2018. július 17., Sárkeresztúr

2018. július 16., Sárkeresztúr, Sárkány-tó: Molnár Márton és Hazafi Dorottya a tavon észrevesznek egy lilét a tavon… Nem ezüst-, és nem is aranylile… Ez valamelyik pettyeslile… Minden bizonnyal egy amerikai pettyeslile! Ha ez igaz, akkor ez a madár a harmadik észlelés hazánkban…!

Rá egy nappal a család lement a Velencei-tóra, engem pedig Apukám ledobott a tóra, igaz az elején a Google Térkép miatt sikeresen bekalandoztunk egy magánterületre…
Majd én kiszálltam, Apukám pedig visszament Agárdra.
Én pedig elindultam a tó partjára, de már időközben elsétáltam néhány gulipán és gólyatöcs revír mellett, így a 2019-es Év Madara kb. 1 km-en át üldözött.
Majd találkoztam még néhány madarásszal, és velük együtt értük el a tópartot, ahol partimadarak százai vártak ránk: bíbicek, réti-, billegető-, füstös-, pajzsoscankók keresgéltek csapatokban, sőt feltűnt egy számomra új tavi cankó is. Sőt kis keresgélés után feltűnt a nagy sirályok (nem különítem el a sztyeppi-, és sárgalábú sirályt, mivel ez terepen nagyon nehéz) közt az ékfarkú halfarkas is. A halfarkas Amerika és Eurázsia északi tengerpartjain, tundrai tavak partján, szigetein költ, akár telepesen is. A madár táplálékparazita, azaz a sirályokat, cséreket addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékukat – innen ered a neve is. Ugyanakkor rovarokat, dögöket is eszik, emellett halászik is. Bár kirabolja a madárfészkeket is – legnagyobb rokona a nagy halfarkas, más néven szkula sokaknak ismerős lehet a császárpingvines természetfilmekből (ő az a sirályszerű madár, aki elvisz a pingvinfiókákat – nagyon lebutítva…). Magyarországon ritka kóborló, általában késő nyártól őszig, ugyanis ekkor vonulnak a madarak a trópusi telelőterületeikre. Amúgy a madarakból sötét és világos színárnyalatúak is vannak.
A madarakon érezhető volt, hogy nem feltétlen ismerik a halfarkast, hiszen ahol ismernék, ott már rég megtámadták volna.
Majd átmentünk a tó másik részére: útközben pár parlagi galamb, egy csapat füsti fecske, dolmányos varjak, egy seregély-csapat, és néhány mezei veréb volt a “termés”, de igazán a másik oldal robbantott…
A túlparton először egy hím fácánt hallottunk, majd berepült pár vadgerle, és megjelent egy barázdabillegető, és fehér gólya is.
A tavon nyüzsögtek a már említett partimadarak, de láttunk pár szárcsát, és nagy pólingot is.
De ekkor felrepült egy hatalmas bíbic-csapat, melyben az egyik srác kiszúrta az AMERIKAI PETTYESLILÉT! A madár a tundraövben fészkel, fészkét puha mohán, vagy talajmélyedésben alakítja ki, ide rakja 4 tojását, melyek 25-28 nap alatt kelnek ki. A fészekhagyó fiókák maguk keresik a rovarokból férgekből, gerinctelenekből álló táplálékát. Egy hónap után önállósodnak, jövőre pedig fészkelésbe kezdhetnek.
A madár először beült a pólingok elé, majd beállt a halfarkas elé, ezután pedig 25 m-es közelségbe repült, ahonnan simán lehetett fotózni (már akinek volt fényképezője): fantasztikus volt!
Majd még mi két apró partfutót néztünk, addig hatalmas riadalommal felrepült a partimadár-csapat… És meg is láttuk mi miatt: a halfarkas felrepült, és beszállt egy gólyatöcs fészekhez, ahonnan kirepült egy fiókával a csőrében! A töcsök ugyan üldözték, de a madarat nem nagyon érdekelte: leült egy homokpadra, és elkezdte megkajálni a töcsikét… (most közellenséggé tettem az egyik kedvenc madaramat… ;))
Így ez volt a végszó, és megkértem a srácokat, hogy dobjanak ki Keresztúron, plusz az úton még láthattunk 5 tojó fácánt.

Összegzés: 24 faj, 3 új (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó), 3 ritka (amerikai pettyeslile, ékfarkú halfarkas, tavi cankó)

Köszönöm az utaztatást Apukámnak, valamint a madarat a találóknak: Varga Tamásnak, Molnár Mártonnak, és Hazafi Dorottyának! 🙂

 

Források: www.mme.hu, Hegedűs Sándor, én, BirdPhotography.Hu

2018. Július 2.-július 6.

A történet 7 éve kezdődött, amikor 2.-os voltam, és először indultam a Madarak és Fák Napján a csapatommal, ahol a területi fordulón 2.-ok lettünk, így nem tudtunk bejutni a döntőbe. Ezután 3.-ok lettünk, majd megnyertük a területit, és a döntőt is Kertész Boróval és Bányász Ádámmal, amely után jött az ingyenes táborlehetőség Vértesbogláron, a Pro Vértes, azon belül Balázsi Péter szervezésével, amely fantasztikus volt. A következő évben Kertész Boróval és Kertész Matyival az 5. helyet értük el, amely után újra jött a Péter-féle tábor, majd következő évben Matyival és Fülöp Dorottyával megint nyertünk, sajnos itt Dorottya nem tudott jönni a táborba. 🙁 A következő évben Unyi Petivel és Élő Sárával másodikok lettünk, ezután újra tábor következett, például itt ismertem meg Patrikot is. A táborok fantasztikusak voltak, itt szeretném megköszönni őket Péternek! 🙂
Idén viszont a Pro Vértes átadta a szervezés jogát az MME-nek, és ezt a versenyt is Csibrány Balázsék szervezték.
Idén is indultunk Berecz Mártival és Borbáth Andrissal, ahol – mint mindig – idén is Bodó Bendegúzék voltak a legnagyobb ellenfeleink, sőt idén mindkét csapat 100/97 pontot ért el, így jött egy “szétlövés”, amely 16 ragadozó fotójából állt, ahol mi tökéletes eredményt értünk el, míg Bendiék egyet rontottak, így megint mi győztünk!
A tábor idén sem maradt el, a szervezők pedig megint Bálint Dénes és Csibrány Balázs lettek!
Így aztán irány Szatymaz!

Július 2.: Ma Mártival Zuglón vonatra szálltunk, és elindultunk Szatymazra, ahova 2 óra alatt le is értünk, majd rögtön elfoglaltunk egy kempingházat Bendivel és Nyisztor Álmossal. Mármint csak foglaltuk volna, ha a tulaj át nem telepít minket egy “fantasztikus” ötszobás házba (fantasztikus alatt értsd.: pl. nem volt a fürdőszobának ajtaja, bár ezt egy jelzésértékű törülközővel meg tudtuk oldani ;)).
Majd gyors kaja, bemutatkozás, és irány a Székalj!
Hát igen, a Székalj ezalatt a 10 nap alatt alaposan megváltozott: ugyan a tocsogók még éltek, de a legkiterjedtebb vizes területek teljesen ki voltak száradva…
A kapuból már láttunk 2 szalakótát, valamint 3 gémfélét (nagy kócsag, vörös-, üstökösgém). Majd egy tocsogóról felrepült egy öreg erdei cankó, majd később találtam egy kis őrgébicset, valamint egy szerecsensirályt is. Majd kimentünk a terület végére, de itt pár bíbicen, egy kabasólymon, és egy fürge gyíkon kívül nem láttunk szinte semmit.
Majd visszamentünk a szállásra, ahol még elszórakoztatott minket 4 szalakóta, de ezután – egy kis focizáson kívül – nem történt semmi.
Így éjfélkor nyugovóra tértünk, hogy holnap majd a Büdös-szék robbantson egyet…

Július 3.: Ma megtartottuk a szokásos madarászkvízt, majd délután Bence és Balázs kocsijával elmentünk a pusztaszeri Büdös-székre. A tóra velünk tartott Tokody Béla is, akitől szintén sokat tanultunk.
Útközben leginkább a gyurgyalagok, és a szalakóták domináltak, majd Bence kitett minket, hogy ő elmenjen legyűrűzni 2 pásztorgém fiókát… (Ez azért nem volt jó pont nálam… :))
A szikes tavon nagyon jó madármozgás volt, a 4 récefajból a tőkés-, a kanalas-, és a böjti réce mellett feltűntek az ilyenkor ritka csörgő récék is. Emellett megjelent 5 gémféle is (bakcsó, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), igaz, a kanalasgémek csak sokkal később kerültek elő.
A partimadarak 11 fajt hoztak elő, gulipánokból 1 adult, és 3 pullus (fióka) madár volt, amelyeknél viszont sokkal több volt a gólyatöcsökből, amelyekből leginkább öregeket láttunk, viszont kb. lehetett tudni, hogy hol lehetnek a fiókák, hisz egyes helyeken a 2019-es Év Madarai még az átrepülő réti cankókra is rátámadtak. A szerecsen-, danka-, nagy sirályoktól, valamint a küszvágó csérektől nyüzsgő sirályszigeten feltűnt néhány kis lile is, majd megnéztünk egy kb. 70 fős nagy goda-csapatot, melyben voltak bíbicek, nászruhás hím és tojó füstös-, és pajzsoscankók is. Majd átnéztünk egy nyári lúd-kanalasgém csapatra, melyben találtunk füstös-, réti-, billegető-, és nagy val. szin. egy piroslábú cankót, nagy pólingokat, és bíbiceket is. Majd megláttunk egy adult parlagi sast, de az igazi attrakció csak ez után jött…
Ekkor ugyanis egy töcs elkezdett riasztani, és rögtön megláttuk a tettest: egy öreg hím barna rétihéját, amely éppen egy gólyatöcs fiókát vitt el. De míg mi ezt figyeltük, Balázs meglátott egy ilyenkor nagyon ritka kígyászölyvet, melyet rá 5 percre a 2018-as Év Madara, a vándorsólyom követett!
Majd levezetésképp találtunk 4 szalakótát, 9 darvat, pár vörös vércsét és pár zöld levelibékát.(Ez a szalakóta akar lenni…)
Így összesen 50 fajt láttunk, melyből 3 ritka faj (kígyászölyv, vándorsólyom, parlagi sas) volt.

