük a harmadik kört, melyben a termést pár füsti- (1-et szedtem),egy partifecske, és egy általam szedett mezei poszáta jelentett.
Majd Mészáros Attilával még éjjeli rovarásztunk (értsd.: Mészi megmondja bármelyik nyúlfarknyi rovarról megmondja, hogy mi, és lelkesülve ecseteli a vérfű hangyaboglárka ritkaságát, mi pedig azt nézzük, hogy hogy fal be egy zöld lombszöcske egy hangyát… ;)) egy kicsit, majd Apukámék hazavittek.
Összesen: 30 faj, 1 ritka, 17 faj a hálóban (parti-, füsti fecske, nagy-, fülemüle, kerti-, barát-, mezei-, foltos nádi-, cserregő nádi-, énekes nádiposzáta, réti-, nádi tücsökmadár, kerti geze, csilpcsalpfüzike, szén-, kék cinege, (rj – kirepült)

Másnap ugyanakkor értem ki a tóra, mint tegnap, de sajna hálószéthúzás is ugyanakkor volt, és így én nem láthattam annyi madarat, mivel 8 körül elindultam a vasútállomásra.
Azért így is volt pár jobb madár: átszállt egy kabasólyom, és egy karvaly, szedtem egy foltos-, és két cserregő nádiposzátát, és most is került 15 faj a hálóba – de ezek nagy részét nem láttam – (füsti fecske, vörösbegy, kerti-, barát-, mezei-, foltos nádi-, cserregő nádi-, énekes nádiposzáta, nádi tücsökmadár, kerti geze, csilpcsalpfüzike, szén-, barát-, kék cinege)

És hazafelé gondolkodtam el azon, hogy aki madarászként kijön a tóra, az legjobb esetben is (14 faj, ősszel, északi búvárral) 14-15 fajt lát, ehhez képet nyáron (ilyenkor kevesebb a madár, mint az őszi vonulásban, bár augusztusban már vonulnak a madarak) mivel gyűrűztünk, láttunk 30 fajt, tehát a gyűrűzés sok utat megnyit, enélkül pedig sokszor csak a felszínt kapargatjuk.

Epilógus: összesen a két nap alatt 36 faj, melyből 1 ritka (nagy fülemüle) volt.
Az akció végén ötvenvalahány faj lett, és megfogtak egy guvatot, egy hím karvalyt és 6 fürjet, én pedig Sümegcsehin láttam egy öreg rétisast, és két darázsölyvet.

Köszönet a lehetőségért Lendvai Csabinak, Kocsi Attilának, és az akció további szervezőinek! 🙂

2018, Augusztus 17., Polgár, Hortobágy-Halastó

Ez a sztori pedig januárban kezdődött, mikor Tamás Ádám terepi okulás céljából beajánlott a legtöbb Magyarországon látott fajjal rendelkező madarászának, a Hortobágy egyik legjobb madarászának (Fitiék és Ottóék mellett), Zalai Tamásnak. Sajnos Tamással sem télen sem tavasszal nem tudtam találkozni, de augusztus közepén eljött a mi időnk…!

Ma fél 6-kor indultam Balmazújvárosra, és 8-kor találkoztam is itt Tamással. Innen indultunk Polgárra, ahol tegnap felbukkant egy terekcankó, és egy csigaforgató is.
A Polgári halastó szikes tóként indult, majd átalakították halastóvá, de ez nem nagyon jött be, tehát most a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának (HNPI) a keze alatt van az M35-estől max. 1 km-re eső tó.
A terület keleti felén kezdtünk, ahol nagyon jó madártömeg mozgott: a félig kiszáradt tó homokpadjain kanalasgémek, gulipánok, gólyatöcsök, bíbicek, füstös cankók, havasi partfutók, nagy godák, és nagy pólingok gyülekeztek danka,- sztyeppi sirályokkal, és fattyúszerkőkkel, közben átszállt pár parlagi-, és örvös galamb, egy – idénre új – erdei pityer, függőcinege, és vetési varjú.
Majd Tamás meghallotta a csigaforgatót, megtalált 3 bütykös ásóludat, egy számomra új – öreg nyári sarlós partfutó hímet, és egy küszvágó csért.
Ezután továbbindultunk, és egy kis vizes résznél találtunk több kis-, egy parti lilét, temminck-partfutókat, valamint sok réti-, erdei-, és billegetőcankót is.
Majd továbbálltunk a tó É-i oldalára, ahol először a cankók tűntek fel: a füstös-, szürke-, pajzsoscankó-csapatban Tamás kiszúrt egy tavi cankót, majd lementünk a partra, ahol a cankók mellett feltűnt egy csomó sárszalonka is.
A Ny-i oldalon pedig – a másik tómederben – végeláthatatlan tömegben gyülekeztek a nyári ludak és a darvak, majd a bíbicek közt Tamás megtalált egy fiatal csigaforgatót!(Ez a csigaforgató akar lenni… ;)) A csigaforgató hazánkban ritka, de rendszeres átvonuló, melynek európai állománya nő, így nálunk is többször megfigyelhető. Fészkéhez kavicsokat, csiga- és kagylóhéjakat gyűjt, amiből kis kupacot épít közepén egy mélyedéssel. Fészekalja 2-4, általában 3 tojásból áll. A kotlási idő 24-27 nap. A fiókák az első pár napot a fészekben töltik, majd a szülők közösen vezetik őket. 4-5 hetesen válnak önállóvá, ekkor repülni és önállóan táplálkozni is tudnak. Főleg puhatestűekkel, rovarokkal, férgekkel, rákokkal táplálkozik, melyeket a hullámok sodornak a partra vagy az iszapban rejtőznek.
A D-i parton pedig főleg a gémek és a récék domináltak – igaz ezek már eddig is feltűntek: a tó ezen részén sok víz volt, így volt 4 récefaj (tőkés-, kendermagos-, kanalas-, és csörgő réce), kis-, és kárókatonák, 4 gémféle (szürke-, vörös gém, kis-, és nagy kócsag), de miközben Tamás épp telefonált én kiszúrtam egy öreg nyári ruhás pásztorgémet, igaz bizonyítani egy ideig nem tudtam, mivel a madár beszállt a nádba, de szerencsére ezután felszállt, így Tamás is látta. Amúgy az, hogy itt felbukkant a madár nem véletlen, mivel itt is költ egy pár.
Közben a nádban mozgott egy nádiposzáta (nagy valószínűséggel cserregő), pár házi veréb, a bokron egy tövisszúró gébics ücsörgött, a tavon pedig egy kis sirály ringatózott. De a csendéletet egy pillanat alatt megtörte Tamás bejelentése, mivel 2,5 óra után meglett a terekcankó! A terekcankó állományának legnagyobb része Szibériában fészkel, de a XX. században egy kisebb állomány alakult ki Finnországban és Oroszország európai részén. Tipikus élőhelyei a tajgaövben találhatók. Nedves réteken, lápokon költ. Fészke egy növényi anyagokból épülő csésze, melyet rendszerint fű közé rejt el. Fészekalja legtöbbször 4 tojásból áll, a kotlási idő 20-25 nap. A költésben és a fészekhagyó fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Tápláléka rovarokból, csigákból, férgekből és magvakból áll. Amúgy nagyon vicces volt látni azt, hogy a mellette álldogáló barázdabillegető kb. akkora volt, mint a cankó… 😛
Majd feltűnt egy öreg rétisas egy barna rétihéjával övezve, és kifele menet láttunk még egy ezüstlilét, sok füsti fecskét, és annyi seregélyt, hogy a traverz minden ülőhelyét beborították.
Összegzés: 54 faj, 3 új (terekcankó, csigaforgató, sarlós partfutó), 5 ritka (terekcankó, csigaforgató, pásztorgém, tavi cankó, bütykös ásólúd)

Ezután pedig elmentünk szalakótáktól kísérve a Hortobágy-Halastó Ny-i felén fekvő Nagy-Kecskésre, mivel itt tanyázik 2 vékonycsőrű víztaposó.
A területen egy szikes, ingadozó vízállású pocsolyán jó madártömeg állomásozott: a pocsolya végén pihiztek a nyári ludak, nagy kócsagok és szürke gémek, a parton szedegetett pár bíbic, gólyatöcs, réti-, billegető-, és füstös cankó, feltűnt egész sok sárszalonka, de viszonylag sok volt a pocsolya melletti tarlón a daru is.
Majd Tamás megtalálta a 2 víztapsit: egy fiatalt, majd én figyeltem fel arra, hogy a másik egy vedlő öreg madár. A vékonycsőrű víztaposó az északi sarkkör területein költ édesvizű tavak és más állóvizek mentén. A nemek szerepe felcserélődött. Miután a tojó lerakja legtöbbször 4 tojását, a tojások kiköltésében és a fiókák felnevelésében nem vesz részt. Ez a feladat teljes egészében a hímre hárul, aki 17-21 napig kotlik. A fiókákat is egyedül vezeti kéthetes korukig. Minden bizonnyal ezért van az, hogy – bár mindkét nem nászruhája díszes – de a hímé visszafogottabb. Táplálékát leginkább úszva szerzi, főleg szúnyoglárvákat, egyéb rovarokat, apró rákokat, puhatestűeket szed össze. Azt is megfigyelhettem, hogy a madarak amikor meglátják a táplálékot, vízszintesbe hozzák a nyakukat, és rágyorsítanak, majd ezután folytatják a kicsit tyúkszerű mozgásukat. Érdekes volt, hogy a víztapsikat úton-útfélen üldözte 2 feketenyakú vöcsök, ennél rokona a kis vöcsök már sokkal nyugisabb volt. Sőt, a madarakat kb. 10 m-es közelségbe meg tudtuk közelíteni, és még a felbukkanó vörös vércse, vagy barna rétihéja sem tudta megzavarni őket – 50 pont a víztapsiknak! 🙂(Víztapsi tojó)
Összegzés: 18 faj, 1 új (vékonycsőrű víztaposó), 1 ritka (vékonycsőrű víztaposó)

Majd Tamás kirakott Balmazújvároson, és én egy csodálatos nappal a hátam mögött indultam haza. 🙂

Összegzés: 58 faj, 4 új (terekcankó, csigaforgató, vékonycsőrű víztaposó, sarlós partfutó), 6 ritka (terekcankó, csigaforgató, vékonycsőrű víztaposó, pásztorgém, tavi cankó, bütykös ásólúd)

Köszönöm a lehetőséget Zalai Tamásnak! 🙂

 

Források: www.mme.hu, BirdPhotography.Hu, Európa Madarai, én

 

2018. Augusztus 6.-10., Hortobágy-Halastó

Ez a sztori pedig 2017. december 10.-én kezdődött, mikor a jeges búváros kaland volt (lásd: valahol), és megismerkedtem Hazafi Dorottyával és Molnár Mártonnal.
Majd márciusban Dóri felhívta a figyelmemet a Hortobágyi Gyűrűzőtáborra, amire én szívesen jelentkeztem.

Augusztus 6.: Ma Debrecenből indultunk a Hortobágy-Halastóra (útközben volt egy hím kék vércse), ahol rögtön megismerkedtem a táborvezetővel, Szilágyi Attilával (Fitetivel) és feleségével Dóra nénivel, majd a szobatársaimmal, Zolival, Mátéval és Ádámmal.
Majd ebéd után megismerkedtem a táborozókkal, valamint a többi táborszervezővel: Hazafi Dorottyával, Veszelinov Ottóval, Nikivel, Balázzsal, és Márkkal.