Ezután hazamentünk Szatymazra, itt viszont egyből mentünk tovább Bencével a Fehér-tóra, hogy felállítsuk a hálókat a FOT-on, miközben hallgattunk egy macska-, és 2 erdei fülesbaglyot.
Majd visszaindultunk Bence kocsijával a szállásra, amelyet elértünk 2 perc alatt, mivel Bence kb. 90-100-zal hajtott végig, max. hangerőn a zenével… 😉
Ezután fél 12-ig saslikoztunk, de a buli ezután sem ért véget, mivel Bendivel, és Álmossal hajnali 1-ig hallgattuk a tábor 3 slágerét: a Salsa Tequilát, a Kovbojt, és a Mulatóst. Na persze másnap fél 5-kor keltünk… ;P

Július 4.: Mikor kitett minket Bence a FOT-on, Dénes egyből előrement a cuccokért, míg én láttam egy pásztorgémet… “Természetesen” most is csak én láttam… 😉
Majd elkezdtük a gyűrűzéseket, amik most egy szerényebb számot hoztak, mivel a 2 szedővel nem lett volna szerencsés kifogni megint egy barkóscinege-csapatot… A fogott madarakat amúgy a fülemüle, a fülemülesitke, a foltos-, a cserregő-, és az énekes nádiposzáta, a nádi tücsökmadár, és a nádirigó jelentette.
Közben az állomáson sem unatkoztunk: a mezőn láttunk pár vörös vércsét, szalakótát, a nádas fölött átrepült pár barna rétihéja, és dankasirály, a FOT-on találtunk egy kuvikot, én pedig megint láttam egy pásztorgémet… (megint nem látta senki)
Majd megérkezett Balázs, és pár nagy póling. Majd felfigyeltem a pólingok után érkező kisebb, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gémekre, viszont Balázsnak már nem tudtam időben megmutatni, de annyira azért láthatta ő is, a madarakat, elmondhassuk, hogy ezek szinte biztos pásztorgémek voltak!
Majd elrepült az állomás fölött néhány dankasirály, nyomukban 3 pásztorgémmel, és ezt már mindenki látta! Majd utánuk rögtön észrevettem a 4. öreg nászruhás madarat! A pásztorgém nevét onnan kapta, hogy a növényevők csordáit kíséri, és a felvert rovarokat kapdossa el. Ez a kozmopolita (minden kontinensen él, kivéve az Antarktiszt) faj hazánk egyik új költő faja, melynek első leírt fészke 2011-ben a Hortobágyon volt. Mára költ 2-3 pár a Fehér-tavon, 1-2 Polgáron és a Hortobágy-Berettyó mellett, de minden bizonnyal a Hortobágy-Halastavon, valamint Aba környékén is él a faj. A pásztorgém általában más gémekhez csatlakozik költéskor, de léteznek hatalmas, homogén telepei is. Viszont a betelepülésének vannak hátrányai is, például, hogy hosszútávon kitúrhatja a kis kócsagot.
Ezután kimentünk a tóhoz, amely leginkább gémeket, és récéket eredményezett: a récék 4 fajjal huzakodtak elő (tőkés-, kanalas-, barát-, cigányréce), míg a gémeknél ez a szám 7 volt (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, törpe-, pásztorgém), de nem maradtak el a kanalasgémek sem a tóról.
Így összesen 41 fajt láttunk, amelyből 1 ritka (pásztorgém) és egy új (pásztorgém) faj volt.

Délután Dénessel kimentünk a Lóállásra, amely többeközt 5 gémfélét (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, vörös gém), pár bíbicet, búbosbankát, és 2 szalakótát eredményezett.
Majd átballagtunk a Munkástelep melletti erdőbe: a fülledt időben nem volt sok izgalmas madár, a fajok közül csak pár sárgarigót, zöld küllőt, szürke légykapót, valamint egy őz bakot tudnék kiemelni.
Ezután visszamentünk a szállásra és meghallgattuk Szabad János professzor előadását, amely másodszorra is fantasztikus volt! 🙂

Július 5.: Ma megint ellátogattunk Dénes hazájába, a “barna kányák hazájába”, Mártélyre.
Sajnos Balázs és Bence ma sem tarthattak velünk, helyettük viszont csatlakozott hozzánk Réka, Niki és Eszter.
A túra elején szerencsésen megmentettem a járókelők lába alól egy  kis mocsári teknőst, majd folytattuk az utunkat az erdőn keresztül (nem kis meglepetésünkre egy szúnyog sem cseszegetett minket – na, persze abba nem gondoltunk bele, hogy amiatt, mert kiszáradt az összes pocsolya). Ezután kiértünk egy tisztásra, ahol feltűnt az első barna kánya. A villásfarkúak hazai állománya az 1960-80-as években drasztikusan lecsökkent, de azóta stabilizálódott az állománya, most kb. 160 pár költ a magyarországi ártéri erdőkben. Feltételezik, hogy fő táplálékában, a döglött halakban lehetett mérgező anyag, mely elvékonyította a tojáshéjat, és összetört kotló madár alatt, emellett az öreg madarakat is veszélyeztette. Táplálékát dögök, kisemlősök és madárfiókák jelentik. A barna kánya a Földközi-tenger partján telel, de van egy-két madár, aki áttelel a Dráva mentén a vörös kánya csapatokban. A kánya emellett igazi “gyűjtögető”: ahol tömeges madár, ott a városok közelében keresgél a szeméttelepeken, míg nálunk a fészkét rongyokkal, és hulladékkal “díszíti”.
Majd elértük a motorcsónakot, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr. Itt beszálltunk a csónakba (most kivételesen működött), és elindultunk: a túra “termése” pár kánya, egy fekete gólya, jégmadár és billegetőcankó.
Majd a partról láttunk még néhány kányát, majd továbbindultunk az “ártér szívébe”.
Az úton még láttunk néhány kányát, egy-két gólyát, és egy immatur rétisast.
Majd egy kis caplatás után elértük az ártér legnagyobb fáját, egy hatalmas fekete nyarat, amelyet csak 5-en tudtunk átérni!
Visszafelé egy imm. rétisas, egy-két barna kánya, 4-5 fekete gólya, és egy sisakos sáska volt a termés. (Összesen 11 kánya és 9 gólya volt a területen!)
Majd visszaértünk a faluba, megkajáltunk, ezután pedig megérkezett Bence is, és elindultunk íjászkodni. Az egész fantasztikus volt, igaz, most nem nyulat akartunk lőni, hanem Bendiék próbálták rábeszélni Bencét, hogy kólintsa már fejbe a kedvükért az előlünk felugró őzet… 😉
Majd hazatértünk (útközben láttam egy kerecsensólyom-gyanús madarat), és meghallgattunk egy nagyon jó előadást a délvidéki földikutyáról.

Másnap nem volt már semmi érdekes, csak egy átrepülő parti lile, amit sikeresen átaludtunk…
Majd számháborúztunk, megebédeltünk, majd könnyes búcsút vettünk egymástól, Bendivel és Álmossal megbeszéltünk egy későbbi találkát, Dénes és Balázs pedig megpendítette egy őszi tábor lehetőségét…
Így egy csomó élménnyel indultam haza!

Köszönet a táborért Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, Pónya Nikinek, Vígh Rékának, és Csikós Eszternek!

 

Források: www.mme.hu, Brainman pictures-Piwigo.com, én, Sokszínű vidék, dr. Kiss Zsolt

2018. június 25.-július 1., Szögliget

Eljött tehát az éves biosztábor, amelyet a sulim – fent olvashatjátok a nevét -, azon belül is Apukám szervez.
Idén Szögligeten voltunk, az Aggteleki-karsztban, Szád-vártól néhány km-re.
Mivel itt leginkább az ökológiával, és a növénytannal foglalkoztunk, így itt nem lesznek mindennapos bejegyzések (a hét napból csak három bejegyzés lesz, plusz a 25.-ei ízelítő).

Június 25.: Ma vonattal indultunk Miskolcra, ahonnan busszal indultunk tovább Szád-várra, ahol elfoglaltuk Rólik Petivel és Bán Botival a szobánkat.
Persze az első dolog rögtön az volt, hogy az összes lány Grőb Lili és Uszkai Eszter vezetésével leszedte a fejemet, amiért nem hoztam el a Bang!-et (társasjáték)… ;P
Majd még este körülnéztünk a Vár-hegyen, ahol Szőke Balázs tanár úr néhány sziklából összerakta, hogy, hogy nézhetett ki a vár egyik kapuja!
Majd hazatértünk, ahol vb-t néztünk, valamint kb. éjfélig hülyéskedtünk.

Június 27.: Ma Bódvaszilasra kirándultunk át, annak okán, hogy a területre jellemző társulásokat, és növényeket megnézhessük.
Állatokból ez Bódvaszilasig pár sárgahasú unkát, fürge gyíkot, valamint kb. 20 madarat jelentett (ebből a legérdekesebb pár rikoltozó macskabagoly fióka volt), de aztán jött az áttörés: történt ugyanis, hogy mielőtt felszálltunk a vonatra, megláttam két nagy madarat, akik a falu felé közeledtek, de ekkor már fel kellett szállnunk, így nem tudtam őket megnézni. Gondoltam, ez elúszott, de ekkor beszállt a vonat fölé a két nagy madár… Két nagyon jól látható békászó sas! A békászó sas hazánk kis számú fészkelője, melynek állománya régen a természetes élőhelyek folyamatos kiirtása miatt rohamosan csökkent, de szerencsére ezt a folyamatot le lehetett csökkenteni. A sas a telet a Szaharán túl tölti, ide a Boszporuszon át vonul le szinte az egész európai állomány, amely fantasztikus látvány. Keleten testvérfaja, a fekete sas helyettesíti. A párok több évig használják ugyanazt a fészket, amely így hatalmas lehet, emellett lombos ágakkal is díszíti a fészket. A tojó két tojást rak, viszont nem egy időben, így a két fióka között hatalmas kor-, és méretkülönbség lehet, amely azt jelenti, hogy az idősebb fióka megöli a fiatalabbat. mivel viszont a fiókakori káinizmus csak a pelyheskorig tart, így a természetvédelmi szakemberek megmenthetik a fiatalabb fiókát.

Június 29.: Ma a Baradla-cseppkőbarlangba mentünk, amely egyszerűen fantasztikus látvány volt a “Csillagvizsgálóval”, a “Sárkányfejjel”, és a többi gyönyörű cseppkőszobrával!
Innen 2-3 óra túra után keveredtünk ki, viszont Jósvafőről csak még 2-3 óra múlva jutottunk haza, mivel sikeresen lekéstük a buszt…

Majd szürkületkor kimentünk Apukámmal a Szád-várra baglyozni. Mikor felmentünk a hegyre, már hallottam egy uráli baglyot, a hegytől induló völgyben, a vártól kb. 5 km-re.
Majd lemásztunk a csillebércen, ahol majdnem belefutottunk egy vaddisznóba, majd pedig egy gímszarvasba is – igaz a jelzésbe ennél nehezebben futottunk bele, de azért valahogy csak meglett…
Majd hatalmas robajjal kirepült egy erdei fülesbagoly, melyet 200 méter múlva egy óriási uhu követett! Az uhu hazánk, és a világ legnagyobb baglya, mely a rágcsálóktól akár a rókáig mindent megeszik, beleértve ebbe az összes hazai baglyunkat is. Állománya egy időben nagyon lecsökkent, ám mára újra növekedik ez az állomány. Dr. Bubo általában kőbányákban, sziklafalakon, vagy ragadozók és fekete gólya fészkében költ. Ugyanakkor a visszatelepülése egy másik visszatelepült madárnak árt, mivel kifosztja a 2018-as Év Madarának, a vándorsólyomnak a fészkét, valamint ugyanezt megteheti a ritka kerecsensólyommal is.
Majd pedig pár perc múlva megszólalt egy másik uhu is.
Végül pedig este még gyújtottunk egy “kis” tábortüzet is, amely éjfélig elszórakoztatott mindenkit.

Június 30.: Ma Jósvafő-Aggtelekről indultunk vonattal Tornanádaskára, ahonnan kocsi vitt minket Tornára, mivel a Szádelői-völgybe mentünk túrázni.
Már a vonaton megindultak az izgalmak ugyanis egy békászó sast beért a vonat, de ez csak a kezdet volt…
Leszálltunk a vonatról, és elindultunk a főút mellett, amikor két ragadozó tűnt fel. Először nem foglalkoztam velük, de aztán olyan közel értek, hogy már szabad szemmel is lehetett látni, a hím barna rétihéját, és azt akit szekált, egy békászó sast! A sast igazából nem zavarta, a rétihéja, nyugodtan körözgetett 5 percig, majd továbbálltunk, de szerencsére a túloldalon egy másik sas éppen ekkor csinált egy zuhanórepülést, így ezt is elcsíptem!
Majd Houránszki Tomi felvett minket, így mentünk el Tornára, ahol megnéztünk egy Árpád-kori freskókkal díszített templomot (plusz én egy kabasólymot), és továbbindultunk a tornai vár felé.
A vár nagyon jól nézett ki, emellett fantasztikus volt a kilátás is, meg beszállt egy adult tojó darázsölyv, és láttunk egy csomó ritka tornai vértövet.
Majd 2 óra múlva elértünk a Szádelői-völgybe: fantasztikus látvány volt, sőt a szél miatt olyan hideg volt, hogy gyakorlatilag pulcsiban és kabátban nézelődtünk, de szerintem a képek beszélnek magukért…(bocs, nem erre gondoltam! ;P)
Majd lemásztunk a völgybe, ahol találtunk többek közt (a látvány mellett) BKK jegyet…
Végül kiértünk a völgyből, majd Mácsai Tamás bácsiék hazavittek minket, így megnézhettük a Portugália-Uruguay meccset, ahol mindenki örömére Uruguay kiütötte Ronaldóékat! És szerintem ez jó végszó is volt a végére, mivel az utolsó nap már nem is történt semmi.

Köszönjük a tábort Apukámnak, Szőke Balázs tanár úrnak, Mácsai Tamás bácsinak és Gerényi Péter bácsinak a kajáért!

 

Források: www.mme.hu, www.termeszettar.hu, én

2018. június 18.-22.

2017. októberében indult az I. Beretzk Péter Madarászverseny, amely 7 kérdésből állt – melyekre a válaszokat meglehetett találni az MME Tudástárában, vagy az előző évi Madártávlatokban – valamint plusz 3 képből, nem túl jó szemszögből, melyeket meg kellett határozni.
A verseny 6 fordulós volt, melynek végén 6. lettem, ezzel megnyerve az első 10-nek járó ingyenes táborlehetőséget a Fehér-tó mellett.

Június 18.: A tábor 18.-án kezdődött, mikor délelőtt megismerkedtünk a táborszervezőkkel, Bálint Dénessel, és Csibrány Balázzsal, valamint egymással is.
A szállás 4 fős kempingházakból állt, melyben mi hárman aludtunk. Mellettem e házat képviselte Kovács Patrik (akit már tavalyról a Madarak és Fák Napja Verseny Táborából ismertem, és vérbeli madarász), valamint Koncz-Bisztricz Tomi (aki az új Máté Bencét fogja jelenteni Magyarországnak pár év múlva…) is. Na igen, ha nem a hajnali 4-kor való kelés miatt álomkómában vergődtünk, akkor mi is egy “érdekes” társaság voltunk (pl.: éjszaka Tomi arra ébred, hogy Patrik az ágyamnál veri a falat, mert nem tud kimenni, mire visszaér, arra már én alszom teljes önkívületben az ágyában… ;)).

Majd a bemutatkozás, és az ebéd után kimentünk a szállástól 200 méterre található Székaljra, melyről azt kell tudni, hogy ez egy szikes gyep, időszakos vízállásokkal, mely így elég sok vízimadarat bevonzhat. A területen elég jó volt a madártömeg, és már a Székalj “kapujából” láttunk két szalakótát, valamint az időszakos vízállásokon 6 gémféle (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, és vörös gém), valamint néhány kanalasgém is megfigyelhető volt. Egy nagyobb vizes részen danka-, és szerecsensirályok gyülekeztek, valamint beszállt egy nagy sirály is, valamint beszállt egy küszvágó csér is. Innen mentünk át Lóállásra, ahol a tocsogósokon partimadarak nyüzsögtek (gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, füstös cankó, valamint átszállt egy sárszalonka, – amely nekem idén új volt – és a Székaljon láttunk még két erdei cankót is), mi pedig ebből a rövid túrából 39 fajjal tértünk vissza a szállásra, hogy 4 búbosbanka, és egy karvaly tovább folytassák a műsort.

Június 19.: Másnap reggeli után egy kis madarászkvízt tartottunk, amelyben sokan majdnem 100%-os eredményt értek el (köztük én is!).
Majd megérkezett Balázs, és Szántó Bence is, és elindulhattunk a pusztaszeri Büdös-székre.
Útközben a szalakóták alkották a legnagyobb látványosságot, és mivel a Büdös-széken, és a Vesszős-széken is költ a “kékszarka”, így összesen 8 madarat csodálhattunk meg.
A szikes tavon nagyon jó madártömeg volt: már a récék 5 fajából (tőkés-, kendermagos-, kanalas-, barát-, csörgő réce) is kitűnt az ilyenkor ritka csörgő réce 2 példánya, de ez csak a kezdet volt…
A ragadozók is felvonultattak 4 fajt: a pusztában egerészölyvek, és vörös vércsék vadásztak, majd berepült egy öreg hím kék vércse is, valamint ránézhettünk parlagi sasból egy öreg és egy fiatal madárra is.
A tó túloldalán néhány átnyaraló daru keresgélt élelmet, a tavon a danka-, és nagy sirályok között feltűnt egy fiatal feketenyakú vöcsök is, míg a tó közepén álló szigeten szerecsensirályok és küszvágó csérek költöttek.
De a legnagyobb szenzáció (legalábbis számomra) az a 6 partimadár faj (gólyatöcs, kis lile, bíbic, füstös cankó, nagy goda, nagy póling) volt, köztük is a gólyatöcs kb. 50 példánya.
Majd átmentünk a Vesszős-székre Patriknak kis őrgébicset keresni, és a madár szerencsére meg is lett, 3 példánnyal képviseltetve magát. Visszafele, a földúton pedig összetalálkoztunk egy kicsit zizi búbosbankával, amely mindig bevárt minket kb. 1,5 méterre, így telefonnal is simán lehetett fotózni. Sőt, a szalakótaalkatúakból beszállt a harmadik fajt jelentő gyurgyalag is a búbosbanka, és a szalakóta mellé, így csak jégmadár kellett volna a teljes képhez.
Így 50 fajjal, és 1 ritka fajjal (parlagi sas) térhettünk haza, ahol a korai lefekvés után Tomi a már említett, finoman szólva is fura dolgokra ébredhetett… 😉