Ezután elindultunk Ottóval a Bivalyosra, ahol 15 partimadár faj várt minket: volt 5-6 gulipán, pár gólyatöcs, sok bíbic, pár havasi partfutó, valamint rengeteg cankó: több réti-, erdei-, és billegető-, sok füstös-, pár szürke-, és pajzsoscankó tartózkodott a területen, de a füstös cankók között volt több nagy goda, és nagy póling is. Majd megjött Fiteti, és rögtön kiszúrt egy ritka – és számomra új – fenyérfutót, valamint láttunk egy apró partfutót, mellyel 15-re hízott a partimadarak száma.
Ezután fattyúszerkők, bakcsók, üstökösgémek, nagy kócsagok, szürke-, kanalas-, és vörös gémek társaságában elhagytuk a területet… …pontosabban csak hagytuk volna, mivel egy kis kócsag-csapatban Ottó kiszúrt egy öreg pásztorgémet! És ezután indultunk tovább a Gyűrűző Állomásra…
…ahol a termés pár barátposzáta, egy berki tücsökmadár, valamint sok cserregő-, és foltos nádiposzáta volt, ezekből én egy cserregő nádiposzátát szedtem.
Majd beakadt a hálóba egy fülemüle, melynek hosszas vizsgálata után kiderült, hogy egy nagy fülemüle! A nagy füli régen elterjedt volt folyóink ártereiben, de ezek eltűnésével a faj kipusztult költőfajként hazánkból.
És ez egy tökéletes lezárás volt, mivel a madár után visszaindultunk, és Ottó előadása után korán lefeküdtünk – a másnapi kelés miatt -, 57 fajjal a zsebünkben – melyek közül 2 új (fenyérfutó, nagy fülemüle), és 3 ritka (fenyérfutó, pásztorgém, nagy fülemüle) volt.

Augusztus 7.: Ma a napot 6-kor kezdtük a Bivalyoson, melynek termése többek közt 11 partimadár faj (kis lile, bíbic, havasi-, temminck-partfutó, réti-, erdei-, billegető-, füstös-, pajzsoscankó, nagy goda, nagy-, kis póling), sőt Ottó később látta a fenyérfutót, és a pásztorgémet is.
Viszont a Gyűrűzőállomáson már vártak minket Dóriék egyebek mellett a tegnapi (visszafogott) nagy fülessel, valamint a nekem új kerti-, és karvalyposzátával, de volt emellett a nagy fülessel nagyon jó összehasonlítási alapul szolgáló fülemüle, pár kis-, mezei-, és sok foltos nádi-, cserregő nádiposzáta, valamint nádi tücsökmadár is. (A jobb oldali a nagy füli) A karvalyposzáta hazánk legnagyobb poszátája, mely nevét a hímek szürke-fehér sávozásáról, valamint sárga íriszű szeméről kapta, mellyel valamelyest hasonlít ellenségére, a karvalyra. E hosszútávú vonuló hímjei április végén érnek haza a Szaharán túlról, és szinte egyből revírt foglalnak, majd énekelni kezdenek, emellett pedig “játszófészkeket” építenek, melyekben a mozgást gyakorolják. Majd mikor a tojók megérkeznek, elkezdenek énekelni egy csupasz ágon, mivel így jól látható a farkuk, amely imponál a tojóknak. A költőterületükön nem tűrnek meg más madarat, akit tudnak elüldöznek. Ez alól jelent kivételt a tövisszúró gébics, melynek – érthetetlen okból – keresi a társoságát. Csak egyszer költenek egy évben, és már szeptemberben elindulnak Afrikába. (további infó: www.mme.hu/bokrosok-oriasa-nyomaban)
Valamint a kerti poszi elengedése közben átszállt egy öreg hím kék vércse, melyet nem sokkal később egy öreg fekete gólya követett.
Majd Ottóval átmentünk az I.-tóra, ahol a legérdekesebbek a 6 gémféle (bakcsó, üstökös-, szürke-, vörös gém, kis-, nagy kócsag), és rengeteg fattyúszerkő lett, melyekről egy-két képet is készítettem.
Ezután visszamentünk az állomásra, ahol a szokásos fajok képviseltették magukat, majd megebédeltünk, és 4 körül meghallgattuk Fiteti előadását is.
Ezután pedig 5 körül vissza a terepre!: A Bivalyoson volt egy hantmadár, és 2 sárga billegető, a pallón pedig néhány barátposzáta volt a délelőtti madarakon kívül. Majd Márk és Niki szerencsére széthúzták a nádas hálót, így már ott is foghattunk madarat (többek közt barkóscinegét, és partifecskét), valamint estefelé szedtem a pallón egy cserregőt, egy fitiszfüzikét, és a nádasban vaksötétben egy nádi tücsköt, úgy, hogy közben mellettem lépkedett egy guvat!
Majd visszafelé még koncerteztek a kuvikok, és ezután már csak a lefekvés volt soron.
Összegzés: 68 faj, 2 új (kerti-, karvalyposzáta), 3 ritka (fenyérfutó, nagy fülemüle, pásztorgém)

Augusztus 8.: Ma hajnalban Fiti és Dóri már az átrepülő csigaforgató hírével fogadott minket – amit persze nem találtunk vissza (nem, nem vagyok dühös…) … -, emellett pedig megérkeztek a fecskék is a hálókba: többek közt volt egy füsti fecske, de szedhettem egy partifecskét is a nádasban!
Na, itt most jöhet egy kis kitekintés a nádasban való szedésről: ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember bele megy mellescsizmában a vízbe, ahol az első 5 méteren a 15 cm mély iszap majdnem kirántja a csizmából a lábát, de közben nincs mibe kapaszkodnod – csak a gyékénybe… 😉
De volt egy fiatal kékbegy hím, több barát-, sok cserregő nádi (6-ot szedtem)-,egy itt ritka énekes nádi-, és sok foltos nádiposzáta is melyből egyet szedtem. Mellettük pedig volt pár nádi tücsökmadár, nádirigó, barkóscinege és függőcinege is.
Majd reggeli után kivitt minket a kisvasút a Kondás-tóra, ahol pár cigányréce, guvat, és 7 gémféle (bakcsó, törpe-, üstökös-, szürke-, vörös gém, kis-, és nagy kócsag) tartózkodott (mentségére váljon a tónak, hogy fel volt töltve).
Délután pedig a Bivalyoson kezdtünk, ahol 9 partimadárfaj (bíbic, gulipán, kis lile, temminck-partfutó, réti-, billegető-, füstös cankó, nagy goda, nagy póling) volt, a Gyűrűzőállomáson pedig a szokásos fajok voltak.
Emellett Fitetivel, Nikivel és Mónival újrakötöztük a nádas hálót, de mivel nem volt elég mellescsizma, így Fitivel mi inkább mezitláb gázoltunk bele a vízbe, ami azért nagy buli volt. A feladat viszont nem volt egy könnyű dolog, tekintve a fent említettek és az eredetileg rossz felkötözés miatt, de azért megoldottunk, közben pedig láttunk pár vízityúkot is. Majd az állomásra visszafelé láttunk 4 sárszalonkát, és pár kis pólingot.
Az állomáson pedig várt minket a hír, hogy láttak egy vidrát a többiek, de cserébe az iszap leáztatása közben Fiti kiszúrta a parti lile hangját, amit én is hallottam! 🙂
Ezután még 9-ig kint voltunk, de egy hálóból kikerült jégmadáron kívül más érdemleges már nem történt, max. az, hogy Fiti spektívjével ránézhettünk a Jupiterre, sőt láttuk a bolygó több holdját is.
Majd elindultunk visszafelé, de egy keleti sünön kívül már nem láttunk mást.
Végül 59 fajjal – 1 új (parti lile) – a zsebünkben aludtunk el, de nem aludtunk sokáig… …de ez már a másnap története…

Augusztus 9.: Tehát ma kb. hajnali 2 körül (!) keltünk, hogy részt vegyünk egy éjszakai csapatversenyen, ami nagyon jó volt, egyetlen problémája az volt, hogy hajnali 2-4-ig tartott, de amúgy jó volt. 🙂

Bár ennek észre lehetett venni a hátulütőit, mikoris csak 6 után keltem fel, de azért a Bivalyoson így is beértem Ottóékat.
Majd rögtön hozzácsapódtam Fitiékhez, aki a nádasra mentek ellenőrizni. Itt pedig egy nagyon jó tömeg várt minket, ugyanis megfogtunk még egy jégmadarat, pár füsti fecskét, foltos (2-t szedtem)-, cserregő nádiposzátát (4-et szedtem), egy fiatal kékbegy hímet és függőcinegét, sőt volt egy hím barkóscinege, aki úgy belegabalyodott a hálóba, hogy majdnem felkötötte magát (szerencsére kimentettük)!
De közben Dóriék a pallón szintúgy nem lazsáltak: az ottani hálókból a nádiposzikon kívül volt pár barátposzáta, fitiszfüzike, 1-1 házi-, és mezei veréb, sőt egy tövisszúró gébics is!
Majd az egyik madár engedésénél szinte egyszerre tűnt fel 2 fiatal sárga billegető, és 2 öreg fekete gólya.
Végül 9 körül a legtöbben visszamentek reggelizni, mi pedig leszedtük az utolsó kört Ottóval. Ekkor történt, hogy míg én egy foltos nádiposzátát szedtem, addig egy fiatal hím kékbegy nekirepült a hálónak… És ekkor egy igen – utólag – vicces jelenet vette kezdetét: a madár kirepült a hálóból – közben én magamban fohászkodtam, hogy a foltos jöjjön ki -, majd újra belerepült – már csak a fej kell a poszin… -, majd megint kijött – kijött a madár, zsákba vele -, majd megint belement, de a gyűrűjébe beleakadt egy hálószem, így nyugodtan ki tudtam szedni.
Majd Ottóval az utolsó kör után visszaindultunk reggelizni, de azért a Bivalyosra benéztünk: 8 partimadár faj (kis lile, bíbic, temminck-partfutó, réti-, erdei-, billegető-, füstös cankó, és nagy póling) nyüzsgött a területen, majd beszállt egy jégmadár, és szinte ebben a pillanatban Ottó megtalálta a fenyérfutót! A madár ma is nagyon elbújt, de azért így is szép látvány volt a maga semmitmondó szürkeségével és 20 centijével, de hát na, ez egy ritka madár nem szabad kritizálni!
Emellett a gémek is felvonultattak 6 fajt.
Majd reggelinél Dóri elhagyta a süllyedő hajót, így Fiteti egyedül maradt gyűrűző.
A hálók ezután már nem fogtak semmi újat, így ezeket összehúztuk 11 körül és visszamentünk a szállásra.
Délután pedig jött az éjszakai vetélkedő második fordulója, csak más csapatokkal. A feladatok nagyon ötletesek és viccesek is voltak (pl.: tojásokat (pingponglabdákat) kellett megmenteni (beledobni) a fészekbe (vödör) ;P), majd ezek megoldása után előkészültünk a sütögetéshez.
De a sütögetés előtt “jelképesen” lezártuk a tábort: Fiteti tartott egy lezáróbeszédet, melyben megkérdezte, hogy hány faj volt összesen a táborban, amelyre kijött a 91, viszont ez a szám még abban a percben felemelkedett 95-re, mivel sokan láttak egyedül madarat, valamint egy kabasólyom épp akkor szállt el felettünk. Majd kihirdették az éjszakai versenyben győztes csapatot – mely a mi csapatunk volt  -, majd a délutáni verseny győztes csapatát – melyet megint mi nyertünk -, végül pedig mindenki kapott (én a nyeremény bögrén és kitűzőn kívül) egy sapit, valamint egy nagyon értékes könyvet, a Magyarország Madarainak Névjegyzékét, melyet Hadarics Tibor és Zalai Tamás írtak – utóbbiról a kövi bejegyzésben…
És ezután jött a sütögetés, kuvik-hajtóvadászat, valamint a 11-ig gyilkosozás.
És ekkor már senki sem foglalkozott az aznapi 52 fajjal, melyből 1 ritka (fenyérfutó) volt.