Június 20.: Az éjszaka fáradalmait cseppet sem kipihenve keltünk 4:30-kor, hogy Bence kocsijával (sötétített 10 személyes furgon…) kimenjünk a szegedi Fehér-tóra – amely Sándorfalva határában, minimum 10 km-re fekszik Szegedtől -, azon belül is a FOT-ra (Fehér-tavi Ornitológiai Tábor), ahol Bence segítségével bekapcsolódhattunk a CES-be – Állandó Ráfordítású Gyűrűzés. Ezt a tevékenységet hetente egyszer, 6 órán át, a költési időszakban végzik, hogy felmérjék az állományok nagyságát, változását – amely leginkább abból állt, hogy 6 órakor belement egy 60-70 fős barkóscinege csapat a hálóba, így Dénes és Patrik még 8-kor is a 6 órás csapatot szedték…
Bence addig persze legyűrűzte a többi madarat, és berepült a FOT közelébe egy fürj és egy kuvik is, míg a mezőn 2 szalakóta és egy kis őrgébics repkedett. A szedett madarak nagy részét a barkósok és a cserregő-, foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár hármas jelentette, de volt köztük egy fiatal cigánycsuk, néhány fülemülesitke, sőt egy fiatal jégmadár hím is. De az igazi meglepetést az utolsó kör jelentette, mikor is Patrik felkiáltott, hogy valami nagy – itt még réce volt – belement a hálóba… 15 méter futás után a réce átváltozott egy öreg törpegém hímmé!
Ennek a körnek a “megpatkolása” után kimentünk a stég végén helyezkedő lesre, hogy ránézzünk a Fehér-tóra: a récék nem hoztak fel túl sok fajt, de a tőkés-, kendermagos-, barát-, cigányréce négyes legalább kitett magáért. Viszont a gémfélék odatették magukat: a törpegémmel együtt 7 fajt láttunk a leskunyhóból (bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint hozzájuk társult egy rakat kanalasgém is.
Innen visszamentünk az épülethez (ami amúgy most nehezen volt épületnek nevezhető, mivel a felújítás miatt nem volt teteje…), majd 10 óra tájt hazaindultunk, hogy kipihenjük a reggel fáradalmait, ami persze nem sikerült, mivel el sem aludtunk, hanem összeírtuk a területen megfigyelt 49 fajt.
De a napnek ekkor még nem volt vége, mivel Dénestől kikönyörögtem, hogy nézzünk rá egy kerecsensólymos helyre… A folytatásban szigorú államtitkok következnek!!!

És a jó hírek csak érkeztek, mikor felnéztem kora délután a birding.hu-ra, és láttam, hogy Szatymaz határában pásztorgémek császkálnak!
Így elindultunk a meg nem nevezett helyre, ahol a kerecsensólyom fészekláda állt. Az úton egy szalakóta jelentette a legérdekesebb madarat, de a területen már ez a szám 2-vel növekedett. Majd kis keresgélés után megtaláltuk a költőládában a két fiatal kerecsent, és kis idő után beszállt az egyik öreg madár is! Ez a nap viszont a gémekről szólt, mivel most is előhuzakodtak 6 fajjal (bakcsó, kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös-, üstökösgém)valamint a kihagyhatatlan kanalasgémekkel. De a madarászat szereti a csattanókat, mivel mikor beszálltunk a kocsiba, megjelent 3 viszonylag kicsi, fehér, lekerekített szárnyú, répaorrú gém, amelyre én meg mertem volna esküdni, hogy a pásztorgémek, de rajtam kívül senki nem látta őket… (ez meg a csattanó csattanója…), így ez meghatározatlan maradt…
Így 18 fajjal – ebből 1 ritka (kerecsensólyom) – tértünk haza, amihez egy faluban, és a Lóálláson csatlakozott plusz 9 faj, köztük a szerecsensirály, a réti cankó, a nagy póling, és a karvaly is.
És a napnak még mindig nem volt vége, mivel még meghallgathattuk Szabad János professzor genetikával (belső óránkkal) kapcsolatos, fantasztikus előadását is. 🙂

Június 21.: Ma a barna kányák birodalmában, a Mártélyi Tisza-ártéren barangoltunk: az ártérre Bence és Balázs kocsijával jutottunk ki, ahonnan Balázs nélkül indultunk tovább gyalog, de előtte ránéztünk a tündérrózsán járkáló vízityúk csonkacsaládra.
Az ártéri erdőben leginkább csak a szúnyogok követtek minket, meg néhány erdei pinty és széncinege, de mikor kiértünk egy irtásra rögtön feltűnt egy melankolikus barna rétihéja, melyet fél percre rá egy barna kánya, és egy fekete gólya követett.
Ezután leértünk a Tisza partjára, ahol már várt minket Albert András természetvédelmi őr, ráadásul a hírrel, hogy egy nyuszt éppen itt volt, míg mi a ricsajunkkal el nem zavartuk…
Itt egy gyors területről tartott előadás után beszálltunk a motorcsónakba Patrikkal, Csongorral, és Andrással, valamint András kutyájával (aki mindenkit a lehető legmagasabb módon sarazott össze mindenkit), azért, hogy 10 méter múlva a csónak lefulladjon, majd pedig egy igen összetett sorozat kezdődjön: András próbálja beindítani a csónakot, közben szidja a ladik édesanyját, mi nézegetjük a billegetőcankókat, és próbálunk nem hangosan röhögni, hogy 10 perc múlva visszakapaszkodjunk a partra, pont a barna kánya showra: a 6 kánya fantasztikus műsort adott: pörögtek, összekapaszkodtak, zuhantak, csak, hogy a víztől 10 méterre megálljanak!
Majd berepült egy immatur rétisas, de ő ahogy jött, úgy ment: a kányák pillanatok alatt elüldözték a fészkük közeléből!
Majd visszatértünk a holtághoz, ahol csónakáztunk egy kicsit, melynek eredménye egy barna kánya, egy törpegém, és egy őz lett, de a valódi izgalom a parton történt…
Történt ugyanis, hogy Gina lelocsolt engem, emiatt én lelocsoltam őt, ekkor ő megtöltötte a kulacsát egy kis Tisza-vízzel, és elkezdett üldözni a vízzel, de nem járt sikerrel. Ekkor elment vizet tölteni, én pedig elbújtam (ezalatt Patrik lelocsolta Ivettet). Kb. 3 perc múlva megjelent Bence, kezében két 2 literes kulaccsal, mivel ekkor már ő is vérmes bosszút esküdött a másik segítő, Nagy Dóri ellen… Mikor visszatértünk a már rég eluralkodott káosz a tetőfokára hágott: én locsoltam Ginát, Patrik Ivettet, Bence pedig Dórit. 😉
Majd pedig kimentünk Bence vezetésével ijászkodni, melynek eredménye – a sok szép találaton kívül – egy idő után az lett, hogy „csak meg kéne lőni azt a szomszédban ugráló nyulat”…
Majd a nap végén sütögettünk egy kicsit, és elmentünk aludni, hogy lehetőleg fel tudjunk kelni a holnapi „fakultatív” Székalji túrára.
(Összegzés: 39 faj, 1 új (barna kánya), 1 ritka (barna kánya))

Június 22.: Keltünk, láttunk, mentünk: a napot a Székaljon kezdte a keménymagunk, Dénes vezetésével: a napot a gémek indították (vörös-, szürke-, üstökösgém, kis-, és nagy kócsag), a kanalasgémekkel együtt, majd az erdei cankók folytatták, a megfogyatkozott vízen tocsogó bíbicekkel, danka-, és szerecsensirályokkal megspékelve.
Itt még megnéztünk egy szalakóta-odút, valamint a benne csücsülő 3 fiókát, plusz egy záptojást (amit Dénes nekem adott :)).
Majd átmentünk a Lóállásra, ahol a legérdekesebb madár egy nagy goda volt.
Így összesen 22 fajjal tértünk vissza, ahol még megnéztünk egy tetem,- és méregkereső kutyás előadást, valamint Csongorral még palacsintáztunk egy jót, és elindultam vonattal Gödöllőre…

A tábor alatt összesen 109 fajt láttunk, melyből számomra 1 új (barna kánya), és 3 ritka (parlagi sas, kerecsensólyom, barna kánya) faj volt.

Köszönjük a tábort Bálint Dénesnek, Csibrány Balázsnak, Szántó Bencének, és Nagy Dórinak! 🙂

 

A képek forrásai: www.mme.hu, dr. Kiss Zsolt, Brainman pictures – Piwigo.comSokszínű vidékFertő-Hanság Nemzeti Park, én

Nos igen, ez az epizód kicsit a félév összefoglalása lesz… (Nem kicsit, nagyon…)

Ennek a kihagyásnak több oka is volt, tehát lássuk őket:
1. A blog több hónapig nem is működött (értsd:lefagyott a blog)
2. Nem volt rá időm, mivel vagy a sulira, vagy a versenyekre kellett készülni, vagy táborokban voltam.
3. Eltört a kulccsontom, így 8 hétig nem csinálhattam (volna…) semmit.
4. Nem volt kedvem, mivel vagy madarásztam, vagy VB-t néztem, vagy fociztam, vagy csak simán élveztem a nyári szünetet (értsd:döglöttem otthon…)
Na de akkor kezdjük is el:

Február: A hónap legvégén kilátogattam a Veresegyház mellett található Álom-hegyi tározóra. A tavon nem volt túl sok érdekes faj, mindössze egy-egy kanalas réce és kis vöcsök úszkált a tőkés récék és bütykös hattyúk mellett. Viszont a parton már volt néhány érdekesebb madár: egy nádszálon hím barkóscinege ugrált, a tó melletti mező felett 2 héja siklott, és még egy adult nagy őrgébics is berepült. Viszont aminek nagyon megörültem az a vidra ürülék volt, amit a parton találtam. Így összesen 18 fajt találtam a területen.

Március: A március egy az egyben a versenyekre való készülések jegyében telt, így csak kétszer tudtam kimenni madarászni.
Egyszer Ócsán voltam (ez is a Madarak és Fák Napja Verseny területi fordulójának szünetében volt…), de itt a legritkább madár is csak két fenyőpinty volt,
A másik madarászatomnak egy kis storyja is van: tehát felkeltem 8 körül és ránéztem a birding.hu-ra. És ekkor megláttam, hogy Budapesten a Lánchídnál van 3 heringsirály. Na mire kiértem a Kossuth térre, és kinéztem a Dunára – amellett, hogy itt fél perc alatt meglettek a madarak – ez a szám már 6-ra emelkedett ;P. Persze ezt a 6 öreg sirályt, meg a másik 9 fajt is csak addig nézhettem amíg el nem kezdett zuhogni az eső…

Április: Április 3.-án lementem a Hortobágy-Halastóra. A tavakon fantasztikus madártömeg volt: például 10 récefaj (tőkés-, kendermagos-, nyílfarkú-, kanalas-, fütyülő-, csörgő-, barát-, cigány-, kontyos-, kerceréce (utóbbiból 3 hím és 1 tojót találtam)) úszkált több ezres tömegekben, találtam egy kis bukó párt, ami egy telelő madártól ilyenkor nem szokványos, és láttam 3 vöcsökfajt is (feketenyakú-(7 hím), kis-, búbos vöcsök (rengeteg, már fészkeltek is)). A területen 6 gémféle (bölömbika (Hú, de rég láttam őt is, ráadásul most volt belőle öt is!), kis-, nagy kócsag, szürke-, vörös gém, bakcsó (kb. 55)), és 32 kanalasgém volt található! Ragadozókból 5 faj képviseltette magát a barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse trión kívül befáradt 3 rétisas, sőt egy immatur parlagi sas is! Ugyan most nem volt egetrengetően sok partimadár, az a 8 faj legalább kitett magáért: 26 gulipán, gólyatöcs, bíbic, füstös cankó, rengeteg havasi partfutó, kb. 500 pajzsoscankó, amely csapatban volt 4 ritkábbnak mondható, fehér nászruhás hím is (ezek általában a kis nyomik, mivel a tojók a minél feketébb színváltozatú hímeket részesítik előnyben a párválasztáskor), valamint kb. 1000(!) nagy goda (bár ez a szám főleg az átvonulókat jelenti, mivel nálunk a nagy goda fészkelőállománya drasztikusan lecsökkent, köszönhetően a szikes rétek, tavak, vizenyős gyepek folyamatos beszántásának, lecsapolásának), és 4 aranylile, mely számomra új faj! A sirályok nyújtották a kötelezőt, plusz egy fajt, mivel a danka-, viharsirály, nagy sirályok által felbolygatott csapoláson megjelent egy világoshátú heringsirály! Az énekesek 24 fajt vonultattak fel ebből nekem a kékbegy és a nádi tücsökmadár számított újnak. Végül 75(!, ez személyes rekord) fajjal, 3 új fajjal (aranylile, kékbegy, nádi tücsökmadár), és 2 ritka fajjal (parlagi sas, világoshátú heringsirály) tértem haza. 🙂 Bár azt nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam megírni önálló blogként. 🙁
A hónap közepén kimentem az Álom-hegyi tározóra: az érdekesebb fajok egy tojó böjti réce, egy bölömbika, egy kis vöcsök pár, a sok barna rétihéja közt egy sötét színváltozatú hím, sok nádi tücsökmadár, és egy barkóscinege. Amúgy összesen 21 fajt láttam vagy hallottam.
19.-én a Budapesti Kopaszi-gátra mentem ki csigaforgatót keresni. Na, az nem lett meg viszont belefutottam a számomra új kormos légykapóba, valamint találtam egy hím fácánt (Budapest belvárosában!), és 3 billegetőcankót. Összesen láttam 11 fajt, melyből a kormos légykapó új.
28.-án Esztergomnál a Holt-Dunán kenuztunk, de azért nézelődni is volt időm. Érdemlegesnek számított 5 jégmadár, egy billegetőcankó, valamint egy fekete gólya-gyanús madár. Összesen 13 fajt láttam, de nem baj jön egy újabb Hortobágy…
Április 30.-án mentem ki a Hortobágy-Halastóra. A halastavakon rengeteg barátréce költött, valamint a gémfélékből is feltűnt 5 faj (bakcsó (ugyanannyi mint múltkor), kis-, nagy kócsag, szürke-, és vörös gém), valamint rengeteg kanalasgém – melynek az állománya nagyon jól áll a Hortobágyon – is. A Kondás-tóig vezető úton az énekesek domináltak, ebből a rendből 24 faj képviseltette magát, ebből érdemegesnek számított a sárgarigó, rozsdás csuk (mely nekem hazánkban új faj volt, mivel eddig csak a Fertő-tó ausztriai részén találkoztam vele), és a kékbegy, mely most 5 öreg hímet vonultatott fel a nádszálak közt. A Kondás-tavon viszont hatalmas volt a madársokadalom: az az egy öreg rétisas, aki befáradt a tóra, csak beharangozó volt, de az igazi sztárok a partimadarak több ezres tömegei voltak: 12 faj (gulipán, gólyatöcs, bíbic, piroslábú-, szürke-,  füstös cankó (7 öreg nászruhás hím), nagy goda, nagy póling, pajzsoscankó, havasi-, apró partfutó (ebből a számomra új madárfajból 5 hím tartózkodott a területen, és ezüslile (ebből a fajból 2 madarat találtam, ebből egy nászruhás öreg hímet is!) tocsogott a csapoláson. Na persze itt kaptam egy “kis” segítséget ezekhez, ugyanis találkoztam 3 német madarásszal, akikkel jól el tudtam beszélgetni (szerencsére az egyikőjük tudott valamelyest magyarul, és ha valamit nem tudtam németül ő kisegített), és nem mellesleg volt egy nagyon jó spektívjük, plusz megmutatták az ezüstlilét, 3 apró partfutót, meg 4 bütykös ásóludat, és ezek után még én is nézelődhettem a spektívvel, így találtam meg az immatur ezüslilét, meg a másik 2 apró partfutót. Ezután elbúcsúztunk és visszaindultam, de a végére maradt a csattanó, amely egy üstökösrécéből állt. A Debrecenbe haladó vonaton pedig jött a csattanó csattanója, ezt pedig egy a vonattól 10 méterre repülő adult, nászruhás fakó rétihéja jelentett. Összegzés: 65+a vonatból 4 faj, 3 új (ezüslile, apró partfutó, üstökös réce), 2+1 ritka (ezüstlile, bütykös ásólúd, fakó rétihéja), soha rosszabbat! 😉

Május: A hónapban először 13.-án mentem ki madarászni, méghozzá nem is akármilyen fajt szerettem volna megnézni, hanem magát -a hazánkban csak Drégelypalánk mellett költő- az énekes hattyú családot! 8 órakor indultam Veresegyházról vonattal, ami elvitt Vácig, onnan pedig egy “kis piros” vonattal mentem Magyarország – szerintem – egyik legszebb vasútvonalán (mindenhol csak hegyek és erdő…) Drégelypalánkig, ahol egy 20 perces sétával kiértem a Csadó-rétre, mely a hattyúcsalád egyik kedvenc tartózkodási helye (Hopsza, ez egy államtitok…) (Nem, amúgy nem…) (De az! Valaki segítsen ki fognak nyírni!) (Na, ezzel azt a nem létező embertömeget is elvesztettem aki eddig olvasott… ;)). És a fürdőző, nyakgyűrűs tojó villámgyorsan meg is lett. Majd feltűnt apuci is a fiókákkal- belőlük ötöt számoltam, de minden bizonnyal hatan vannak, mivel mások képein ennyi lurkó volt a nyakgyűrűs tojóval. A hattyúk 2005 óta költenek az Ipoly-völgyében, eddig csak egy párról tudtunk, viszont idén költésbe kezdett egy másik pár is, melyből valamelyik tag nagy valószínűséggel az egyik volt fióka lehet. Bár az is nagyon érdekes, hogy hogy nem zavarja őket a közvetlen a völgy mellett elzúgó vonatok zaja? Majd 20 perc múlva eltűntek a madarak én meg ott maradtam még 5 óráig mivel annyi idő múlva indult a következő vonat visszafelé. De addig is olvasgattam, nézegettem a többi madarat, valamint a háromszor is becsapongó nagyon ritka kis apollólepkét. Sőt az állomásra menet, egy patakparton még egy szintúgy viszonylag ritka farkasalmalepkébe is belebotlottam. Összegzés: 27 faj, 1 új (énekes hattyú), 1 ritka (énekes hattyú), kis apolló-, farkasalmalepke, ráadásul az egész kijött 1300 forintból. 🙂

Május közepén elmentünk családilag pünkösdölni Füzérre. Mivel Anyukám nagymamámat vitte haza Debrecenbe, így a család többi része vonattal utazott Sátoraljaújhelyre, hogy Anyukám majd ott szedjen össze minket. Vagyis csak Apukámat meg a két öcsémet, mivel én, ha már kaptam békászó sasra pár jó helyet, akkor leszálltam Szegilongon megnézni a sast, hogy a – remélhetőleg – sikeres madarászat után majd Anyukám, összeszedjen, és így együtt induljunk Sátoraljaújhelyre. Na, aki ezt tudja még követni annak a kedvéért folytatom… 🙂 A falu határában lévő területen 8 faj mutatta magát, ebből a legritkább a darázsölyv volt. Majd mivel a másik ajánlott terület sem volt messze (3 km), elindultam oda – egy főút mellett… Nos ebből az lett, hogy míg én az út mellett épp egy vízisiklóval foglalkoztam, addig egy nagyon jóakaró család kihívta rám a RENDŐRÖKET Mivel azt hitték, hogy világgá megyek… Így aztán kijöttek a rendőrök és – miután elmagyaráztam a helyzetemet- bevittek egy benzinkútra Vámosújfalu mellett. Itt a tiszttel, aki rám “vigyázott” nagyon jót beszélgettem, kihasználtam a helyzetemet is, és madarásztam kicsit, amelynek eredménye 8 faj lett, köztük egy öreg kabasólyom is. Na, de mivel a csattanó az utóbbi időben sokszor megmutatta magát, most sem akart elmaradni: A benzinkút közelében volt egy szőlőshegy, amely felett megérkezésem után kb. 1 órával megjelent egy békászó sas! Majd ettől számítva 1 órára, megérkezett Anyukám, én kaptam magamnak egy aktát a rendőrségnél, és elindultunk Sátoraljaújhelyre… De a történet ilyenkor még nem szeret abbamaradni, és inkább ad még egy csattanót, amely most Sárospatak előtt jött el… Ugyanis a kocsitól 50 méterre megpillantottam egy repülő békászó sast (amely könnyen lehet, hogy az előző madár, de nem biztos)! Összesen 15 fajt láttam aznap, ebből 1 új faj (békászó sas), és 1 ritka faj (békászó sas) adatott meg nekem.