Augusztus 10.: Ma pedig megkezdődött az utolsó gyűrűzés a táborban… …de előtte még benéztünk a Bivalyosra: ma is feltűnt a fenyérfutó, de mellettük volt még 7 gulipán, pár kis lile, sok bíbic, 1 öreg, még nyári ruhás havasi partfutó hím, a szokásos 1 temminck-partfutó, több réti-, erdei-, billegető-, füstös cankó, nagy goda és nagy póling. Emellett pedig volt 5 gémféle (bakcsó, kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös gém), de Ottó később látott egy pásztorgémet.
A pallón kezdtük, ahol nem kis meglepetésemre egy füsti fecskével és egy szürke légykapóval kezdtünk, majd kihúztuk a nádas hálót, amely a tegnapi verseny miatt nem volt kihúzva estére. Azért ez a háló is fogott pár foltos-, és cserregő nádiposzátát, barkóscinegét, és egy szürke légykapót, aki viszont kirepült a háló egyik lyukán. 🙁
Majd reggeli után behúztuk a szél és a gyenge fogás miatt a nádas hálót, és már a pallón sem voltak igazán jó fajok.
Így szép lassan elértük a 11 órát, én még szedtem pár nádiposzit, és egy mezei poszátát, emellett még láttunk egy karvalyt, egy énekes rigót, és pár gyurgyalagot, így a táborban észlelt fajok száma 104-re emelkedett, és maradt is ezen a számon.
És eljött ez is: leszedtem a tábor utolsó madarát (cserregő nádiposzáta), és összehúztuk a pallót is, majd elindultunk vissza.

Majd ebéd után könnyes búcsút vettünk egymástól, és elindultam megrakodva 2 táskával, gumicsizmával, sapkával és könyvekkel, fejemben a mai 55 fajjal – 2 ritka (fenyérfutó, pásztorgém) – elindultam a vasútállomásra, és szalakóták kíséretében onnan haza…

Összegzés: 104 faj, 5 új (fenyérfutó, nagy fülemüle, parti lile, karvaly-, kerti poszáta), 3 ritka (fenyérfutó, pásztorgém, nagy fülemüle)

Köszönjük a tábort: Fitetinek, Ottónak, Dórinak, Dóri néninek, Nikinek, Balázsnak és Márknak, fantasztikus élmény volt! 🙂

 

Források: www.mme.hu, Birdphotography.Hu, Európa Madarai, én

2018. augusztus 1.-5.: Glavoj

Ez a történet pedig 8 éve kezdődött, mikor Apukám 7 évesen elvitt egy kisebb baráti társasággal a Bihar-hegységbe, amely fantasztikus élmény volt (bár akkor még egy-két részét nagyon utáltam: tériszony, kötélpályán mászkálás…): átbattyogtunk a Csodaváron, átmásztunk a Szamos-bazáron, sőt láttam egy vízirigót, bár a madarat a patakba behűtött – majd a patak által elmosott – sör után loholó Luki sajna elkergette…
Tehát innen kezdődött a szerelem a tájjal, viszont sok év után tudtam csak visszatérni, most egy családi “nyaralás” miatt.
Bár a madarakra most nem vesztegetnék sok időt (a legritkább a hegyi billegető volt, igaz, amiatt is, mivel a Szamos-bazár le volt zárva, így most nem volt vízirigó), de azért az érdekesebb növényeket, és az élményeket leírom.

Augusztus 2.: Tegnap este érkeztünk meg a Glavojra, így csak sátorverésre maradt idő, majd pedig alvás.
Másnap felkelés után felmentem a hegyoldalba fotózni, amelynek eredménye pár bókoló-, és útszéli bogáncs, egy rakat moha, kakukkfű,egy óriási kárpáti sisakvirág-tő, egy hatalmas őzlábgomba, és az elmaradhatatlan fenyős-, valamint tájképek voltak.
Majd dél körül megérkezett egy birkacsorda, meg pár tehén, és velük együtt az eső is…
…amely délután 4-ig tartott, és csak ekkor indulhattunk el a Csodavárba: sajnos a barlangba nem mehettünk le az esőzések miatt, így felül jártunk körbe, amely egy nagyon kellemes túra volt, gyönyörű kilátással, valamint néhány fecsketárniccsal.
Így boldogan várhattam a másnapi, Pádis-fennsíkra irányuló túrát.

Augusztus 3.: Ma pedig irány a Pádis-fennsík!
Különböző okok (hátfájás, eső, kistesók… ;P) miatt sajnos csak dél körül indultunk el a fennsíkra, majd fél óra múlva elértünk egy “fordított víznyelőt”, erre rá fél órára pedig elértük a fennsíkot, ahol a termés egy csomó – nálunk ritka – fehér galambvirág, sok kárpáti sisakvirág, bókoló-, és útszéli bogáncs, valamint még sok más növény lett.
A hatalmas polje végében pedig elértük Pádis községet, és a Mócok templomát.
Majd néhány fenyvescinege társaságában érkeztünk meg a Cabana Padishoz, itt viszont Apukám evett egy elég rossz miccset, aminek a másnapi túra látta a kárát…
Visszafele még láttunk egy füsti fecskék által üldözött egerészölyvet, majd a fantasztikus naplemente mellett visszaindultunk a Glavojra, ahol még tábortüzeztünk egyet, majd nyugovóra tértünk.

Augusztus 4.: Ma délelőtt felmentem a hegyoldalba fotózni (termés: szártalan bábakalács), majd visszafelé menet észrevettem egy kis gyíkot, amelyet elkaptam, és mikor jól megnéztem, láttam, hogy narancssárga a hasa… …ez pedig azt jelenti, hogy ez egy elevenszülő gyík! Az elevenszülő gyík a Kárpát-medencében jégkorszak-kori reliktumfaj (maradványfaj), amely hazánkban nagyon ritka, mivel a neki megfelelő élőhelyek, a hideg mikroklímájú lápok csak agyon kevés helyen fordulnak elő nálunk. Régen hegyi gyíknak nevezték a magyar nyelvben, ami viszont téves, mivel a Kárpátokban él csak hegyek között, inkább a síkvidéki, hűvös klímájú területeket szereti, ezért Nyugat-, és Észak-Európában a leggyakoribb gyíkfaj. Mivel a jégkorszakban is élt, ezért kifejlődött nála az álelevenszülés, ahol lerakja a tojást, de azok rövid időn belül kifejlődnek. Így juthatott el az Északi-sarkkörön túlra, így ő a legészakabbra élő hüllő a Földön. Érdekes, hogy a délen élő alfajai visszaszoktak a tojásrakás “művészetére”, mivel “tele hassal” sokkal sebezhetőbbek, és ha a nőstény elpusztult, akkor a tojások is vele pusztultak, a melegebb időben pedig nem volt szükség az álelevenszülésre.
Majd elindultunk egy kisebb túrára a Ponor-rétre, de előtte megfogtam egy sárgahasú unkát (tudom, hogy ez narancssárga ;)), majd még egy elevenszülőt!
A réten megfürödőztünk a jéghideg patakban – termés: lefagyott lábak, plusz még 2 elevenszülő…

És délután elindultunk a Galbina-szirtre. Az út egészen fantasztikus volt: tőzegmoha mindenhol, 100 fecsketárnics tő, sőt még néhány áfonya is jutott. 🙂
Majd egy másfél órás út után elértük a Galbinát, amely fantasztikus kilátást nyújtott: láthattuk többek közt a Nagy-Bihart (1600 méteren voltak szélkerekek…), egy csomó más csúcsot, pár aggófüvet, és még egy elevenszülő gyíkot.
Lefele menet szétvált a család: Anyukám és öcséim visszaindultak a Glavojra, Apukám és én pedig elindultunk az Eszkimó-Jégbarlangba.
Pontosabban csak a kapujába, mivel régen a turisták bevitték a sarat, és elolvadt a jégkorszaki jég egy része. De azért így sem néztek ki rosszul a 2 m magas jégtömbök.
Így egy nagyon jó nappal a hátam mögött aludhattam el.

Augusztus 5.: Ma összepakoltunk, és elindultunk hazafelé, de előbb még “beugrottunk” a Boga-tetőre, amely nagyon jó élmény volt: az út nagyon szép volt, sok közönségesebb növénnyel (orbáncfű, harangvirágok, fehér galambvirág, tőzegmoha, luc-, és normann fenyő, és sok más) találkoztunk, de rengeteg volt az áfonya, valamint láttunk (1300 m fölött!) pár kosbort is.
Majd kiértünk az egyik “kilátóra” (értsd.: szirt, ahol nincs bükk, vagy fenyő), ahonnan csodaszép látvány tárult elénk, de ezt a képek jobban megmutatják.
Negyed óra nézelődés után pedig visszaindultunk a kocsihoz, és elindultunk Debrecenbe, de előbb elhaladtunk az “indián fej” mellett (forgasd el a képet 90 fokkal! ;))

Köszönöm 8 évvel ezelőtti és az idei túrát is Apukámnak, a család ellátását Anyukámnak, és az élményeket a Családomnak! 🙂

 

Források: én, www.mme.hu

2018. július 17., Sárkeresztúr

2018. július 16., Sárkeresztúr, Sárkány-tó: Molnár Márton és Hazafi Dorottya a tavon észrevesznek egy lilét a tavon… Nem ezüst-, és nem is aranylile… Ez valamelyik pettyeslile… Minden bizonnyal egy amerikai pettyeslile! Ha ez igaz, akkor ez a madár a harmadik észlelés hazánkban…!