Május 21.-én Füzérről hazafelé, megálltunk Mogyoróskán, ahol a szirti sasra kaptam egy helyet. A területen 2,5 órát bolyongtam, 11 fajt láttam, de ezek közt semmi érdemlegeset nem találtam, csak 3 tő kétlevelű sarkvirágot.
Május 20.-tól megindult a pásztormadár-invázió, így én is kimentem keresni néhányat a Hortobágy-Halastavon. Az indulás okát az a rengeteg ritka faj is sürgette, köztük a ritka sárjáróval, és a nagyon ritka vándorpartfutóval. Már az úton meglehettek volna a pásztormadarak, de ezek helyett Poroszló mellett 2 szalakótát láttam a vonatból. A szalakótának nagyon megörültem, mivel utoljára 6 éve láttam egyet a Mátraalján. A halastavakon már sok fészekhagyó faj fiókáit vezetett, ezek közül kiemelkedően sok volt a nyári lúd, de láttam cigányrécét is fiókáival, viszont a búbos vöcskök még fészkükön ültek. Viszont láttam 4 feketenyakú vöcsköt, és 7 gémfélét (bölömbika, bakcsó, kis-, nagy kócsag, üstökös-, szürke-, vörös gém), valamint sok kanalasgémet is. A Kondás-tóra vezető úton megint az énekesek domináltak: 30 faj, köztük a számomra új berki tücsökmadár, de az egyik mocsaras részen láttam 2 mocsári teknőst is. De még mindig sehol a pásztormadár… Az egyik tó felett már láttam egy rétisast, majd a Kondáson láttam egy másikat. Viszont ezenkívül a Kondás lehangoló volt: 4 partimadárfaj, de ők is nagyon messze, valamint kb. 25 daru… Másoktól hallottam, hogy reggel volt néhány bütykös ásólúd, de ők sem láttak sem pásztormadarat, sem vándorpartfutót, sem sárjárót… Az állomáson még láttam egy kis őrgébics párt, majd elindultam a pásztormadarak egyik fő koncentrálódási-központjába, Balmazújvárosba, hátha ott látom őket, de itt sem volt semmi, csak 3 szalakóta. Így elég fanyar szájízzel értem haza, hiába a 68+vonatból 3 faj, melyben volt 1 új faj (berki tücsökmadár) is… :/

Június: 2.-án az MME Gödöllői Helyi Csoportja partifecske-gyűrűzést tartott a Veresegyházi Álom-hegyi tározón, így nekem is ott volt a helyem. Kerényi Zoltánnal, a helyi csoport titkárával mentünk ki pénteken este, hogy felállítsuk a hálókat, majd felvertük a sátrakat, és elaludtunk. (Hát igen, nem volt túl eseménydús ez a nap ;P) Másnap fél 5-kor keltem (persze, hogy a búbosbanka, sárgarigó duó keltett fel ;)), és indultam én is (Zoli bácsi már elment körülnézni) körülnézni a tavon, meg a hálók körül. A tavon 4 gémfélé tartózkodott (nagy kócsag, bakcsó, törpe-, szürke gém), valamint fiókáit vezető tőkésrécék, és kis vöcskök úszkáltak a vízen, valamint átrepült fölöttem két parti lile is. Több hálót is felállítottunk, és ezekben elég jó tömeg mozgott, fogtunk jégmadarat, fülemülét, csigánycsukot, mezei poszátát, nádi tücsökmadarat, énekes nádiposzátát, nádirigót, és a számomra új réti tücsökmadarat is. De a számomra legnagyobb élményt a partifecskeköltőfal előtt felállított háló jelentett, ahol rengeteg partifecskét fogtunk, és 5-öt én is szedhettem! 🙂 Sőt, köztük volt egy SZERB GYŰRŰS partifecske is! Összegzés: 37 faj, 1 új (réti tücsökmadár) Köszönet a gyűrűzésért Kerényi Zoltánnak! 🙂

Szerintem ez volt az eddigi egyik legjobb félévem, de a táboros különkiadások még érkeznek… (drámai hang) 2018-ban…

 

Források: www.mme.hu, Wikipédia, Birding, én, Macrolepidopterajasius.hu, audubon.org, Madártávlat 2018./2.: Végveszélyben: a nagy goda

2018. Február 18. Kuncsorba-Túrkeve-Karcag-Kisújszállás

Szombaton indultam vonattal Kisújszállásra, hogy másnap egy jót madarásszak rokonommal, Horváth Viktorral.

Viktorral az állomáson találkoztam, és bevásárlás után mentünk el hozzájuk.
Itt nagyon kellemes hangulatban töltöttük az estét Viktorral, Andival, és a kislányukkal Mártával.

Másnap reggeli közben az etetőt figyeltük, ahol a mezei-, házi veréb, széncinege trión kívül befutott a kék cinege, zöldike, fenyőpinty hármas is.

Első megállónk a Túrkevéről Kuncsorbára vezető út melletti szántó és facsoport volt, ahol a ritka téli vendég kis sólymot szerettük volna megtalálni.
A csupa sár területen először egy mezei nyúl tűnt fel. Őt követte több egerészölyv és pár balkáni gerle, valamint egy őz-rudli.
Ezután egy facsoportban láttunk pár szarkát, míg végül kiértünk egy “dögtemető” mellé, ahonnan jó kilátás tárult egy szeméttelepre. Itt először egy kék cinege, valamint néhány vörös vércse tűnt fel. Majd 2 dolmányos varjú repült keresztül az égen, és ezután megérkezett 2 immatur rétisas.
10 perc nézelődés után visszaindultunk, és az egerészölyvek mellett feltűnt egy gatyás ölyv is.

Innen indultunk vissza Túrkevére, ahol a város egyik fás csoportjában néztünk körbe “erdei fülesbagoly ügyben”. Egészen fantasztikus volt: a fákon 43 erdei fülesbagoly “nappalozott”.
A fülesbaglyok télen nagy számban húzódnak be a városokba. Ez a folyamat a XX. században jelent meg, mivel ekkor kezdődött meg a városok parkosítása, mely sok örökzöld fát eredményezett, ahol nappal el tudnak bújni.
Emellett a városi környezet a hőkibocsátása, valamint a magas falak között a hőháztartás intenzívebb mivolta melegebb mikroklímát eredményez.
Valamint a városban a ragadozók támadása is valószínűtlenebb, mivel a nyuszt nem merészkedik be, a betévedő héját pedig lekötik a csapatosan mozgó parlagi galambok.
Az erdei fülesbaglyokkal együtt nappalozhatnak kuvikok, gyöngybaglyok, macskabaglyok (bár a fülesbagoly levadászhatja kuvikot, a macskabagoly pedig az erdei fülesbaglyot, tehát ez érdekes, hogy hogy élnek ezek meg együtt…), de a leggyakoribb “nappalozótárs” mégiscsak a réti fülesbagoly. Ez a faj is tömegesen nappalozhat a városokban.
Télen a fülesbaglyok leginkább a denevérekre, madarakra vadásznak, majd kijárnak a szántóföldekre is, ahol rágcsálókra vadásznak.
Egy-egy fa alatt hatalmas köpetkupac “virított”, amelyben rengeteg rágcsáló csontját találtuk meg.

Majd továbbindultunk a Kecskeri-víztározóra.
Az úton láttunk 1 rétisast is.
Mikor megérkeztünk rögtön láttunk jó néhány kékes rétihéját. Először csak néhány tojó, vagy immatur (terepen nagyon nehéz ezt elkülöníteni) madár tűnt fel. Majd feltűnt egy hím madár! Gyönyörű volt ahogy belibegett a kocsi elé. A 6 madár között mintha egy fakó rétihéja tűnt volna fel.
A tanya tetején parlagi galambok ücsörögtek, nádteteje aljában mezei verebek csipogtak.
Továbbhaladva a rétihéjákat felváltották az egerészölyvek, és feltűntek az első nagy lilikek is.
Majd megláttuk az első nagyobb nagy lilik csapatot. Viszont a lilikek közt volt elég sok nyári lúd, sőt bíbic is.
Mikor kiértünk a tóhoz hatalmas madártömeg ringatózott a vízen. A tó közepén egy tőkés réce csapat libegett, míg a tó végében egy hatalmas nagy lilik csapat lebegett, “természetesen” nyári ludakkal keverve. A víztározó szélén álló fákon kárókatonák szárítkoztak, egy másik fán 3 immatur rétisas csücsült. A nádasban nagy kócsagok és szürke gémek vadásztak, pár nádi sármány repkedett, az égen nagy sirályok, és dankasirályok repkedtek. A másik oldalon pedig egy barna rétihéja repkedett.
Majd ránéztünk a récecsapatra is, melyben észrevettünk egy viszonylag nagy kontyos-, illetve nyílfarkú réce csapatot keverve barátrécékkel, és egy fütyülő récével.
Ekkor szállt be még 2 immatur rétisas.
Kb. 1/1.5 óra múlva indultunk vissza, ahol a hatalmas szélben még elcsíptünk pár egerész-, és egy gatyás ölyvet, valamint még 4 kékes rétihéját, köztük egy hímet.

Még Kisújszálláson megnéztünk egy erdei fülesbaglyos helyet, ahol a zöldike, fenyőpinty, tengelic trión kívül 64 fülesbaglyot számoltam össze.

Ezután már csak a búcsú hiányzott, de Viktor még előbb megajándékozott egy csomó Madártávlattal. 🙂
Majd hazaindultam vonattal, és még a visszaúton kiolvastam a Harry Potter és a Bölcsek Kövét. 🙂

Összesítés: 31 faj, talán 1 ritka (fakó rétihéja) +őz, mezei nyúl

Külön köszönet Viktornak, Andinak és Mártának, amiért kivittek a terepre, és amiért jó hangulatban tölthettük az ott létemet (meg azért, mert elviseltek… ;P)!

 

Források: www.mme.hu, Madártávlat 2017/4.: Telelő erdei fülesbaglyok, én, TermészetBolond

2018. Február 12. Hortobágy-Halastó

Ma borongós nap fogadott mikor kiértem a terepre.
Még a parkolóban láttam egy fenyő-, és fekete rigó csapatot, néhány parlagi galambot, és balkáni gerlét, valamint még a területet lezáró sorompón túl 2 hím és 3 tojó fácánt. 

A Bivalyosnál dankasirályok, nyári ludak, nagy lilikek, tőkés-, fütyülő-, és csörgő récék, valamint az “elmaradhatatlan őrszem”-ként szolgáló szarka, és egy, a nádban keresgélő mezei veréb csapat fogadott. De ami meglepett az mégis 2 rétisas volt. És ez még csak a kezdet volt…

A következő tó nem szolgált különösebb érdekességgel, itt mindössze tőkés-, barát-, és kontyos réce csapatok, szárcsák, sárgalábú-, és sztyeppi sirályok ringatóztak a vízen.
Ezután a lesből sem láttam túl sok újat, csak bütykös hattyúkat, és pár széncinkét.
Az úton “örök útitársaim”, a varjúfélék kísértek: csókák, vetési-, és dolmányos varjak. De láttam néhány vörös vércsét is, valamint még 2 rétisast…

De a túra innen lett hihetetlen.
A Bivalyos végén, egy tavon hatalmas récecsapat fogadott, melyben kiszúrtam 8 kanalas récét.
Ezután az egyik fán kiszúrtam 3 furcsán nagy madarat… 3 rétisas!
És ez a szám ezután felment 5-re, majd jött még 2 (és pár egerészölyv). És mikor körülnéztem a környéken még 7-et találtam! És ez még a fele sem volt…
Továbbmenet még több érkezett, és most a kicsapódó őzcsapat sem nagyon érdekelt.
Az egyik fán egyszer megfigyelhettem a sasok helyfoglalását: a fán már 5-en voltak, köztük 3 öreg madár. Ekkor egy hatalmas, elsőéves tojó érkezett, és ahelyett, hogy “jólnevelt gyerek” módjára beszorongott volna a kortársai közé, ő inkább nekiment a nála jóval idősebb (és kisebb), öreg hímnek, akit sikeresen el is űzött.
Újabb fa, újabb tumultus most a kárókatonákból. A 3 fán kb 40 madár ült (végül 99 kárót számoltam a területen).

Az út második felében új volt néhány kék cinege, és nádi sármány, akik a nádasban keresgéltek.
A tavakon feltűnt egy bíbic csapat,néhány nagy kócsag, és szürke gém, valamint a szokásos récék közt láttam pár kendermagos-, és nyílfarkú récét.
Emellett hihetetlen sok rétisast mindenféle nemben, korban, és méretben. 🙂
A Kondás-tavon az összes eddig leírt réce egyszerre volt jelen, és a sasokon kívül feltűnt egy tojó kékes rétihéja. Nálunk viszonylag gyakori telelő, igaz idén nem volt belőle túl sok. A hímek kékek és fehérek, a tojók barna fehérek. A fajt könnyű összekeverni két nagyon hasonló fajjal, a hamvas rétihéjával, és a fakó rétihéjával.
Visszaúton sietnem kellett a vonathoz, de így kiszúrtam egy jégmadarat. 🙂

Összegzés: 37 faj (45 RÉTISAS), + őz (Na azért ez nem rossz)

 

Képek forrásai: www.mme.hu, én

2018. Január 20. Siófok-Fonyód-Zamárdi

Hát a mai nap nem volt semmi! Mivel múlt hét pénteken Siófokon keleti gerlét, hétfőn Fonyódon halászsirályt, hétközben pedig Zamárdin sok más mellett füstös récét, örvös bukót, sarki búvárt, és hegyi récét észleltek, ezért értelemszerű volt a leutazás.

5-kor keltem, demivel lekéstem a vonatot, ezért Apukám levitt Kelenföldre. Mielőtt felszálltam volna a vonatra egy nagyobb vetési varjú csapatot figyelhettem meg, majd elindultam a Balaton felé.

Útközben a ragadozók domináltak. Ezek közül ugyan az egerészölyv és a vörös vércse volt többségben, de Tárnok után már láttam egy pusztai ölyvet is.

Siófokon kiszálltam és úgy számoltam, hogy  szűk 2 órám van a területen lenni. Igaz, azért a madár már jó ideje ugyanabban az utcában mozgott, így jó esélyekkel indultam.
Gyorsan eljutottam a Bajcsy-Zsilinszky utcába, ahol a jelölt hely felé minden ígéretesebb fát átvizsgáltam, de a gerle nem lett meg. Az út alatt parlagi galamb, balkáni gerle, feketerigó, 100 fenyőrigó, széncinege, és egy tengelic csapat került a szemem elé. Egy ígéretesebb üzem mellett elszórakoztam egy vetési varjú csapattal, ahol megint rádöbbenhettem, hogy milyen okosak is ezek a madarak: mikor be akartam cserkészni a madarat, és elbújtam egy fa mögött a madár addig ugrált arrébb a kerítésen, amíg meg nem látott újra. 🙂
Sióvölgy után egy hegyi fakusz örvendeztetett meg. És ekkor nem messze megláttam egy csoport madarászt, akik már nagyon bámultak valamit…
Odaértem és megláttam a keleti gerlét! Ez a madár Tószegen átverte a fejem, tehát most nagyon örültem neki. Ezután gyors bemutatkozás következett, megismertem a csoport tagjait, Juhász Ádámot, Dezső Pétert, Laposa Dávidot, Schrodt Olivért, és Kókay Bencét. Hát ezért már most megérte lejönni. 🙂 Gyorsan belenéztem és fotóztam egy spektívbe, így egész jó képeket készítettem. Majd láttam egy erdei pintyet, és egy fenyőpintyet, valamint szarkát, dolmányos varjút, és egy átrepülő sztyeppi,- vagy sárgalábú sirályt. 
De térjünk vissza a gerléhez: Kókay Bence meghatározta hogy ez egy meena alfajú madár, tehát a keleti gerle Közép-Ázsiából érkezett, és ez a 3. adata hazánkból. Amúgy  már nyáron láttak egy furcsább vadgerlét, tehát fennáll a veszélye, hogy ez egy szökevény, így ha marad nyárig, akkor minden bizonnyal a madár egy repdéből szökött állat…
A keleti gerle annyira jófej volt, hogy konkrétan 3 méterről lehetett vele szelfizni.
Visszafele sajnos nem nézelődhettem, mivel futnom kellett, hogy elérjem a vonatot, így már csak házi verebeket láttam, és az utcát ahol le kellett fordulni is majdnem eltévesztettem. Ezután vonatra fel, és irány Fonyód!

Fonyódra menet a vonatból láttam egy házi rozsdafarkút. 
Mikor leszálltam a vasútállomáson először a kikötőhöz menten ki. Itt kezdetben tőkés récéket találtam, amelyekből az egyik hím épp akkor vedlett át a nászruhájába. Ezután dankasirályt, és 1-1 nyak,- illetve lábgyűrűs bütykös hattyút. Folytatva utamat egy madarásszal találkoztam, aki mutatott egy csapat kercerécét. Ezután pár kis kárókatonát vettem észre, valamint sárgalábú sirályokat, majd indultam Bélatelep felé.
Egy földúton battyogtam egy darabig, majd észrevettem a járdát… 😛 Az út további részében vetési,- és dolmányos varjú került a szemem elé, utóbbiból két madár egy löszfalból igyekezett ásványi anyagokat felvenni. Az egyik bokorból fekete rigó csettegett, felettem egy holló repült el. És ekkor megláttam a Balatonon egy hatalmas récecsapatot…
Spektívet elő és nézzük: ami először szemet szúrt az egy 5-ös feketenyakú vöcsök csapat volt. Ez a faj télen viszonylag ritka, bár idén jóval több madár tartózkodik hazánkban. Végignéztem a vöcsköket, de nem találtam köztük a ritka  füles vöcsköt. Na akkor jöhet a récecsapat: a kisebb csapatokkal kezdtem, melyek egy csomó kercerécét hoztak. Beljebb egyfajta sorminta következett: 3 kerceréce, 2 barátréce, kontyos réce, majd újra 3 kerce, 2 barát, 1 kontyos. Kb. 3000 récét számoltam, ebből 1500 volt kerceréce (eddig mindössze 20-at láttam, tehát óriási élmény volt), 1000 barátréce (nagy részük hím volt), és 500 kontyos réce. A csapatban emellett viharsirályok úszkáltak, valamint felfedeztem egy ezüstsirály gyanús nagyobb sirályt-aki amúgy folyamatosan nekiment a viharsirályoknak-, és egy átrepülő kárókatonát. Ami még nyújtott némi izgalmat az egy kontyos réce tojó volt, akinél a csőrtő fehér része nagy mértékben kiterjedt, ezért első ránézésre hegyi récének, vagy a két faj hibridjének gondoltam, és csak a madárhatározó átnézése után jöttem rá hibámra. De nem baj mivel pár perc múlva meglett egy szép hím hegyi réce is. 🙂
Majd észrevettem egy jó nagy sirályt a tavon, egy bólyán… Azonkívül, hogy messze volt minden határozóbélyege megfelelt, és ez csak egyet jelenthetett: HALÁSZSIRÁLYT! Huhú! Régen örültem ennyire új fajnak, bár az új fajoktól mindig fel vagyok spannolva. Ez a gyönyörű madár a kedvenc sirályom, így ejtek most róla néhány szót. Ez a faj nálunk ritka vendég, évente egy-két sirály vetődik el felénk Fekete-tengeri, illetve sztyeppövezeti költőterületeiről. Tápláléka változatos: halakat, más kisebb gerinceseket, rovarokat, rákokat, tojásokat, magvakat eszik, de a kisebb sirályoktól is elveheti a táplálékukat (ami nem nehéz, mert Európa 3. legnagyobb sirálya (az első a dolmányos,- a második a jeges sirály) :)).
Visszafelé bandukolva már nem láttam semmi érdemlegeset, így aztán vonatra fel, és irány Zamárdi!