Rá egy nappal a család lement a Velencei-tóra, engem pedig Apukám ledobott a tóra, igaz az elején a Google Térkép miatt sikeresen bekalandoztunk egy magánterületre…
Majd én kiszálltam, Apukám pedig visszament Agárdra.
Én pedig elindultam a tó partjára, de már időközben elsétáltam néhány gulipán és gólyatöcs revír mellett, így a 2019-es Év Madara kb. 1 km-en át üldözött.
Majd találkoztam még néhány madarásszal, és velük együtt értük el a tópartot, ahol partimadarak százai vártak ránk: bíbicek, réti-, billegető-, füstös-, pajzsoscankók keresgéltek csapatokban, sőt feltűnt egy számomra új tavi cankó is. Sőt kis keresgélés után feltűnt a nagy sirályok (nem különítem el a sztyeppi-, és sárgalábú sirályt, mivel ez terepen nagyon nehéz) közt az ékfarkú halfarkas is. A halfarkas Amerika és Eurázsia északi tengerpartjain, tundrai tavak partján, szigetein költ, akár telepesen is. A madár táplálékparazita, azaz a sirályokat, cséreket addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékukat – innen ered a neve is. Ugyanakkor rovarokat, dögöket is eszik, emellett halászik is. Bár kirabolja a madárfészkeket is – legnagyobb rokona a nagy halfarkas, más néven szkula sokaknak ismerős lehet a császárpingvines természetfilmekből (ő az a sirályszerű madár, aki elvisz a pingvinfiókákat – nagyon lebutítva…). Magyarországon ritka kóborló, általában késő nyártól őszig, ugyanis ekkor vonulnak a madarak a trópusi telelőterületeikre. Amúgy a madarakból sötét és világos színárnyalatúak is vannak.
A madarakon érezhető volt, hogy nem feltétlen ismerik a halfarkast, hiszen ahol ismernék, ott már rég megtámadták volna.
Majd átmentünk a tó másik részére: útközben pár parlagi galamb, egy csapat füsti fecske, dolmányos varjak, egy seregély-csapat, és néhány mezei veréb volt a “termés”, de igazán a másik oldal robbantott…
A túlparton először egy hím fácánt hallottunk, majd berepült pár vadgerle, és megjelent egy barázdabillegető, és fehér gólya is.
A tavon nyüzsögtek a már említett partimadarak, de láttunk pár szárcsát, és nagy pólingot is.
De ekkor felrepült egy hatalmas bíbic-csapat, melyben az egyik srác kiszúrta az AMERIKAI PETTYESLILÉT! A madár a tundraövben fészkel, fészkét puha mohán, vagy talajmélyedésben alakítja ki, ide rakja 4 tojását, melyek 25-28 nap alatt kelnek ki. A fészekhagyó fiókák maguk keresik a rovarokból férgekből, gerinctelenekből álló táplálékát. Egy hónap után önállósodnak, jövőre pedig fészkelésbe kezdhetnek.
A madár először beült a pólingok elé, majd beállt a halfarkas elé, ezután pedig 25 m-es közelségbe repült, ahonnan simán lehetett fotózni (már akinek volt fényképezője): fantasztikus volt!
Majd még mi két apró partfutót néztünk, addig hatalmas riadalommal felrepült a partimadár-csapat… És meg is láttuk mi miatt: a halfarkas felrepült, és beszállt egy gólyatöcs fészekhez, ahonnan kirepült egy fiókával a csőrében! A töcsök ugyan üldözték, de a madarat nem nagyon érdekelte: leült egy homokpadra, és elkezdte megkajálni a töcsikét… (most közellenséggé tettem az egyik kedvenc madaramat… ;))
Így ez volt a végszó, és megkértem a srácokat, hogy dobjanak ki Keresztúron, plusz az úton még láthattunk 5 tojó fácánt.

Összegzés: 24 faj, 3 új (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó), 3 ritka (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó)

Köszönöm az utaztatást Apukámnak, valamint a madarat a találóknak: Varga Tamásnak, Molnár Mártonnak, és Hazafi Dorottyának! 🙂

 

Források: www.mme.hu, Hegedűs Sándor, én, BirdPhotography.Hu

2018. Július 2.-július 6.

A történet 7 éve kezdődött, amikor 2.-os voltam, és először indultam a Madarak és Fák Napján a csapatommal, ahol a területi fordulón 2.-ok lettünk, így nem tudtunk bejutni a döntőbe. Ezután 3.-ok lettünk, majd megnyertük a területit, és a döntőt is Kertész Boróval és Bányász Ádámmal, amely után jött az ingyenes táborlehetőség Vértesbogláron, a Pro Vértes, azon belül Balázsi Péter szervezésével, amely fantasztikus volt. A következő évben Kertész Boróval és Kertész Matyival az 5. helyet értük el, amely után újra jött a Péter-féle tábor, majd következő évben Matyival és Fülöp Dorottyával megint nyertünk, sajnos itt Dorottya nem tudott jönni a táborba. 🙁 A következő évben Unyi Petivel és Élő Sárával másodikok lettünk, ezután újra tábor következett, például itt ismertem meg Patrikot is. A táborok fantasztikusak voltak, itt szeretném megköszönni őket Péternek! 🙂
Idén viszont a Pro Vértes átadta a szervezés jogát az MME-nek, és ezt a versenyt is Csibrány Balázsék szervezték.
Idén is indultunk Berecz Mártival és Borbáth Andrissal, ahol – mint mindig – idén is Bodó Bendegúzék voltak a legnagyobb ellenfeleink, sőt idén mindkét csapat 100/97 pontot ért el, így jött egy “szétlövés”, amely 16 ragadozó fotójából állt, ahol mi tökéletes eredményt értünk el, míg Bendiék egyet rontottak, így megint mi győztünk!
A tábor idén sem maradt el, a szervezők pedig megint Bálint Dénes és Csibrány Balázs lettek!
Így aztán irány Szatymaz!

Július 2.: Ma Mártival Zuglón vonatra szálltunk, és elindultunk Szatymazra, ahova 2 óra alatt le is értünk, majd rögtön elfoglaltunk egy kempingházat Bendivel és Nyisztor Álmossal. Mármint csak foglaltuk volna, ha a tulaj át nem telepít minket egy “fantasztikus” ötszobás házba (fantasztikus alatt értsd.: pl. nem volt a fürdőszobának ajtaja, bár ezt egy jelzésértékű törülközővel meg tudtuk oldani ;)).
Majd gyors kaja, bemutatkozás, és irány a Székalj!
Hát igen, a Székalj ezalatt a 10 nap alatt alaposan megváltozott: ugyan a tocsogók még éltek, de a legkiterjedtebb vizes területek teljesen ki voltak száradva…
A kapuból már láttunk 2 szalakótát, valamint 3 gémfélét (nagy kócsag, vörös-, üstökösgém). Majd egy tocsogóról felrepült egy öreg erdei cankó, majd később találtam egy kis őrgébicset, valamint egy szerecsensirályt is. Majd kimentünk a terület végére, de itt pár bíbicen, egy kabasólymon, és egy fürge gyíkon kívül nem láttunk szinte semmit.
Majd visszamentünk a szállásra, ahol még elszórakoztatott minket 4 szalakóta, de ezután – egy kis focizáson kívül – nem történt semmi.
Így éjfélkor nyugovóra tértünk, hogy holnap majd a Büdös-szék robbantson egyet…

Július 3.: Ma megtartottuk a szokásos madarászkvízt, majd délután Bence és Balázs kocsijával elmentünk a pusztaszeri Büdös-székre. A tóra velünk tartott Tokody Béla is, akitől szintén sokat tanultunk.
Útközben leginkább a gyurgyalagok, és a szalakóták domináltak, majd Bence kitett minket, hogy ő elmenjen legyűrűzni 2 pásztorgém fiókát… (Ez azért nem volt jó pont nálam… :))
A szikes tavon nagyon jó madármozgás volt, a 4 récefajból a tőkés-, a kanalas-, és a böjti réce mellett feltűntek az ilyenkor ritka csörgő récék is. Emellett megjelent 5 gémféle is (bakcsó, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), igaz, a kanalasgémek csak sokkal később kerültek elő.
A partimadarak 11 fajt hoztak elő, gulipánokból 1 adult, és 3 pullus (fióka) madár volt, amelyeknél viszont sokkal több volt a gólyatöcsökből, amelyekből leginkább öregeket láttunk, viszont kb. lehetett tudni, hogy hol lehetnek a fiókák, hisz egyes helyeken a 2019-es Év Madarai még az átrepülő réti cankókra is rátámadtak. A szerecsen-, danka-, nagy sirályoktól, valamint a küszvágó csérektől nyüzsgő sirályszigeten feltűnt néhány kis lile is, majd megnéztünk egy kb. 70 fős nagy goda-csapatot, melyben voltak bíbicek, nászruhás hím és tojó füstös-, és pajzsoscankók is. Majd átnéztünk egy nyári lúd-kanalasgém csapatra, melyben találtunk füstös-, réti-, billegető-, és nagy val. szin. egy piroslábú cankót, nagy pólingokat, és bíbiceket is. Majd megláttunk egy adult parlagi sast, de az igazi attrakció csak ez után jött…
Ekkor ugyanis egy töcs elkezdett riasztani, és rögtön megláttuk a tettest: egy öreg hím barna rétihéját, amely éppen egy gólyatöcs fiókát vitt el. De míg mi ezt figyeltük, Balázs meglátott egy ilyenkor nagyon ritka kígyászölyvet, melyet rá 5 percre a 2018-as Év Madara, a vándorsólyom követett!
Majd levezetésképp találtunk 4 szalakótát, 9 darvat, pár vörös vércsét és pár zöld levelibékát.
Így összesen 50 fajt láttunk, melyből 3 ritka faj (kígyászölyv, vándorsólyom, parlagi sas) volt.

Ezután hazamentünk Szatymazra, itt viszont egyből mentünk tovább Bencével a Fehér-tóra, hogy felállítsuk a hálókat a FOT-on, miközben hallgattunk egy macska-, és 2 erdei fülesbaglyot.
Majd visszaindultunk Bence kocsijával a szállásra, amelyet elértünk 2 perc alatt, mivel Bence kb. 90-100-zal hajtott végig, max. hangerőn a zenével… 😉
Ezután fél 12-ig saslikoztunk, de a buli ezután sem ért véget, mivel Bendivel, és Álmossal hajnali 1-ig hallgattuk a tábor 3 slágerét: a Salsa Tequilát, a Kovbojt, és a Mulatóst. Na persze másnap fél 5-kor keltünk… ;P

Július 4.: Mikor kitett minket Bence a FOT-on, Dénes egyből előrement a cuccokért, míg én láttam egy pásztorgémet… “Természetesen” most is csak én láttam… 😉
Majd elkezdtük a gyűrűzéseket, amik most egy szerényebb számot hoztak, mivel a 2 szedővel nem lett volna szerencsés kifogni megint egy barkóscinege-csapatot… A fogott madarakat amúgy a fülemüle, a fülemülesitke, a foltos-, a cserregő-, és az énekes nádiposzáta, a nádi tücsökmadár, és a nádirigó jelentette.
Közben az állomáson sem unatkoztunk: a mezőn láttunk pár vörös vércsét, szalakótát, a nádas fölött átrepült pár barna rétihéja, és dankasirály, a FOT-on találtunk egy kuvikot, én pedig megint láttam egy pásztorgémet… (megint nem látta senki)
Majd megérkezett Balázs, és pár nagy póling. Majd felfigyeltem a pólingok után érkező kisebb, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gémekre, viszont Balázsnak már nem tudtam időben megmutatni, de annyira azért láthatta ő is, a madarakat, elmondhassuk, hogy ezek szinte biztos pásztorgémek voltak!
Majd elrepült az állomás fölött néhány dankasirály, nyomukban 3 pásztorgémmel, és ezt már mindenki látta! Majd utánuk rögtön észrevettem a 4. öreg nászruhás madarat! A pásztorgém nevét onnan kapta, hogy a növényevők csordáit kíséri, és a felvert rovarokat kapdossa el. Ez a kozmopolita (minden kontinensen él, kivéve az Antarktiszt) faj hazánk egyik új költő faja, melynek első leírt fészke 2011-ben a Hortobágyon volt. Mára költ 2-3 pár a Fehér-tavon, 1-2 Polgáron és a Hortobágy-Berettyó mellett, de minden bizonnyal a Hortobágy-Halastavon, valamint Aba környékén is él a faj. A pásztorgém általában más gémekhez csatlakozik költéskor, de léteznek hatalmas, homogén telepei is. Viszont a betelepülésének vannak hátrányai is, például, hogy hosszútávon kitúrhatja a kis kócsagot.
Ezután kimentünk a tóhoz, amely leginkább gémeket, és récéket eredményezett: a récék 4 fajjal huzakodtak elő (tőkés-, kanalas-, barát-, cigányréce), míg a gémeknél ez a szám 7 volt (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, törpe-, pásztorgém), de nem maradtak el a kanalasgémek sem a tóról.
Így összesen 41 fajt láttunk, amelyből 1 ritka (pásztorgém) és egy új (pásztorgém) faj volt.

Délután Dénessel kimentünk a Lóállásra, amely többeközt 5 gémfélét (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, vörös gém), pár bíbicet, búbosbankát, és 2 szalakótát eredményezett.
Majd átballagtunk a Munkástelep melletti erdőbe: a fülledt időben nem volt sok izgalmas madár, a fajok közül csak pár sárgarigót, zöld küllőt, szürke légykapót, valamint egy őz bakot tudnék kiemelni.
Ezután visszamentünk a szállásra és meghallgattuk Szabad János professzor előadását, amely másodszorra is fantasztikus volt! 🙂

Július 5.: Ma megint ellátogattunk Dénes hazájába, a “barna kányák hazájába”, Mártélyre.
Sajnos Balázs és Bence ma sem tarthattak velünk, helyettük viszont csatlakozott hozzánk Réka, Niki és Eszter.
A túra elején szerencsésen megmentettem a járókelők lába alól egy  kis mocsári teknőst, majd folytattuk az utunkat az erdőn keresztül (nem kis meglepetésünkre egy szúnyog sem cseszegetett minket – na, persze abba nem gondoltunk bele, hogy amiatt, mert kiszáradt az összes pocsolya). Ezután kiértünk egy tisztásra, ahol feltűnt az első barna kánya. A villásfarkúak hazai állománya az 1960-80-as években drasztikusan lecsökkent, de azóta stabilizálódott az állománya, most kb. 160 pár költ a magyarországi ártéri erdőkben. Feltételezik, hogy fő táplálékában, a döglött halakban lehetett mérgező anyag, mely elvékonyította a tojáshéjat, és összetört kotló madár alatt, emellett az öreg madarakat is veszélyeztette. Táplálékát dögök, kisemlősök és madárfiókák jelentik. A barna kánya a Földközi-tenger partján telel, de van egy-két madár, aki áttelel a Dráva mentén a vörös kánya csapatokban. A kánya emellett igazi “gyűjtögető”: ahol tömeges madár, ott a városok közelében keresgél a szeméttelepeken, míg nálunk a fészkét rongyokkal, és hulladékkal “díszíti”.
Majd elértük a motorcsónakot, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr. Itt beszálltunk a csónakba (most kivételesen működött), és elindultunk: a túra “termése” pár kánya, egy fekete gólya, jégmadár és billegetőcankó.
Majd a partról láttunk még néhány kányát, majd továbbindultunk az “ártér szívébe”.
Az úton még láttunk néhány kányát, egy-két gólyát, és egy immatur rétisast.
Majd egy kis caplatás után elértük az ártér legnagyobb fáját, egy hatalmas fekete nyarat, amelyet csak 5-en tudtunk átérni!
Visszafelé egy imm. rétisas, egy-két barna kánya, 4-5 fekete gólya, és egy sisakos sáska volt a termés. (Összesen 11 kánya és 9 gólya volt a területen!)
Majd visszaértünk a faluba, megkajáltunk, ezután pedig megérkezett Bence is, és elindultunk íjászkodni. Az egész fantasztikus volt, igaz, most nem nyulat akartunk lőni, hanem Bendiék próbálták rábeszélni Bencét, hogy kólintsa már fejbe a kedvükért az előlünk felugró őzet… 😉
Majd hazatértünk (útközben láttam egy kerecsensólyom-gyanús madarat), és meghallgattunk egy nagyon jó előadást a délvidéki földikutyáról.

Másnap nem volt már semmi érdekes, csak egy átrepülő parti lile, amit sikeresen átaludtunk…
Majd számháborúztunk, megebédeltünk, majd könnyes búcsút vettünk egymástól, Bendivel és Álmossal megbeszéltünk egy későbbi találkát, Dénes és Balázs pedig megpendítette egy őszi tábor lehetőségét…
Így egy csomó élménnyel indultam haza!

Köszönet a táborért Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, Pónya Nikinek, Vígh Rékának, és Csikós Eszternek!

 

Források: www.mme.hu, Brainman pictures-Piwigo.com, én, Sokszínű vidék, dr. Kiss Zsolt

2018. június 25.-július 1., Szögliget

Eljött tehát az éves biosztábor, amelyet a sulim – fent olvashatjátok a nevét -, azon belül is Apukám szervez.
Idén Szögligeten voltunk, az Aggteleki-karsztban, Szád-vártól néhány km-re.
Mivel itt leginkább az ökológiával, és a növénytannal foglalkoztunk, így itt nem lesznek mindennapos bejegyzések (a hét napból csak három bejegyzés lesz, plusz a 25.-ei ízelítő).

Június 25.: Ma vonattal indultunk Miskolcra, ahonnan busszal indultunk tovább Szád-várra, ahol elfoglaltuk Rólik Petivel és Bán Botival a szobánkat.
Persze az első dolog rögtön az volt, hogy az összes lány Grőb Lili és Uszkai Eszter vezetésével leszedte a fejemet, amiért nem hoztam el a Bang!-et (társasjáték)… ;P
Majd még este körülnéztünk a Vár-hegyen, ahol Szőke Balázs tanár úr néhány sziklából összerakta, hogy, hogy nézhetett ki a vár egyik kapuja!
Majd hazatértünk, ahol vb-t néztünk, valamint kb. éjfélig hülyéskedtünk.

Június 27.: Ma Bódvaszilasra kirándultunk át, annak okán, hogy a területre jellemző társulásokat, és növényeket megnézhessük.
Állatokból ez Bódvaszilasig pár sárgahasú unkát, fürge gyíkot, valamint kb. 20 madarat jelentett (ebből a legérdekesebb pár rikoltozó macskabagoly fióka volt), de aztán jött az áttörés: történt ugyanis, hogy mielőtt felszálltunk a vonatra, megláttam két nagy madarat, akik a falu felé közeledtek, de ekkor már fel kellett szállnunk, így nem tudtam őket megnézni. Gondoltam, ez elúszott, de ekkor beszállt a vonat fölé a két nagy madár… Két nagyon jól látható békászó sas! A békászó sas hazánk kis számú fészkelője, melynek állománya régen a természetes élőhelyek folyamatos kiirtása miatt rohamosan csökkent, de szerencsére ezt a folyamatot le lehetett csökkenteni. A sas a telet a Szaharán túl tölti, ide a Boszporuszon át vonul le szinte az egész európai állomány, amely fantasztikus látvány. Keleten testvérfaja, a fekete sas helyettesíti. A párok több évig használják ugyanazt a fészket, amely így hatalmas lehet, emellett lombos ágakkal is díszíti a fészket. A tojó két tojást rak, viszont nem egy időben, így a két fióka között hatalmas kor-, és méretkülönbség lehet, amely azt jelenti, hogy az idősebb fióka megöli a fiatalabbat. mivel viszont a fiókakori káinizmus csak a pelyheskorig tart, így a természetvédelmi szakemberek megmenthetik a fiatalabb fiókát.

Június 29.: Ma a Baradla-cseppkőbarlangba mentünk, amely egyszerűen fantasztikus látvány volt a “Csillagvizsgálóval”, a “Sárkányfejjel”, és a többi gyönyörű cseppkőszobrával!
Innen 2-3 óra túra után keveredtünk ki, viszont Jósvafőről csak még 2-3 óra múlva jutottunk haza, mivel sikeresen lekéstük a buszt…

Majd szürkületkor kimentünk Apukámmal a Szád-várra baglyozni. Mikor felmentünk a hegyre, már hallottam egy uráli baglyot, a hegytől induló völgyben, a vártól kb. 5 km-re.
Majd lemásztunk a csillebércen, ahol majdnem belefutottunk egy vaddisznóba, majd pedig egy gímszarvasba is – igaz a jelzésbe ennél nehezebben futottunk bele, de azért valahogy csak meglett…
Majd hatalmas robajjal kirepült egy erdei fülesbagoly, melyet 200 méter múlva egy óriási uhu követett! Az uhu hazánk, és a világ legnagyobb baglya, mely a rágcsálóktól akár a rókáig mindent megeszik, beleértve ebbe az összes hazai baglyunkat is. Állománya egy időben nagyon lecsökkent, ám mára újra növekedik ez az állomány. Dr. Bubo általában kőbányákban, sziklafalakon, vagy ragadozók és fekete gólya fészkében költ. Ugyanakkor a visszatelepülése egy másik visszatelepült madárnak árt, mivel kifosztja a 2018-as Év Madarának, a vándorsólyomnak a fészkét, valamint ugyanezt megteheti a ritka kerecsensólyommal is.
Majd pedig pár perc múlva megszólalt egy másik uhu is.
Végül pedig este még gyújtottunk egy “kis” tábortüzet is, amely éjfélig elszórakoztatott mindenkit.

Június 30.: Ma Jósvafő-Aggtelekről indultunk vonattal Tornanádaskára, ahonnan kocsi vitt minket Tornára, mivel a Szádelői-völgybe mentünk túrázni.
Már a vonaton megindultak az izgalmak ugyanis egy békászó sast beért a vonat, de ez csak a kezdet volt…
Leszálltunk a vonatról, és elindultunk a főút mellett, amikor két ragadozó tűnt fel. Először nem foglalkoztam velük, de aztán olyan közel értek, hogy már szabad szemmel is lehetett látni, a hím barna rétihéját, és azt akit szekált, egy békászó sast! A sast igazából nem zavarta, a rétihéja, nyugodtan körözgetett 5 percig, majd továbbálltunk, de szerencsére a túloldalon egy másik sas éppen ekkor csinált egy zuhanórepülést, így ezt is elcsíptem!
Majd Houránszki Tomi felvett minket, így mentünk el Tornára, ahol megnéztünk egy Árpád-kori freskókkal díszített templomot (plusz én egy kabasólymot), és továbbindultunk a tornai vár felé.
A vár nagyon jól nézett ki, emellett fantasztikus volt a kilátás is, meg beszállt egy adult tojó darázsölyv, és láttunk egy csomó ritka tornai vértövet.
Majd 2 óra múlva elértünk a Szádelői-völgybe: fantasztikus látvány volt, sőt a szél miatt olyan hideg volt, hogy gyakorlatilag pulcsiban és kabátban nézelődtünk, de szerintem a képek beszélnek magukért…(bocs, nem erre gondoltam! ;P)
Majd lemásztunk a völgybe, ahol találtunk többek közt (a látvány mellett) BKK jegyet…
Végül kiértünk a völgyből, majd Mácsai Tamás bácsiék hazavittek minket, így megnézhettük a Portugália-Uruguay meccset, ahol mindenki örömére Uruguay kiütötte Ronaldóékat! És szerintem ez jó végszó is volt a végére, mivel az utolsó nap már nem is történt semmi.

Köszönjük a tábort Apukámnak, Szőke Balázs tanár úrnak, Mácsai Tamás bácsinak és Gerényi Péter bácsinak a kajáért!

 

Források: www.mme.hu, www.termeszettar.hu, én

2018. június 18.-22.

2017. októberében indult az I. Beretzk Péter Madarászverseny, amely 7 kérdésből állt – melyekre a válaszokat meglehetett találni az MME Tudástárában, vagy az előző évi Madártávlatokban – valamint plusz 3 képből, nem túl jó szemszögből, melyeket meg kellett határozni.
A verseny 6 fordulós volt, melynek végén 6. lettem, ezzel megnyerve az első 10-nek járó ingyenes táborlehetőséget a Fehér-tó mellett.