Zamárdiban először is vettem egy Gödöllőbe menő jegyet egy “munkájában teljesen elhivatott, és lelkes” kasszásnőtől, és indulhattam a partra.
Miközben sétáltam mindössze egy balkáni gerlét, néhány széncinegét és egy csapat parlagi galambot láttam, de a parton jobb lett a folytatás…
Szabad szemmel, illetve távcsővel tőkés récéket, vihar,-danka,- sárgalábú,- és sztyeppi sirályokat láttam, majd szkópot elő, és lássuk a medvét! Igazából itt már lényegtelennek gondoltam, hogy mit látok, de ez csöppet sem volt az…
Tihanyra át lehetett látni, a kikötő közelében 3 kercerécét észleltem, majd rábukkantam egy 9 fős vegyes csapatra, melyben 4 faj úszkált: egy kis bukó hímet, mely lebukott, és utána már nem láttam, 2 hím és 2 tojó nagy bukót, 3 tojó hegyi récét, és egy örvös bukót. Sőt, a csapat mögött egy sarki búvár vadászott. 🙂 Na jó, ez a nap túl szép, hogy igaz legyen! 🙂 Amúgy így már láttam mindhárom rendszeresen előforduló búvárunkat. Furcsa, hogy a leggyakoribb lett meg legkésőbb.
Majd az egyik utcában egy tengelic csapatot, illetve egy azt elijesztő tojó karvalyt láttam.
A part menti sétányról búbos vöcsköt, kis kárókatonát, és kárókatonát láttam, és egy nyári ludat hallottam. A parton visszafelé egy csomó víz felett repülő vetési varjat, feketerigót, és 50 fenyőrigót láttam. Egy nádfolt mellett két bütykös hattyú úszkált, a nádban ökörszem bujkált. A szürkületi etetésre a récéken és sirályokon kívül bejött, egy ilyenkor ritka, nászruhás dankasirály, és egy “nagyravágyó ” dolmányos varjú, aki megpróbálta elcsenni a kenyérdarabokat, sőt megpróbálta vízre is leszállni, de rá kellett jönnie, hogy erre nem képes. Jó volt látni, hogy egy ilyen szépen szólva “élelmes” madár is megszívhatja. 🙂

Majd felszálltam a vonatra, és elindultam haza. Szerintem ez volt “madarászkarrierem” egyik legjobb napja!

Összegzés: 40 faj, 5 új (keleti gerle, halászsirály, örvös bukó, sarki búvár, hegyi réce), 7 ritka (keleti gerle, halászsirály, örvös bukó, sarki búvár, hegyi réce, feketenyakú vöcsök, pusztai ölyv)

 

A képek forrásai: www.mme.hu, Bajor Zoltán, Pánczél Mátyás, én

 

2018. Január 13. Jászberény, Jászárokszállás

Mára sasszinkron volt meghirdetve a Sasközpontban, amire “természetesen” én is jelentkeztem.

Apukám szerencsére levitt a Sasközpontba, ahonnan az eligazítás után kb. háromnegyed 9-kor indultunk, és 9-re értünk a számunkra kijelölt területre. A kocsizás közben láttam egy érdekesebb ölyvet, amelyik eléggé hasonlított a fiatal pusztai ölyvre, de mivel csak 5 másodpercig láttam ez nem mondható biztosra, lehet, hogy egy fiatal gatyás ölyv volt.
Mikor kiértünk már érződött, hogy nem lesz a túra egy leányálom, mivel nagyon fújt a szél, és egy-két percig néhány hópihe is szállingózott. Míg az 5-fős csapat másik felére vártunk nem láttunk semmi különöst, csak néhány szarka, dolmányos varjú és egerészölyv nyújtott valami látnivalót. Aztán megérkezett a csapat másik fele is, és indulhatott a túra!
Utunk egy kisebb-nagyobb erdőt került meg és kb. fél km-el az indulási ponttól É-ra ért véget. Az erdőig vezető úton egy nagy valószínűséggel karvaly által megcsócsált nyúllábat, sok egerészölyvet, vörös vércsét, egy kis sólyom gyanús madarat, néhány mezei nyulat, vetési varjút, parlagi galambot, és a tarlón egy csapat őzet láttunk.
Az erdőnél megtaláltuk a karvaly által elejtett nyúl szőrét. Egy kisebb csapat tengelic szállt el felettünk, egy nagy fakopáncs repült fel egy fára, akit azután egy kis fakopáncs követett, majd egy rétisas által kifordított keleti sün bőrét találtuk meg. Az erdő melletti mezőn pedig folyamatosan látni lehetett a szűnni nem akaró egerészölyv, vörös vércse, szarka triót.
Ezután az erdő és a szántó közé értünk, ahol 2-3 egerészölyvet láttunk, és egy csapat zöldikét, és észrevettünk egy kb. 50-es őz rudlit. Ekkor láttam meg egy érdekesebb ölyvet, és mikor ránéztem észrevettem, hogy ez egy gatyás ölyv. Majd egy fehér színváltozatú egerészölyvet észleltem. Az út további részében az egerészölyvek mellett láttunk  16 fenyőrigót, őzeket, és egy fácán kakast is.
É-i irányba mentünk tovább és egyből szembevágott minket a szél. Ezen az útrészen alig láttunk valamit, érdekesebb mindössze egy avarban telelő bodobács volt.
Fél óra után szélvédett helyre jutottunk, ahol volt szerencsém megmártóztatni a lábamat egy zsombékosban. 🙁 A sasok meg még mindig sehol… 🙁
Ráfordultunk egy parlagra, ahol a parlagi sas helyett csak egy szép hím vörös vércse szórakoztatott minket. 🙁 Majd egy tojó fácánt ugrasztottam fel vagy inkább ő ugrasztott fel engem a merengésemből. Továbbmenve széncinegét, és mezei verebeket láttunk, meg kb. 40 őzet.  Ezután már az út végénél találtuk magunk.
Miközben az autót vártuk, az egyik lány észrevett egy parlagi sast. Legalább a végén láttunk egyet…

Irány a Sasközpont, sár vakarás a cipőnkről 10 percig, majd a Helicon Life projektről filmnézés, és kaja. A többi csapattal beszélgetve kiderült, hogy egy csapategyedül látott 3 parlagi sast, 2 rétisast, réti fülesbaglyot, és kerecsensólymot is.

Majd elvittek Aszódra, ahol sikeresen lekéstem a vonatot, így Apukám vitt haza, igaz, legalább egy kb 3000-es vetési varjú csapatot sikerült látni Jászberény határában. Másnap láttam a birding-en, hogy Molnár Marciék sok parlagi sas közt láttak egy szirti sast is ugyanott, ahol mi voltunk. Hát erre mondják, hogy egy sas nem sas…

Összegzés: 16 faj, 1 ritka (parlagi sas) +mezei nyúl, őz

 

A képek forrásai: Dr. Kiss Zsolt, én

2018. Január 1. Királyháza

BUÉK!

Na tehát, ha tegnap óévbúcsúztatók voltak, akkor ma jönnek az újévköszöntők, és egy jó kis újévi madarászat!

Sajnos, a december 30.-i (tavalyi) hó teljesen elolvadt, így a turistautakat nem tudtam használni a nagy sár miatt.
Emiatt úgy tűnt, hogy az egész elmarad (amúgyis csak egy hollót láttam meg egy kékcinegét), és már épp a szállás felé tartottam vissza, mikor a patak melletti dzsindzsásban motozásra lettem figyelmes… Odanéztem és két kis erdei pockot láttam. Sajnos, az egyik gyorsan eltűnt, de a másik még eszegetett, futkorászott egy 5 percig, ezután viszont ő is követte társát.
Ezután 10 perccel megint kinéztem a területre, ekkor egy csuszka szórakoztatott majd máris egy vegyes cinke csapat érkezett. Na máskor is ilyen csapatot szeretnék látni: ugyanis a széncinegék közt érkezett néhány kékcinege is. De a csapatban látszódott kettő fekete fejű, hosszú farkú barátcinege is (legalábbis így tűnt…). Ezt a két madarat viszont nem nézegethettem túl sokáig, ugyanis az egyik bokorban valami mozgott… Egy sárgafejű királyka volt az, mégpedig egy tojó. Hát én még ilyen aranyos és barátságos madarat nem láttam! 2 méterre tőlem eszegetett, szökdécselt az ágak közt, aztán átrepült mellettem fél m-re, és bevárt az út másik oldalán 1 méterre! 🙂 Aztán jött egy autó, és az elzavarta… 🙁 Amúgy a királyka tűlevelű, illetve elegyes erdők lakója, ahol tetvekkel, és kisebb rovarokkal táplálkozik. Magyarország legkisebb madara, mindössze 8,5-9,5 cm, sokszor az 5 g-ot sem éri el. Félig vonuló állományából a telelő madarak még télen is pókokat, rovarmaradványokat esznek, mivel csőrük nem alkalmas a magok feltörésére. Táplálékát főleg fenyvesekben keresi.
Mikor visszanéztem már több időm volt a cinkékkel pepecselni. Ugyanígy a cinkékkel jött a cinegefélék rokona a hegyi fakusz. A szintén cinkerokon csuszka mellett megint megjelent az egyik furcsa barátcinege. Gyanús volt, így alaposan megvizsgáltam és láttam, hogy a barátcinege közeli rokonát, a kormosfejű cinegét látom. Meglepett ez a faj, mivel eddig csak a Naszályon láttam két madarat. Elkülönítése a barátcinegétől nehéz, leginkább a kiterjedt torokfoltja alapján lehet különbséget tenni. Nálunk 2 alfaja él Nyugat-Magyarországon, illetve az Északi-középhegységben. Érdekes, hogy eddig a területen még nem látták a fajt. A szülők maguk is készíthetnek a korhadt fákba odút, de a harkályok által vájt odút is elfoglalják. 
Ezután még újra láttam a barátcinegét és a többi cinkét is, de új faj már nem érkezett.

Hát ma ennyi volt a napban, nem baj, én élveztem! Nem is olyan rossz évkezdet!

Összegzés: 8 madárfaj (a 8-ból 6 faj cinke vagy a cinkék rokona!), 1 ritka (kormosfejű cinege) + erdei pocok

 

A képek forrásai: www.mme.hu (Balla Dániel)