Június 18.: A tábor 18.-án kezdődött, mikor délelőtt megismerkedtünk a táborszervezőkkel, Bálint Dénessel, és Csibrány Balázzsal, valamint egymással is.
A szállás 4 fős kempingházakból állt, melyben mi hárman aludtunk. Mellettem e házat képviselte Kovács Patrik (akit már tavalyról a Madarak és Fák Napja Verseny Táborából ismertem, és vérbeli madarász), valamint Koncz-Bisztricz Tomi (aki az új Máté Bencét fogja jelenteni Magyarországnak pár év múlva…) is. Na igen, ha nem a hajnali 4-kor való kelés miatt álomkómában vergődtünk, akkor mi is egy “érdekes” társaság voltunk (pl.: éjszaka Tomi arra ébred, hogy Patrik az ágyamnál veri a falat, mert nem tud kimenni, mire visszaér, arra már én alszom teljes önkívületben az ágyában… ;)).

Majd a bemutatkozás, és az ebéd után kimentünk a szállástól 200 méterre található Székaljra, melyről azt kell tudni, hogy ez egy szikes gyep, időszakos vízállásokkal, mely így elég sok vízimadarat bevonzhat. A területen elég jó volt a madártömeg, és már a Székalj “kapujából” láttunk két szalakótát, valamint az időszakos vízállásokon 6 gémféle (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, és vörös gém), valamint néhány kanalasgém is megfigyelhető volt. Egy nagyobb vizes részen danka-, és szerecsensirályok gyülekeztek, valamint beszállt egy nagy sirály is, valamint beszállt egy küszvágó csér is. Innen mentünk át Lóállásra, ahol a tocsogósokon partimadarak nyüzsögtek (gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, füstös cankó, valamint átszállt egy sárszalonka, – amely nekem idén új volt – és a Székaljon láttunk még két erdei cankót is), mi pedig ebből a rövid túrából 39 fajjal tértünk vissza a szállásra, hogy 4 búbosbanka, és egy karvaly tovább folytassák a műsort.

Június 19.: Másnap reggeli után egy kis madarászkvízt tartottunk, amelyben sokan majdnem 100%-os eredményt értek el (köztük én is!).
Majd megérkezett Balázs, és Szántó Bence is, és elindulhattunk a pusztaszeri Büdös-székre.
Útközben a szalakóták alkották a legnagyobb látványosságot, és mivel a Büdös-széken, és a Vesszős-széken is költ a “kékszarka”, így összesen 8 madarat csodálhattunk meg.
A szikes tavon nagyon jó madártömeg volt: már a récék 5 fajából (tőkés-, kendermagos-, kanalas-, barát-, csörgő réce) is kitűnt az ilyenkor ritka csörgő réce 2 példánya, de ez csak a kezdet volt…
A ragadozók is felvonultattak 4 fajt: a pusztában egerészölyvek, és vörös vércsék vadásztak, majd berepült egy öreg hím kék vércse is, valamint ránézhettünk parlagi sasból egy öreg és egy fiatal madárra is.
A tó túloldalán néhány átnyaraló daru keresgélt élelmet, a tavon a danka-, és nagy sirályok között feltűnt egy fiatal feketenyakú vöcsök is, míg a tó közepén álló szigeten szerecsensirályok és küszvágó csérek költöttek.
De a legnagyobb szenzáció (legalábbis számomra) az a 6 partimadár faj (gólyatöcs, kis lile, bíbic, füstös cankó, nagy goda, nagy póling) volt, köztük is a gólyatöcs kb. 50 példánya.
Majd átmentünk a Vesszős-székre Patriknak kis őrgébicset keresni, és a madár szerencsére meg is lett, 3 példánnyal képviseltetve magát. Visszafele, a földúton pedig összetalálkoztunk egy kicsit zizi búbosbankával, amely mindig bevárt minket kb. 1,5 méterre, így telefonnal is simán lehetett fotózni. Sőt, a szalakótaalkatúakból beszállt a harmadik fajt jelentő gyurgyalag is a búbosbanka, és a szalakóta mellé, így csak jégmadár kellett volna a teljes képhez.
Így 50 fajjal, és 1 ritka fajjal (parlagi sas) térhettünk haza, ahol a korai lefekvés után Tomi a már említett, finoman szólva is fura dolgokra ébredhetett… 😉

Június 20.: Az éjszaka fáradalmait cseppet sem kipihenve keltünk 4:30-kor, hogy Bence kocsijával (sötétített 10 személyes furgon…) kimenjünk a szegedi Fehér-tóra – amely Sándorfalva határában, minimum 10 km-re fekszik Szegedtől -, azon belül is a FOT-ra (Fehér-tavi Ornitológiai Tábor), ahol Bence segítségével bekapcsolódhattunk a CES-be – Állandó Ráfordítású Gyűrűzés. Ezt a tevékenységet hetente egyszer, 6 órán át, a költési időszakban végzik, hogy felmérjék az állományok nagyságát, változását – amely leginkább abból állt, hogy 6 órakor belement egy 60-70 fős barkóscinege csapat a hálóba, így Dénes és Patrik még 8-kor is a 6 órás csapatot szedték…
Bence addig persze legyűrűzte a többi madarat, és berepült a FOT közelébe egy fürj és egy kuvik is, míg a mezőn 2 szalakóta és egy kis őrgébics repkedett. A szedett madarak nagy részét a barkósok és a cserregő-, foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár hármas jelentette, de volt köztük egy fiatal cigánycsuk, néhány fülemülesitke, sőt egy fiatal jégmadár hím is. De az igazi meglepetést az utolsó kör jelentette, mikor is Patrik felkiáltott, hogy valami nagy – itt még réce volt – belement a hálóba… 15 méter futás után a réce átváltozott egy öreg törpegém hímmé!
Ennek a körnek a “megpatkolása” után kimentünk a stég végén helyezkedő lesre, hogy ránézzünk a Fehér-tóra: a récék nem hoztak fel túl sok fajt, de a tőkés-, kendermagos-, barát-, cigányréce négyes legalább kitett magáért. Viszont a gémfélék odatették magukat: a törpegémmel együtt 7 fajt láttunk a leskunyhóból (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint hozzájuk társult egy rakat kanalasgém is.
Innen visszamentünk az épülethez (ami amúgy most nehezen volt épületnek nevezhető, mivel a felújítás miatt nem volt teteje…), majd 10 óra tájt hazaindultunk, hogy kipihenjük a reggel fáradalmait, ami persze nem sikerült, mivel el sem aludtunk, hanem összeírtuk a területen megfigyelt 49 fajt.
De a napnek ekkor még nem volt vége, mivel Dénestől kikönyörögtem, hogy nézzünk rá egy kerecsensólymos helyre… A folytatásban szigorú államtitkok következnek!!!

És a jó hírek csak érkeztek, mikor felnéztem kora délután a birding.hu-ra, és láttam, hogy Szatymaz határában pásztorgémek császkálnak!
Így elindultunk a meg nem nevezett helyre, ahol a kerecsensólyom fészekláda állt. Az úton egy szalakóta jelentette a legérdekesebb madarat, de a területen már ez a szám 2-vel növekedett. Majd kis keresgélés után megtaláltuk a költőládában a két fiatal kerecsent, és kis idő után beszállt az egyik öreg madár is! Ez a nap viszont a gémekről szólt, mivel most is előhuzakodtak 6 fajjal (bakcsó, kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös-, üstökösgém)valamint a kihagyhatatlan kanalasgémekkel. De a madarászat szereti a csattanókat, mivel mikor beszálltunk a kocsiba, megjelent 3 viszonylag kicsi, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gém, amelyre én meg mertem volna esküdni, hogy a pásztorgémek, de rajtam kívül senki nem látta őket… (ez meg a csattanó csattanója…), így ez meghatározatlan maradt…
Így 18 fajjal – ebből 1 ritka (kerecsensólyom) – tértünk haza, amihez egy faluban, és a Lóálláson csatlakozott plusz 9 faj, köztük a szerecsensirály, a réti cankó, a nagy póling, és a karvaly is.
És a napnak még mindig nem volt vége, mivel még meghallgathattuk Szabad János professzor genetikával (belső óránkkal) kapcsolatos, fantasztikus előadását is. 🙂

Június 21.: Ma a barna kányák birodalmában, a Mártélyi Tisza-ártéren barangoltunk: az ártérre Bence és Balázs kocsijával jutottunk ki, ahonnan Balázs nélkül indultunk tovább gyalog, de előtte ránéztünk a tündérrózsán járkáló vízityúk csonkacsaládra.
Az ártéri erdőben leginkább csak a szúnyogok követtek minket, meg néhány erdei pinty és széncinege, de mikor kiértünk egy irtásra rögtön feltűnt egy melankolikus barna rétihéja, melyet fél percre rá egy barna kánya, és egy fekete gólya követett.
Ezután leértünk a Tisza partjára, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr, ráadásul a hírrel, hogy egy nyuszt éppen itt volt, míg mi a ricsajunkkal el nem zavartuk…
Itt egy gyors területről tartott előadás után beszálltunk a motorcsónakba Patrikkal, Csongorral, és Andrással, valamint András kutyájával (aki mindenkit a lehető legmagasabb módon sarazott össze mindenkit), azért, hogy 10 méter múlva a csónak lefulladjon, majd pedig egy igen összetett sorozat kezdődjön: András próbálja beindítani a csónakot, közben szidja a ladik édesanyját, mi nézegetjük a billegetőcankókat, és próbálunk nem hangosan röhögni, hogy 10 perc múlva visszakapaszkodjunk a partra, pont a barna kánya showra: a 6 kánya fantasztikus műsort adott: pörögtek, összekapaszkodtak, zuhantak, csak, hogy a víztől 10 méterre megálljanak!
Majd berepült egy immatur rétisas, de ő ahogy jött, úgy ment: a kányák pillanatok alatt elüldözték a fészkük közeléből!
Majd visszatértünk a holtághoz, ahol csónakáztunk egy kicsit, melynek eredménye egy barna kánya, egy törpegém, és egy őz lett, de a valódi izgalom a parton történt…
Történt ugyanis, hogy Gina lelocsolt engem, emiatt én lelocsoltam őt, ekkor ő megtöltötte a kulacsát egy kis Tisza-vízzel, és elkezdett üldözni a vízzel, de nem járt sikerrel. Ekkor elment vizet tölteni, én pedig elbújtam (ezalatt Patrik lelocsolta Ivettet). Kb. 3 perc múlva megjelent Bence, kezében két 2 literes kulaccsal, mivel ekkor már ő is vérmes bosszút esküdött a másik segítő, Nagy Dóri ellen… Mikor visszatértünk a már rég eluralkodott káosz a tetőfokára hágott: én locsoltam Ginát, Patrik Ivettet, Bence pedig Dórit. 😉
Majd pedig kimentünk Bence vezetésével ijászkodni, melynek eredménye – a sok szép találaton kívül – egy idő után az lett, hogy „csak meg kéne lőni azt a szomszédban ugráló nyulat”…
Majd a nap végén sütögettünk egy kicsit, és elmentünk aludni, hogy lehetőleg fel tudjunk kelni a holnapi „fakultatív” Székalji túrára.
(Összegzés: 39 faj, 1 új (barna kánya), 1 ritka (barna kánya))

Június 22.: Keltünk, láttunk, mentünk: a napot a Székaljon kezdte a keménymagunk, Dénes vezetésével: a napot a gémek indították (vörös-, szürke-, üstökösgém, kis-, és nagy kócsag), a kanalasgémekkel együtt, majd az erdei cankók folytatták, a megfogyatkozott vízen tocsogó bíbicekkel, danka-, és szerecsensirályokkal megspékelve.
Itt még megnéztünk egy szalakóta-odút, valamint a benne csücsülő 3 fiókát, plusz egy záptojást (amit Dénes nekem adott :)).
Majd átmentünk a Lóállásra, ahol a legérdekesebb madár egy nagy goda volt.
Így összesen 22 fajjal tértünk vissza, ahol még megnéztünk egy tetem,- és méregkereső kutyás előadást, valamint Csongorral még palacsintáztunk egy jót, és elindultam vonattal Gödöllőre…

A tábor alatt összesen 109 fajt láttunk, melyből számomra 1 új (barna kánya), és 3 ritka (parlagi sas, kerecsensólyom, barna kánya) faj volt.

Köszönjük a tábort Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, és Nagy Dórinak! 🙂

 

A képek forrásai: www.mme.hu, dr. Kiss Zsolt, Brainman pictures – Piwigo.comSokszínű vidékFertő-Hanság Nemzeti Park, én

Nos igen, ez az epizód kicsit a félév összefoglalása lesz… (Nem kicsit, nagyon…)

Ennek a kihagyásnak több oka is volt, tehát lássuk őket:
1. A blog több hónapig nem is működött (értsd:lefagyott a blog)
2. Nem volt rá időm, mivel vagy a sulira, vagy a versenyekre kellett készülni, vagy táborokban voltam.
3. Eltört a kulccsontom, így 8 hétig nem csinálhattam (volna…) semmit.
4. Nem volt kedvem, mivel vagy madarásztam, vagy VB-t néztem, vagy fociztam, vagy csak simán élveztem a nyári szünetet (értsd:döglöttem otthon…)
Na de akkor kezdjük is el:

Február: A hónap legvégén kilátogattam a Veresegyház mellett található Álom-hegyi tározóra. A tavon nem volt túl sok érdekes faj, mindössze egy-egy kanalas réce és kis vöcsök úszkált a tőkés récék és bütykös hattyúk mellett. Viszont a parton már volt néhány érdekesebb madár: egy nádszálon hím barkóscinege ugrált, a tó melletti mező felett 2 héja siklott, és még egy adult nagy őrgébics is berepült. Viszont aminek nagyon megörültem az a vidra ürülék volt, amit a parton találtam. Így összesen 18 fajt találtam a területen.

Március: A március egy az egyben a versenyekre való készülések jegyében telt, így csak kétszer tudtam kimenni madarászni.
Egyszer Ócsán voltam (ez is a Madarak és Fák Napja Verseny területi fordulójának szünetében volt…), de itt a legritkább madár is csak két fenyőpinty volt,
A másik madarászatomnak egy kis storyja is van: tehát felkeltem 8 körül és ránéztem a birding.hu-ra. És ekkor megláttam, hogy Budapesten a Lánchídnál van 3 heringsirály. Na mire kiértem a Kossuth térre, és kinéztem a Dunára – amellett, hogy itt fél perc alatt meglettek a madarak – ez a szám már 6-ra emelkedett ;P. Persze ezt a 6 öreg sirályt, meg a másik 9 fajt is csak addig nézhettem amíg el nem kezdett zuhogni az eső…

Április: Április 3.-án lementem a Hortobágy-Halastóra. A tavakon fantasztikus madártömeg volt: például 10 récefaj (tőkés-, kendermagos-, nyílfarkú-, kanalas-, fütyülő-, csörgő-, barát-, cigány-, kontyos-, kerceréce (utóbbiból 3 hím és 1 tojót találtam)) úszkált több ezres tömegekben, találtam egy kis bukó párt, ami egy telelő madártól ilyenkor nem szokványos, és láttam 3 vöcsökfajt is (feketenyakú-(7 hím), kis-, búbos vöcsök (rengeteg, már fészkeltek is)). A területen 6 gémféle (bölömbika (Hú, de rég láttam őt is, ráadásul most volt belőle öt is!), kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös gém, bakcsó (kb. 55)), és 32 kanalasgém volt található! Ragadozókból 5 faj képviseltette magát a barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse trión kívül befáradt 3 rétisas, sőt egy immatur parlagi sas is! Ugyan most nem volt egetrengetően sok partimadár, az a 8 faj legalább kitett magáért: 26 gulipán, gólyatöcs, bíbic, füstös cankó, rengeteg havasi partfutó, kb. 500 pajzsoscankó, amely csapatban volt 4 ritkábbnak mondható, fehér nászruhás hím is (ezek általában a kis nyomik, mivel a tojók a minél feketébb színváltozatú hímeket részesítik előnyben a párválasztáskor), valamint kb. 1000(!) nagy goda (bár ez a szám főleg az átvonulókat jelenti, mivel nálunk a nagy goda fészkelőállománya drasztikusan lecsökkent, köszönhetően a szikes rétek, tavak, vizenyős gyepek folyamatos beszántásának, lecsapolásának), és 4 aranylile, mely számomra új faj! A sirályok nyújtották a kötelezőt, plusz egy fajt, mivel a danka-, viharsirály, nagy sirályok által felbolygatott csapoláson megjelent egy világoshátú heringsirály! Az énekesek 24 fajt vonultattak fel ebből nekem a kékbegy és a nádi tücsökmadár számított újnak. Végül 75(!, ez személyes rekord) fajjal, 3 új fajjal (aranylile, kékbegy, nádi tücsökmadár), és 2 ritka fajjal (parlagi sas, világoshátú heringsirály) tértem haza. 🙂 Bár azt nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam megírni önálló blogként. 🙁
A hónap közepén kimentem az Álom-hegyi tározóra: az érdekesebb fajok egy tojó böjti réce, egy bölömbika, egy kis vöcsök pár, a sok barna rétihéja közt egy sötét színváltozatú hím, sok nádi tücsökmadár, és egy barkóscinege. Amúgy összesen 21 fajt láttam vagy hallottam.
19.-én a Budapesti Kopaszi-gátra mentem ki csigaforgatót keresni. Na, az nem lett meg viszont belefutottam a számomra új kormos légykapóba, valamint találtam egy hím fácánt (Budapest belvárosában!), és 3 billegetőcankót. Összesen láttam 11 fajt, melyből a kormos légykapó új.
28.-án Esztergomnál a Holt-Dunán kenuztunk, de azért nézelődni is volt időm. Érdemlegesnek számított 5 jégmadár, egy billegetőcankó, valamint egy fekete gólya-gyanús madár. Összesen 13 fajt láttam, de nem baj jön egy újabb Hortobágy…
Április 30.-án mentem ki a Hortobágy-Halastóra. A halastavakon rengeteg barátréce költött, valamint a gémfélékből is feltűnt 5 faj (bakcsó (ugyanannyi mint múltkor), kis-, nagy kócsag, szürke-, és vörös gém), valamint rengeteg kanalasgém – melynek az állománya nagyon jól áll a Hortobágyon – is. A Kondás-tóig vezető úton az énekesek domináltak, ebből a rendből 24 faj képviseltette magát, ebből érdemegesnek számított a sárgarigó, rozsdás csuk (mely nekem hazánkban új faj volt, mivel eddig csak a Fertő-tó ausztriai részén találkoztam vele), és a kékbegy, mely most 5 öreg hímet vonultatott fel a nádszálak közt. A Kondás-tavon viszont hatalmas volt a madársokadalom: az az egy öreg rétisas, aki befáradt a tóra, csak beharangozó volt, de az igazi sztárok a partimadarak több ezres tömegei voltak: 12 faj (gulipán, gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, szürke-,  füstös cankó (7 öreg nászruhás hím), nagy goda, nagy póling, pajzsoscankó, havasi-, apró partfutó (ebből a számomra új madárfajból 5 hím tartózkodott a területen, és ezüslile (ebből a fajból 2 madarat találtam, ebből egy nászruhás öreg hímet is!) tocsogott a csapoláson. Na persze itt kaptam egy “kis” segítséget ezekhez, ugyanis találkoztam 3 német madarásszal, akikkel jól el tudtam beszélgetni (szerencsére az egyikőjük tudott valamelyest magyarul, és ha valamit nem tudtam németül ő kisegített), és nem mellesleg volt egy nagyon jó spektívjük, plusz megmutatták az ezüstlilét, 3 apró partfutót, meg 4 bütykös ásóludat, és ezek után még én is nézelődhettem a spektívvel, így találtam meg az immatur ezüslilét, meg a másik 2 apró partfutót. Ezután elbúcsúztunk és visszaindultam, de a végére maradt a csattanó, amely egy üstökösrécéből állt. A Debrecenbe haladó vonaton pedig jött a csattanó csattanója, ezt pedig egy a vonattól 10 méterre repülő adult, nászruhás fakó rétihéja jelentett. Összegzés: 65+a vonatból 4 faj, 3 új (ezüslile, apró partfutó, üstökös réce), 2+1 ritka (ezüstlile, bütykös ásólúd, fakó rétihéja), soha rosszabbat! 😉

Május: A hónapban először 13.-án mentem ki madarászni, méghozzá nem is akármilyen fajt szerettem volna megnézni, hanem magát -a hazánkban csak Drégelypalánk mellett költő- az énekes hattyú családot! 8 órakor indultam Veresegyházról vonattal, ami elvitt Vácig, onnan pedig egy “kis piros” vonattal mentem Magyarország – szerintem – egyik legszebb vasútvonalán (mindenhol csak hegyek és erdő…) Drégelypalánkig, ahol egy 20 perces sétával kiértem a Csadó-rétre, mely a hattyúcsalád egyik kedvenc tartózkodási helye (Hopsza, ez egy államtitok…) (Nem, amúgy nem…) (De az! Valaki segítsen ki fognak nyírni!) (Na, ezzel azt a nem létező embertömeget is elvesztettem aki eddig olvasott… ;)). És a fürdőző, nyakgyűrűs tojó villámgyorsan meg is lett. Majd feltűnt apuci is a fiókákkal- belőlük ötöt számoltam, de minden bizonnyal hatan vannak, mivel mások képein ennyi lurkó volt a nyakgyűrűs tojóval. A hattyúk 2005 óta költenek az Ipoly-völgyében, eddig csak egy párról tudtunk, viszont idén költésbe kezdett egy másik pár is, melyből valamelyik tag nagy valószínűséggel az egyik volt fióka lehet. Bár az is nagyon érdekes, hogy hogy nem zavarja őket a közvetlen a völgy mellett elzúgó vonatok zaja? Majd 20 perc múlva eltűntek a madarak én meg ott maradtam még 5 óráig mivel annyi idő múlva indult a következő vonat visszafelé. De addig is olvasgattam, nézegettem a többi madarat, valamint a háromszor is becsapongó nagyon ritka kis apollólepkét. Sőt az állomásra menet, egy patakparton még egy szintúgy viszonylag ritka farkasalmalepkébe is belebotlottam. Összegzés: 27 faj, 1 új (énekes hattyú), 1 ritka (énekes hattyú), kis apolló-, farkasalmalepke, ráadásul az egész kijött 1300 forintból. 🙂

Május közepén elmentünk családilag pünkösdölni Füzérre. Mivel Anyukám nagymamámat vitte haza Debrecenbe, így a család többi része vonattal utazott Sátoraljaújhelyre, hogy Anyukám majd ott szedjen össze minket. Vagyis csak Apukámat meg a két öcsémet, mivel én, ha már kaptam békászó sasra pár jó helyet, akkor leszálltam Szegilongon megnézni a sast, hogy a – remélhetőleg – sikeres madarászat után majd Anyukám, összeszedjen, és így együtt induljunk Sátoraljaújhelyre. Na, aki ezt tudja még követni annak a kedvéért folytatom… 🙂 A falu határában lévő területen 8 faj mutatta magát, ebből a legritkább a darázsölyv volt. Majd mivel a másik ajánlott terület sem volt messze (3 km), elindultam oda – egy főút mellett… Nos ebből az lett, hogy míg én az út mellett épp egy vízisiklóval foglalkoztam, addig egy nagyon jóakaró család kihívta rám a RENDŐRÖKET… Mivel azt hitték, hogy világgá megyek… Így aztán kijöttek a rendőrök és – miután elmagyaráztam a helyzetemet- bevittek egy benzinkútra Vámosújfalu mellett. Itt a tiszttel, aki rám “vigyázott” nagyon jót beszélgettem, kihasználtam a helyzetemet is, és madarásztam kicsit, amelynek eredménye 8 faj lett, köztük egy öreg kabasólyom is. Na, de mivel a csattanó az utóbbi időben sokszor megmutatta magát, most sem akart elmaradni: A benzinkút közelében volt egy szőlőshegy, amely felett megérkezésem után kb. 1 órával megjelent egy békászó sas! Majd ettől számítva 1 órára, megérkezett Anyukám, én kaptam magamnak egy aktát a rendőrségnél, és elindultunk Sátoraljaújhelyre… De a történet ilyenkor még nem szeret abbamaradni, és inkább ad még egy csattanót, amely most Sárospatak előtt jött el… Ugyanis a kocsitól 50 méterre megpillantottam egy repülő békászó sast (amely könnyen lehet, hogy az előző madár, de nem biztos)! Összesen 15 fajt láttam aznap, ebből 1 új faj (békászó sas), és 1 ritka faj (békászó sas) adatott meg nekem.

Május 21.-én Füzérről hazafelé, megálltunk Mogyoróskán, ahol a szirti sasra kaptam egy helyet. A területen 2,5 órát bolyongtam, 11 fajt láttam, de ezek közt semmi érdemlegeset nem találtam, csak 3 tő kétlevelű sarkvirágot.
Május 20.-tól megindult a pásztormadár-invázió, így én is kimentem keresni néhányat a Hortobágy-Halastavon. Az indulás okát az a rengeteg ritka faj is sürgette, köztük a ritka sárjáróval, és a nagyon ritka vándorpartfutóval. Már az úton meglehettek volna a pásztormadarak, de ezek helyett Poroszló mellett 2 szalakótát láttam a vonatból. A szalakótának nagyon megörültem, mivel utoljára 6 éve láttam egyet a Mátraalján. A halastavakon már sok fészekhagyó faj fiókáit vezetett, ezek közül kiemelkedően sok volt a nyári lúd, de láttam cigányrécét is fiókáival, viszont a búbos vöcskök még fészkükön ültek. Viszont láttam 4 feketenyakú vöcsköt, és 7 gémfélét (bölömbika, bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint sok kanalasgémet is. A Kondás-tóra vezető úton megint az énekesek domináltak: 30 faj, köztük a számomra új berki tücsökmadár, de az egyik mocsaras részen láttam 2 mocsári teknőst is. De még mindig sehol a pásztormadár… Az egyik tó felett már láttam egy rétisast, majd a Kondáson láttam egy másikat. Viszont ezenkívül a Kondás lehangoló volt: 4 partimadárfaj, de ők is nagyon messze, valamint kb. 25 daru… Másoktól hallottam, hogy reggel volt néhány bütykös ásólúd, de ők sem láttak sem pásztormadarat, sem vándorpartfutót, sem sárjárót… Az állomáson még láttam egy kis őrgébics párt, majd elindultam a pásztormadarak egyik fő koncentrálódási-központjába, Balmazújvárosba, hátha ott látom őket, de itt sem volt semmi, csak 3 szalakóta. Így elég fanyar szájízzel értem haza, hiába a 68+vonatból 3 faj, melyben volt 1 új faj (berki tücsökmadár) is… :/

Június: 2.-án az MME Gödöllői Helyi Csoportja partifecske-gyűrűzést tartott a Veresegyházi Álom-hegyi tározón, így nekem is ott volt a helyem. Kerényi Zoltánnal, a helyi csoport titkárával mentünk ki pénteken este, hogy felállítsuk a hálókat, majd felvertük a sátrakat, és elaludtunk. (Hát igen, nem volt túl eseménydús ez a nap ;P) Másnap fél 5-kor keltem (persze, hogy a búbosbanka, sárgarigó duó keltett fel ;)), és indultam én is (Zoli bácsi már elment körülnézni) körülnézni a tavon, meg a hálók körül. A tavon 4 gémfélé tartózkodott (nagy kócsag, bakcsó, törpe-, szürke gém), valamint fiókáit vezető tőkésrécék, és kis vöcskök úszkáltak a vízen, valamint átrepült fölöttem két parti lile is. Több hálót is felállítottunk, és ezekben elég jó tömeg mozgott, fogtunk jégmadarat, fülemülét, csigánycsukot, mezei poszátát, nádi tücsökmadarat, énekes nádiposzátát, nádirigót, és a számomra új réti tücsökmadarat is. De a számomra legnagyobb élményt a partifecskeköltőfal előtt felállított háló jelentett, ahol rengeteg partifecskét fogtunk, és 5-öt én is szedhettem! 🙂 Sőt, köztük volt egy SZERB GYŰRŰS partifecske is! Összegzés: 37 faj, 1 új (réti tücsökmadár) Köszönet a gyűrűzésért Kerényi Zoltánnak! 🙂

Szerintem ez volt az eddigi egyik legjobb félévem, de a táboros különkiadások még érkeznek… (drámai hang) 2018-ban…

 

Források: www.mme.hu, Wikipédia, Birding, én, Macrolepidopterajasius.hu, audubon.org, Madártávlat 2018./2.: Végveszélyben: a nagy goda

2018. Február 18. Kuncsorba-Túrkeve-Karcag-Kisújszállás

Szombaton indultam vonattal Kisújszállásra, hogy másnap egy jót madarásszak rokonommal, Horváth Viktorral.

Viktorral az állomáson találkoztam, és bevásárlás után mentünk el hozzájuk.
Itt nagyon kellemes hangulatban töltöttük az estét Viktorral, Andival, és a kislányukkal Mártával.

Másnap reggeli közben az etetőt figyeltük, ahol a mezei-, házi veréb, széncinege trión kívül befutott a kék cinege, zöldike, fenyőpinty hármas is.

Első megállónk a Túrkevéről Kuncsorbára vezető út melletti szántó és facsoport volt, ahol a ritka téli vendég kis sólymot szerettük volna megtalálni.
A csupa sár területen először egy mezei nyúl tűnt fel. Őt követte több egerészölyv és pár balkáni gerle, valamint egy őz-rudli.
Ezután egy facsoportban láttunk pár szarkát, míg végül kiértünk egy “dögtemető” mellé, ahonnan jó kilátás tárult egy szeméttelepre. Itt először egy kék cinege, valamint néhány vörös vércse tűnt fel. Majd 2 dolmányos varjú repült keresztül az égen, és ezután megérkezett 2 immatur rétisas.
10 perc nézelődés után visszaindultunk, és az egerészölyvek mellett feltűnt egy gatyás ölyv is.

Innen indultunk vissza Túrkevére, ahol a város egyik fás csoportjában néztünk körbe “erdei fülesbagoly ügyben”. Egészen fantasztikus volt: a fákon 43 erdei fülesbagoly “nappalozott”.
A fülesbaglyok télen nagy számban húzódnak be a városokba. Ez a folyamat a XX. században jelent meg, mivel ekkor kezdődött meg a városok parkosítása, mely sok örökzöld fát eredményezett, ahol nappal el tudnak bújni.
Emellett a városi környezet a hőkibocsátása, valamint a magas falak között a hőháztartás intenzívebb mivolta melegebb mikroklímát eredményez.
Valamint a városban a ragadozók támadása is valószínűtlenebb, mivel a nyuszt nem merészkedik be, a betévedő héját pedig lekötik a csapatosan mozgó parlagi galambok.
Az erdei fülesbaglyokkal együtt nappalozhatnak kuvikok, gyöngybaglyok, macskabaglyok (bár a fülesbagoly levadászhatja kuvikot, a macskabagoly pedig az erdei fülesbaglyot, tehát ez érdekes, hogy hogy élnek ezek meg együtt…), de a leggyakoribb “nappalozótárs” mégiscsak a réti fülesbagoly. Ez a faj is tömegesen nappalozhat a városokban.
Télen a fülesbaglyok leginkább a denevérekre, madarakra vadásznak, majd kijárnak a szántóföldekre is, ahol rágcsálókra vadásznak.
Egy-egy fa alatt hatalmas köpetkupac “virított”, amelyben rengeteg rágcsáló csontját találtuk meg.

Majd továbbindultunk a Kecskeri-víztározóra.
Az úton láttunk 1 rétisast is.
Mikor megérkeztünk rögtön láttunk jó néhány kékes rétihéját. Először csak néhány tojó, vagy immatur (terepen nagyon nehéz ezt elkülöníteni) madár tűnt fel. Majd feltűnt egy hím madár! Gyönyörű volt ahogy belibegett a kocsi elé. A 6 madár között mintha egy fakó rétihéja tűnt volna fel.
A tanya tetején parlagi galambok ücsörögtek, nádteteje aljában mezei verebek csipogtak.
Továbbhaladva a rétihéjákat felváltották az egerészölyvek, és feltűntek az első nagy lilikek is.
Majd megláttuk az első nagyobb nagy lilik csapatot. Viszont a lilikek közt volt elég sok nyári lúd, sőt bíbic is.
Mikor kiértünk a tóhoz hatalmas madártömeg ringatózott a vízen. A tó közepén egy tőkés réce csapat libegett, míg a tó végében egy hatalmas nagy lilik csapat lebegett, “természetesen” nyári ludakkal keverve. A víztározó szélén álló fákon kárókatonák szárítkoztak, egy másik fán 3 immatur rétisas csücsült. A nádasban nagy kócsagok és szürke gémek vadásztak, pár nádi sármány repkedett, az égen nagy sirályok, és dankasirályok repkedtek. A másik oldalon pedig egy barna rétihéja repkedett.
Majd ránéztünk a récecsapatra is, melyben észrevettünk egy viszonylag nagy kontyos-, illetve nyílfarkú réce csapatot keverve barátrécékkel, és egy fütyülő récével.
Ekkor szállt be még 2 immatur rétisas.
Kb. 1/1.5 óra múlva indultunk vissza, ahol a hatalmas szélben még elcsíptünk pár egerész-, és egy gatyás ölyvet, valamint még 4 kékes rétihéját, köztük egy hímet.

Még Kisújszálláson megnéztünk egy erdei fülesbaglyos helyet, ahol a zöldike, fenyőpinty, tengelic trión kívül 64 fülesbaglyot számoltam össze.

Ezután már csak a búcsú hiányzott, de Viktor még előbb megajándékozott egy csomó Madártávlattal. 🙂
Majd hazaindultam vonattal, és még a visszaúton kiolvastam a Harry Potter és a Bölcsek Kövét. 🙂

Összesítés: 31 faj, talán 1 ritka (fakó rétihéja) +őz, mezei nyúl

Külön köszönet Viktornak, Andinak és Mártának, amiért kivittek a terepre, és amiért jó hangulatban tölthettük az ott létemet (meg azért, mert elviseltek… ;P)!

 

Források: www.mme.hu, Madártávlat 2017/4.: Telelő erdei fülesbaglyok, én, TermészetBolond